Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
(2) 1 1. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Márczius 12. fejedelmi adományaiból juttatott a mi szegénye inknek is. A nagy királynő elhunyt. Halála hírére azonnal országszerte megindult a közadakozás, melynek ered- ményeképen nemsokára érez- vagy márványszobor fogja hirdetni, hogy mig élt: ki volt nekünk magyaroknak Erzsébet királyné! 0 azonban megelőzte az ő hű népének szeretetét s nagy tetteiben, dicső erényeiben maga állított emléket magának. Exegit monumentum aere perennius! És mi e dicső erényekből kiválasztjuk azt, a melynek mi is szolgálatába szegődtünk, a jótékonyságot s a nagy halott emlékét az által óhajtjuk megőrizni, hogy ezen erényt az ő nemes példáján felbuzdulva, el nem ernyedő buzgalommal gyakoroljuk a jövőben is! Áttérve a múlt év történetére, ennek egyik legnevezetesebb eseményeként említjük fel a szalmakalap- gyártásnak, mint háziiparnak meghonosítását. A deb- reczeni keresk. és iparkamara felszólítására ugyanis egyesületünk késznek nyilatkozott a mostani sásfonó háziipar kiegészítéséül a szalmakalap-készitést is üzembe venni, de korlátolt anyagi helyzeténél fogva csak oly feltétel alatt, ha e vállalkozásában Nagybányaváros hathatós támogatására számíthat. Miután a város e támogatást megígérte, a kereskedelmi m. kir. Minister ur által kinevezett munkatanitónőnek, Szokol Zizának vezetése alatt julius hó 15-én egyesületi munkaházunkban megkezdődött a tanfolyam, mely a növendékek által készített különböző formájú s rendkívül ügyes és Ízléses kalapok kiállításával okt. hó 1-én nyert befejezést. Miután e tanfolyamon városunkból mintegy 30 növendék képeztetett ki, Tóth Ilona, eddig munkaházi felügyelőnő pedig elsajátította a tanításhoz szükséges ismereteket is: a lehetőség az uj háziipar meghonosítására ezzel már meg van s egyesületünk további vállalkozása a város és a nagy közönség óhajtott támogatásától függ. Egyéb tekintetben egyesületünk az elmúlt év folyamán is kitartó buzgalommal igyekezett teljesíteni azokat a nehéz kötelességeket, melyeket hivatása reá rótt. Tehetsége szerint istápolta a szegényeket, fen- tartotta a vezetése alatt álló két kisdedóvót ez alkalommal még nagyobb áldozatok árán, mint az előző években. A szegénység ugyanis, különösen az év első felében beállott mostoha viszonyok folytán napról- napra szaporodott s mert befolyó jövedelmünk nem vólt elegendő a segélyezések eszközlésére, kénytelenek voltuuk egy csekély összeg eréjéig törzsvagyonunkat megcsonkítani. Pedig a jólelkü közönség, a maga nagy- rabccsült érdeklődésével ez idén is ott állott mellettünk és jóakaró támogatásában részesített bennünket mindannyiszor, valahányszor ez iránt hozzá fordultunk Kedvezőtlen anyagi helyzetünknek az oka tehát másban keresendő. És pedig először abban, hogy a Szat- márvármegyei Széchenyi-társulat azt a 240 frtot, melyet eddig a kereszthegyi kisdedóvó vezetőjének díjazására minden évben rendelkezésünkre bocsátott, ez idén megvonta tőlünk. Másodszor abban, hogy munkaházunkban 1000 frt értéket meghaladó kész áru fekszik raktáron, s ezt eddigelé a legjobb igyekezetünk daczára sem tudtuk értékesíteni. — Bízunk azonban a jövőben, hogy az meghozza reményeink megvalósulását, helyreállítja üzleti vállalkozásunkban az egyensúlyt, s bennünket fokozottabb munkára tesz képesekké A nehéz kötelességeket, mellek hivatásunknál fogva reánk háramlottak, vállvetett munkával egyesületünk működő tagjai végezték, kiknek száma az elmúlt év folyamán Bertalan Miklósné, Liebert Lajosné, Mikes Jánosné, Révész