Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-17 / 25. szám
Nagybánya, 1900. Junius 17: — 25. szarn. XXVI. évfolyam. , NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKÉ TÁRŐAPALMI HETILAP A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ZvdIIISrZDEÍZT Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szánt 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny mdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Feisőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Tanév végén. Az iskolai vizsgálatok megindultak az egész vonalon. A társadalom megköveteli a serdülő nemzedéktől, hogy számot adjon sáfárkodásáról, miként forgatta az Istentől nyert talentumokat. Szülők, gyermekek, aggódva tekintenek az eredmény elé s a tanféríiak, censorok és elnökök szigorú arczczal ítélnek elevenek és holtak felett. Ami elő van Írva, azt tudni kell, s a ki nem tudja, az irgalmatlanul elbukik. Pedig, de sok van előírva, talán több is, mint kellene, s ma már bizonyítani is felesleges, hogy a szellemi gimnasztika az oka korunk idegességének és sok mindenféle bajnak. Nevelési rendszerünk egészében és részleteiben elhibázott. A népiskola, nem annyira népiskola, mint inkább elemi, vagyis nem a nép zömének szükségleteire, hanem a középiskolákra van tekintettel, pedig amarra nagyobb szükség van, mint emerre, mert a ki 16 évig fog tanulni, az még sokat szerezhet és visszapótolhat, de ki 4 év után ki lép az életbe, az befejezte tanulmányait. A polgári leányiskolák, mintha csak taniió- nőket és óvónőket akarnának gyártani, holott a társadalomnak családanyákra is van szüksége. Ezek nélkül kivész a vallás, az erkölcsi az idealismus s elpusztul maga a családi élet is. Annyi már a tanítónő, óvónő, könyvelőnő, hogy minden állásra 40—50 pályázik, pedig csak az imént bizonyult be Budapesten a női érettségi vizsgálaton, hogy a női szervezet nem alkalmas nagyobb szellemi megerőltetésekre. A gimnáziumok,aklassicismustúlságos hangsúlyozásával elhomályosítják a nemzeti irányt, melyre nekünk olyan nagy szükségünk volna, mint egyedül álló, testvér nélküli nemzetnek Európában. Mindezek azonban magasabb elvi szempontok, melyek felelt nem mi vagyunk hivatva dönteni, bár hisszük, hogy a közel jövő mi- ! hamar dönteni fog. Maradjunk hát csak saját otthonunkban s gyakoroljunk némi kritikát helyi szempontok szerint a vizsgálatok alkalmából. Tehát ismét elmúlt egy év s az elemi iskola még mindig bérházban szorong. A helyzet rosszabb, mint eddig volt, mert az államo- sitás Eldorádójával állatjuk magunkat s nem csinálunk éppen semmit, mig pár év alatt ki nem ábrándulunk belőle. Tessék majd megnézni a vizsgája okon a gyermekeket, mint szoronganak a szűk tantermekben s összehasonlítani azt a levegőt, a mit szegények egész éven át itt színak, pl. a liget levegőjével. A polgári iskolának utolsó vizsgálata ez a bérlakásban s uj palotájába költözik, 120 gyermeknek minő fényes kastély, de már is hangoztatják, hogy vannak építészeti hibái, ezeket azonban egyelőre ne bántsuk, örüljünk, hogy már van. A női emanczipáczió tehát hatalmas otthont kapott. A főgimnáziumról nincs mit mondanunk, sokan panaszkodnak ugyan, hogy a tanárok tulszigoruak s az iskola tényleg a szigorúság hírében áll, de hát ugyan mit tegyenek, mikor mindenki tudományos pályára tolong s az ipar, kereskedelem, az üzleti vállalkozás nem kell a magyarnak. Szép épületét méllán féltheti az uj igazságügyi palotától, mely ha közelébe kerül, a jó déli napfényt legalább i földszinti termektől bizlo-an elveszi. Elmondhattuk volna ugyan ezeket máskor is, de a vizsgálatok ötletéből eszünkbe jutott. Adja Isten, hogy a szellemi aratás bővebb, áldásosabb legyen, mint a milyenek ez. idén gazdasági kilátásaink. Lendvay ünnep Szaímáron. Hugonnay Béla gróf főispán lelkesen fáradozik a Lendvay-szobor létesítésén. Az ő eszméje volt az, hogy a vármegye