Jánosné, Szokol Margit, Waigand Anna, Weisz Lajosné és özv. Weisz Tádéné belépésével örvendetesen szaporodott. De ezzel szemben lehetetlen őszinte sajnálkozásunknak kifejezést nem adni azon veszteség fölött, mely egyesületünket özv. Bérczy Pálné halálával és Kelemen Katalin polgári iskolai igazgatónő elköltözése folytán történt kilépésével érte. És még egy veszteségről kell megemlékeznünk. Múlt évi jelentésünk dicsérettel említette fel Tóth Jolán egyesületi óvónő nevét, ki a kereszthegyi kisdedóvó apró növendékeit mindnyájunk teljes megelégedésére ritka buzgósággal és nagy szakértelemmel oktatta. Ez a lelkes, buzgó óvónő a nyár folyamán, rövid szenvedés után elhunyt. — A halálával megüresedett óvónői állást ezúttal még csak ideiglenesen Kalina Berta oki. óvónő foglalta el. Föntebb hangsúlyoztuk, hogy a nagy közönség a lefolyt év alatt is meleg érdeklődéssel és kitűnő rokonszenvvel támogatta törekvéseinket. Nagyszámú jótevőink közűi legyen szabad különös hálával felemlíteni : gróf Teleki Gézánét és dr. Lovrich Gyulánét, kik 50—50 írttal, Nagybánya város takarékpénztárát, mely 25 frttal, a nagybányai részvénytakarékpénztárt, mely 22 frt 45 krral járult egyesületünk vagyonának gyarapításához. Dr. Lovrich Gyulám, nagylelkű adományával egyesületünk alapitó tagja lett. Ezenkívül hálával emlékezünk meg Kunay Anna, Marosfi Erzsiké, Mosbacher Karolin, Nyirő Natália, Oelberg Jolán, Torday Mimi és Szaitz Irén kisasszonyokról is, kik a szokásos évi gyűjtés megejtésében egyesületünk tagjait oly szives készséggel helyettesitették. Úgy az itt felsoroltak, mint egyesületünk többi jótevői fogadják mélyen érzett köszönetünket. Ha jót tehettünk, ha az itt-ott ijesztő alakban feltűnt nyomort legalább pillanatra enyhíthettük, ez első sorban az ő érdemük volt és nem a mienk. Mi csak közvetítők voltunk, közvetítői voltunk az ó jótékonyságuknak, kik segítettük őket abban, hogy az ő jószivü adakozásuk a szegények könnyeinek fölszáritásában meghozza gyümölcsét. És erre a nemes, fölemelő szerepre, a mint szívesen vállalkoztunk eddig, úgy szívesen vállalkozunk ezután is. Heti krónika. Az első ibolyák forgalomba kerültek, kézzel fog- hatóan hirdetve, hogy itt a kikelet. Mire márczius idusa elérkezik, sötét szint öltenek a megőszült tetők s a »nagy hegyeknek ormán« nem fog fujdogálni a hideg szél. Az ébredő természettel együtt uj életre ébred az egész ország s a politikában is meglepő változatok mutatkoznak. Budapest felől kedvező szelek fujdogálnak s a béke és egyetértés mintha kihatott volna, messze vidékre. Majd meglátjuk nemsokára, ha nagy nevű képviselőnk ellátogat hozzánk, hogy mennyiben tudjuk megérteni egymást Egy kis csapat Budapestre indul, megelőzni a vendéget s látogatást tenni nálla. E részben nagy a készülődés és a reménység. Készülődés és reménység! Tavaszi jelszavak ezek, a gazda is előveszi kapáját, ásóját, kitakarítja az ekét, készülődik és remél. Adja az ég, hogy reménységével szégyent ne valljon.Megindulnak az erők. Minden megindul, még a kőszikla is, csak a városi építkezések nem akarnak megindulni. Milyen furcsa, mikor valaki szép időben nem szeret építkezni, de már ezt igazán nem érti a krónikás. Különfélék. Kinevezés. A belügyminiszter Gellert Endre főjegyzőt a nagybányai anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezetővé nevezte ki, az ezen állásról leköszönt Turman Olivér kir. tan. polgármester helyébe. Kitüntetés. Ö felsége a király Dr. Damokos Andor főispáni titkárnak a miniszteri segédtitkári czimet és jelleget adományozta. Személyi hir. Láng Lajos országgyűlési képviselőnk, mint értesülünk, e hó 25-én és 26-án választói meglátogatása végett városunkba érkezik. Örömmel hozzuk e hirt s kifejezést adunk abb :li reményünknek, hogy nagy nevű képviselőnk fogadtatása a leg- szivélyesebb és legbarátságosabb lesz. Hímen hir. Lovassy Szakái Károly tiszteletbeli városi tanácsos, adóügyi osztályfőnök Debreczenben, e hó 8-án kelt egybe Zseránszky Erzsébettel, Lovag Oelberg Oszkár volt kincstári bányaigazgatósági fogalmazó özvegyével. A helybeli áll. anyakönyvi hivatalnál tanúként szerepeltek Dr. Kádár Antal és Oblatek Béla. A polgári egybekötés után fél 12 órakor a násznép a rom. kath. templomba ment, hol az egyházi esketési szertartást Rátz Pál prépost végezte. Márczius 15. A két protestáns egyház e napon együtt tartja istentiszteletét d. e. 8 órakor a ref. templomban, hol az ünnepi szónoklatot Gergely Károly fogja mondani. A polgári olvasókör márcz. 15-iki közös vacsorájára már is számosán aláírtak. Az iv közre van bocsátva, a kikhez azonban netalán el nem jutna s á közös vacsorán részt venni óhajtanak, szíveskedjenek a kör helyiségében kitett ivén aláiratkozni. Hangverseny. Április hó 3-án husvét hétfőjén ismét szép estélyre számíthat városunk közönsége. A kaszinó-egyesületnek hangversenyekre oly pompásan bevált termében részint az egyesület javára, részint a hangversenyzongora beszerzésére Schönherr Antalné fáradhatatlan buzgósággal hangversenyt rendez. —- A műsort legközelebbi számunkban közölni fogjuk, s most csak annyit árulhatunk el, hogy a hangversenyben szerepelni fognak Schönherr Antalnén kívül Stoll Edith és Mariska. Várady Erzsiké, Schönherr Sándor, Szőke Béla és városunk legújabb zenei tehetsége Vájná Miklós. A meghívókat és műsort a következő héten fogják szétbocsátani. Gyümölcsfaoltás szakszerű betanítása. A gazdasági egylet telepén hétfőn márcz. 13-án veszi kezdetét a gyümölcsfa oltás, mit is azon értesítéssel hozunk úgy az egylet tagjai, valamint a gazdálkodó közönségnek tudomására, hogy bárki is jelentkezhetik az oltás elsajátítása gyakorlására. Jelentkezők egvéles késsel lássák el magukat s a telepen a kertész által fognak a továbbiakra nézve utasittatni. — Gazdasági Egylet. Széchenyi lakoma. A helybeli kaszinó egyesület ma este 8 órakor tartja szokásos Széchenyi lakoiná- ját, mely alkalommal az emlékbeszédet Dr. Káplán Antal főgimn. tanár fogja mondani. Sorozás. Az ex lex miatt fölfüggesztett sorozás mint hírlik ez idén valószínűleg április 12-én lesz városunkban. Lassan siess tovább érsz. Az idő pompás, árnyékban 12 fok, napon 20 R, vagy több is, az országút már porozik, de a magtár épülete még mindig rendületlenül áll, miként Hunyad vára, vagy akár a pizai görbe torony. Évekig járt a kérvény Poncziustól, Pilátusig, mig végre a múlt hónapban megtörtént az átadás, az épület a város tulajdonába szállott. Mivel ugyanazon a helyen tantermeket kell építeni és ut- czát kihasítani, a város legnagyobb valószínűséggel lefogja azt az épületet bontatni. De miért nem bontatja hát? Nem kár-e minden elhalasztott szép napért, hiszen a bontás ideje maga sokáig fog tartani. Ha a folytatás olyan lanyha lesz, mint a kezdet, bizonybizony nem fog az idén fedél alá kerülni az a polgári iskola. A nagybányai kath. legényegyesület szokásos évi rendes közgyűlését folyó hó 19-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartja, melyre az egyesület tagjait ez utón is tisztelettel meghívja az elnökség. A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája. ott íe^eínéft . . . Ha ott lehetnék, ott a hol te vagy, Ha szived ott dobogna szivemen, Ha visszaadná