kulturális központjában — mert ismerjük be, hogy Szatmármegyének az igazi gócz- pontja mégis csak Szatmár — nagyszabású müvész- estélyt rendez, melyen a megye közönsége meghozhatja áldozatát a hazafiság oltárán. Voltak némelyek, a kik ebben N gybányára nézve sértést, esetleg mellőzést láttak, mi azonban helyeseljük a főispán eljárását, mert lehet ám a Lendvay szoborra nemcsak Nagybányán — a hol játszottak és adakoztak s adakoznak is eleget erre a czélra — hanem az ország bármely városában is előadást rendezni s annyival inkább abban a vármegyében, melyben a nagy művész született. A művész-estély fényesen bevált. Ott láttuk a vármegye előkelőségeit, Szatmár város értelmiségét s Nagybánya tekintélyes küldöttségét, élén Törökfalvi Pap Zsigmond a szoborbizottság ideális gondolkozásu és fáradhatatlan elnökével. A szatmári szép kis színház olyforma képet tárt elénk, mint mikor pár év előtt fölszentelték Thaliának ezt. az uj templomát s a művészetnek országos örömünnepe volt. A szatmári dalkaré volt az első babér. Zichy gróf szerenádjával nyitották meg az estélyt, a szerenádot Nyáry a honvédzenekar vezetője hangszerelte bámulatos művészi tökélylyel. A honvédek játéka és a dalosok kitűnő éneke elragadóan hatott. Az együttes kart Nyári karmester dirigálta. Bartók Lajos prológját maga szavaiba el nagy hatás között. Hazafias érzés s a színművészet iránt való őszinte lelkesedés nyilatkozott meg a költő szavaiban s mig egyrészt korunk kritikája sem hiányzott a költeményből, másrészt igazi prófétai ihlettel fesíelte a jövőt. Minden versszak után taps és éljenzés zúgott s valóságos óvácziókban részesítette a közönség a jeles költőt. A színdarab előadásában Csillag Teréz, Maróthv Margit, Náday, Zilahi és Gyenes veitek részt. A »Csapodár« czimü franczia vígjátékot adták elő. Nem irigyeljük Pesttől fényes palotáit, ezeket az élettelen kőhalmokat, nem irigyeljük lázas forgalmát, ezt az őrületes kavargást, csendesebb elvonultságban, igénytelén kis városokban nagyobb boldogságot találhat az ember, de színészeit valóban irigyeltük tőle ezen az estén. Mily felfogás, minő otthonosság, természetesség, mi gyönyörűséges összhang! Egy szó, egy mozdulat nem vész el hatástalanul s mig vidéki vándor színészeink készületlenségükkel és járatlanságukkal a darab egyes részeit okvetlenül, de sokszor az egészet is megölik, addig- ■— úgy képzelem én — még a szerző maga is akkor kezdi művének becsét érezni s mélységét megérteni igazán, ha ily művészektől előadva látja. Boldog pestiek, kik ezt élvezhetik, a mikor akarják. A szatmári színház ily tökéletes művészi előadást még nem látott soha. Kaplak is tapsot, koszorút, virágot eleget a szereplők. A nagybányaiak Gellért Endre polgármester vezetése alatt az első felvonás után tisztelegtek a művészeknél s Csillag Teréznek és Maróthy Margitnak igen szép csokrot nyújtottak át, mig a férfiaknak megköszönték külön-külön a szívességet, hogy Lendvay A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tározója. M E S E K. Irta: Égly Sándor. A karácsonyi virágbazár úgy a jelenvollak, mint a helyi sajtó riportere szerint »várakozáson felül« sikerült, a legszebb kaméliákat, csodás pompájú rózsákat, ezer változatú szegfűket, rózsaszínű s fehér jáczintokat. hordták ott össze. Az a sok virág szinte nászházzá avatta fel az öreg vigadó nagytermét. A buffetben annyi hal, torta és mindenféle ital volt összehalmozva, mintha az egész várost jól akarták volna laktatni és agyon itatni. A pikáns kis kötény olyan jól állott a leányoknak és menyecskéknek, a kik a jótékonyság érdekében egy parányi vonásnyira szabadon ragyogó karokkal kinálgatták a jobbnál-jobb ételeket és intéztek merényletet felebarátaik pénzes- tárczái ellen, a szeretet nevében A karzaton a hires Pongrácz bandája a legújabb valezereket húzta. Édes, vágyakozó mosoly játszott az ajkakon, különös, tüzes fény