mindazt a jelen, Mit elvett a múlt, és örülni nem hagy. Ha nem zokognék tőled ilyen távol, S harmatként arczom könnyem nem öntözné, A keserv suját szivem nem érezné, De ment lennék az élet bánatától. Boldog lehetnék mint még senki se, Szivem sziveden édesen dobogna Szememből öröm könnyű pergene. De hol a perez, mely boldogságot hozna ? Ah messze még, a távolnak ködébe, De eljő majd, s reményünk vál valóra. Senki. Miramare. Irta: Rohellyné. Nincs az az ár, melyért kitörölni engedném úti emlékeimből ama kellemes benyomást, melyet időnkint fel-fel idézve, minden szép vidék és hely látása után magam elé varázslók. Ilyen elragadóan szép hely Miramare is, a hol jelenleg Stefánia, Rudolf trónörökös özvegye és egyetlen leánya Erzsébet főherczegnő telel. Talán ha nem is fűződne ilyen tragédia e fenségesen magasztos helyhez, mégis már fekvésénél fogva is, innen szemlélve a hatalmas tengert a maga méltóságában, oly fájdalmas gondolatok rabjai leszünk, hogy egész ittlétünk alatt nem bírunk ettől szabadulni. Mintha e hely csak magábaszállásra, szomorúságra és nem mulattatásra lett volna teremtve. — Mire már e ? ! Triesztből indultunk ki ama nevezetes kocsiuton, melyet a szerencsétlen véget ért Miksa császár, még főherczeg korában, nagy költséggel csináltatott Ponte- Giguanába, hogy ennek végén, az Adriába benyúló magas sziklára magának paradicsomot teremtsen. Milliókba került e sziklák robbantása, és helyükbe a számtalan hajóval hozatott föld. Szintén hajókkal szállították oda azt a sok különös növényt távol hazájokból, a melyek már most mintegy örök időktől itt látszanak lenni. Mi is ez útirányt követtük, bár sokan választják a rövidebb tengeri utat. Mi magyarok, kivált ha már volt alkalmunk a nyílt tengeren annak minden fenségét és kellemét is élvezni, de még inkább a haragos bősz elem szivárvány színében játszó, hegymagasságu hullámai által magunkat szédülésig ringattatni, és az ebből következő tengeri betegség valamennyi fázisain átesni, bizony jobban szeretünk ismét az ember uralta járműről gyönyörködni e festői ut jobb felén végig húzódó magas hegyek természet által beültetett változatos flórájában, a mit nálunk csak nagy gonddal ápolt egyes virágházakban találhatunk. Felettünk a magas hegygerinczen robog el a vonat, a legdrágább vasutak egyike Velencze felé, a melyet rendkívüli költséges építkezése folytán már két külföldi társaság abban hagyott, most az osztrák államvasuté. A jókarban tartott kocsiút lokomotív segélyével van naponta hengerelve, a miért is a trieszti előkelő világ séta és biczikli gyakorlótere. Ez ut szépségéhez tartozik még a bal felől közvetlen közelben levő tenger, a melynek határát csak mintegy fólméter magas kövek képezik, nem is éppen egymásmellé illesztve. Közelebb érve a lassan emelkedő elő parkhoz, egy komornyik fogadott, a ki elvezetett az óriási pálmák és fikuszok alá pihenni. Ott találkoztunk egy rendjelekkel ék tett öreg katonával, a ki szívesen ajánlkozott vezetőnknek, csak arra kért, várnánk meg még egy nagyobb társaság oda hagyja a termeket. E közben elbeszélte, hogy ő Miksa főherczegnek már gyermekkora óta hűséges kísérője volt mindenütt. Mexikóban is vele volt, mint magasabb rangú tiszt. Onnan visszatérve nyugalomba vonult, de e helytől nem tud megválni soha! Legelőbb a földszinti toronyszobába vezetett, a honnan legszebb kilátás nyílik szemben a végtelennek látszó tengerre. Éppen dagály volt, a hullám mindég gyorsabban és gyorsabban, s mindig magasabban nyaldosta a torony kiszögellő falát, s három nagy (egy tábla kristálybői készített) metszett ablakát.