ragyogott a szemekben. Mennyi fehér szárnyas ábránd, mennyi édes sejlelem, aranyos gondolat találkozott ottan, a hol lazább a gardirozás és a nagy szabadság bátorító. Mennyi regény szövődött ott, a melyekben olyan sok az öröm és oly sok a csalódás is. Óh hányán voltak ott, a kik telhetetlen álmokkal szárnyaltak az álmok világában. Béldi Pista az egyik oszlopnak támaszkodva várta a jó szerencsét ami nem is sokáig váratott magára. Telkes Elza kedvéért jött el, azt kereste az összegyűlt társaság sürü forgatagában Egyszer csak szeme találkozott az Elzáéval, a ki épen felé tartott egy virágcsokorral. Soha sem látta azt a lányt oly szépnek, mint akkor, úgy érezte, hogy mint a virágos partot a sebesen rohanó folyam, magával ragadja az az édes gyermek. Nem is távozott mellőle egész éjszaka, s tánczoltak együtt szakadatlanul, keringőt, négyest, csárdást, egész hajnalig. Egymásra találtak és a farsang végén egymáséi is lettek. De szép is volt Elza, mint menyasszony, olyan édesen állott fején a narancsvirágokkal ékes, örökzöld levéllel díszített élő myrtus-koszoru. A habos illúzión, fátyolon keresztül lehetett látni remek idomait s az áttetsző szövet még ingerlőbbé tette a decolletaget. A nehéz selyemruhát a derékon őv fogta körül, melyből két oldalt kaczérul futottak szét az élővirág girlandok. Hosszú uszályának csipkefodra alól ki-ki villant az a parányi selyemtopánkába bujtatott lába. Szép volt, mint az ezeregy éj királynői. Boldogan röpítette haza Pista négylovas kocsiján most már aranyos kis feleségét. A násznép még sokáig együtt maradt és ittak a fiatalok egészségére. Az asszonyok a mézeshetekről beszélgettek. Minden asszony a nászúira gondolt, a felhőtlen olasz ég megjelent egy pillanatra képzeletükben és az emlékek nyomán felébredt az első szerelem másodvirágzása. Az első két év valódi tiszta boldogságban telt el, az egész vármegye asszonya, férfia irigyelte őket. Hanem egy idő óta nagyon gyakran járogatott Pista, a szomszéd városkába, a hol egy szinésztársaság szórakoztatta a kis város unatkozó urait. Mindegyik asszony tudott valami friss pletykát Pistáról, ha egykor-máskor bekerült a városba. Hogy már nem szereti a feleségét, egész feltűnően, minden pirulás nélkül sétál Hollósi Erzsivel, a szinésztársaság Operette primadonnájával. Ha még valami hires pesti színésznő volna, de olyan tizenharmadrendü primadonna. Azok a kenderszinü fürtjei, egyszerűen kiáll- hatatlanok. Nincs is semmi ezen a lányon, ráfogták, hogy szép szeme van, s van rajta valami, a mi kívánatos, pikáns. Ez volt az orvosné véleménye. Egyszóval azok a hétszilvafás nemes asszonyok alaposan leszólták Hollósy Erzsit, pedig nem volt igazuk. Szép. csinos leány volt Erzsi; hajlott orra, halvány arezszine, fekete nagy szemei, melyek beszéd közben hirtelen megvilágosodtak, elforgatták a férfiak fejét, meg aztán igen jól tudta azokat a titkos rafinériákat, a melyek olyan bolonditóan hatnak a férfiakra. Nem volt fiatal, inkább olyan érett, édes asszonyszépség volt, mint a szőlőfürt, szeptember végén mielőtt leszedik. Pista igen jól érezte magát Erzsi mellett, nem feszélyezte semmi. Tetszett neki ez a bohém természetű leány, a ki olyan pompásan tudta velük átmulatni az éjszakát vig muzsika mellett. Egész éjeket dőzsölt át Pista, mig a felesége, az a jóságos, szép asszony átsirva az éjszakát várta őt haza. Nagy bűnt követett el Pista a feleségével szemben, aki egész életének ábrándjait vélte megvalósítani, a ki szive egész melegét hozta magával, a mikor kezét nyújtotta neki.... Ősszel történt, mikor Pistáék városában a kohókban kitört a sztrájk és egy huszárszázadot kom- mondiroztak a netaláni zavargások elnyomására. Bácz főhadnagy Béldiékhez lett beszállásolva. Beszállásolás után első teendőjének tartotta a ház uránál tiszteletét tenni. Magára vette buzavirág- szinü atiláját, a melyen csak úgy csillogtak az arany-
