Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

(2) 36. szám

1899. szeptember 3.

a) alapitó tagokul, 50—50 frt alapitványnyal duday Sándor csapi plébános, Rácz Pál nagybányai prépost-plébános, Teleki Géza gróf titkos tanácsos, országgyűlési képviselő és Winkler Józsefi nagyváradi apácz-püspök kanonok,

b) evdijas rendes, illetőleg pártoló tagokul, 3, 2 és 1 frt évi tagdíjjal : Agricola Adolf kir. ítélőtáblái titkár (Temesvár), Bányai István kir. jogügyi fogalmazó (Budapest), Bencsik János fögymn. tanár. Be- senszky Bálint m. kir. pénzügyi fogalmazó (Maros- Vásárhely), Bittsánszky Ede min tanácsos, Boitner Károly kir. törvényszéki aljegyző, Csausz Gyula nyug. in. kir. államvasuti főmérnök, Csüdör Ferencz városi pénztárnok, Deák Károly, az önsegélyző négbank igazgatója, Dergács Sándor fögymn. tanár, Drumár Alexandrin, Dunay János nyug. r. kátli. plébános, (Budapest), Ember Elek gyógyszerész, Ferenczy Károly festőművész, Füley Gusztáv nyug. kir. aljá- rásbiró, Gellért Béla magy. kir. bánvaigazg. pénztárnok, Gellért Endre városi főjegyző, hely. polgár- mester, Gellért Ferencz dr. miniszteri segédtitkár (Budapest), Gergely György joghallgató, Grünwald Béla festőművész, Harácsek Imre dr. ügyvéd, özv. líarácsek Vilmosné, Hengye Gergely körjegyző (Erdő- száda), Herczinger Ferencz dr. városi főorvos, Hoffmann Árpád kereskedő, Hollósy Simon festőművész, Iludola Gusztáv nyug. magy. kir. főszámtanácsos, Kádár Antal dr. m. kir. bányamű-orvos, Káplány Antal dr. fögymn. tanár, Komjáthy Gyula dr. kir. a Ibi ró, Komoróczy Iván dr. szolgabiró, Kosztka Emil dr. m. kir. honvédtörzsorvos (Budapest), Kovács Elek fény- képézs Berenczei Kováts Géza földbirtokos, Lakatos Ottó fögymn. tanár, Baszké Győző m. kir. bányafőnök (Oláh-Láposbánya), Liebert Lajos m. kir. bányamű vezető, Lovrich Gyula dr. m. kir. bányakerületi főorvos Madán Ferencz m. k. bányakapilány, Marosli Dezső városi számvevő, Moldován László földbirtokos, Molnár Mihály köny- kiadó Nagy Géza Abauj-Torna vm. tiszteletbeli főorvosa (Kassa),Nagy György ny. műszaki tanácsos,Németh József fögymn. tanár, Neubauer Ferencz in. kir. bányatanácsos, Neubauer Hermin áll. polg. isk. tanítónő, Nyirő Gábor m. kir. révkapitány (Fiume), Palmer Kálmán képviselőházi tisztviselő (Budapest), Kápolnokmonostori Pap Sándor kir. táblai biró, Törökfalvi Pap Zsig- mond Pataky Irma állami tanilónő-képzőintézeli igazgatónő (Győr), Penti Albert m. kir. főerdész, Réti István festőművész, Révész János e ang. lelkész, szerkesztő, Schönherr Antal városi főkapitány, Schönherr Antalné, Schönherr Gyula dr. akadémiai tag, a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelőségének titkára (Budapest), Schönherr Sándor m. kir. erdészjelölt, id. Smit Sándor ügyvéd, Stoll Béla ügyvéd, Stoll Gábor kir. közjegyző, Svaiczer Gábor ny. m. k. honvédezredes, (Aranyos-Medgyes), Svaiczer Ilka, Svaiczer Sándor ny. m. kir. főbányatanácsos, Szabó Adolf m kir. erdőigazgató, Széky Miklós gyógyszerész (Kolozsvár) Szel- lemy Géza m. kir. főmérnök, Szeöke Béla r. kath. segédlelkész, Sziklaváry Adolf ny. m. kir. bányaigazg. pénzlárnok, Szirti Vilmos takarékpénztári pénztárnok, Teleki Jenő gróf (Nagy-Somkut) Teleki Pál gróf (Pribékfalva), Teleki Sándor gróf országgy. képviselő (Budapest), Thorma János festőművész, Thurzó Ferencz városi levéltárnok, Turman Olivér kir. tanácsos, polgár- mester, Újhelyi Hugó m. kir. kincstári ügyész, Vida Aladár fögymn. igazgató, Virág Lajos m. kir. anyakönyvvezető és Weisz Lajos m. kir. bányabiztos.

A jelentkezők száma tehát 85, nem túlságosan nagy szám, de elég arra, hogy az alakítandó egylet fennállását biztosítsa és nincs semmi kétségünk az iránt, hogy ha az egyesület megkezdi rendszeres működését, e szám rövid idő alatt tetemesen fog gyarapodni.

A taggyüjtéssel egyidejűleg folyt a múzeumi tárgyak gyűjtése is. Az első adomány Schönherr Gyula dr. akadémiai tagé volt, ki 48 darab, részben nagybányai vonatkozású régiséggel, 32 db régi bankjegygyei és egy 1663-iki nyomtatványnyal vetette meg a múzeumi gyűjtemény alapját. Ugyanő néhai Schönherr Ágoston apát, máramarosi főesperes hagyatékából 45 munka 75 kötetét ajánlotta fel a könyvtár számára. Allné- der Ferencz egy felsőbányáiczéhkiadványnyal. Bajmóczy József a szinérváraljai várban talált régi sarkantyúval, Bencsik János 5 drb XVIII. századi irattal és egy nyomtatvánnyal néhai Bérezi Pálné örökösei 1 pecsétnyomóval, báró Bornemisza Károly, Szolnok-Doboka vármegye főispánja, a kővári várról fölvett 6 drb fényképpel, Herczinger Ferencz dr. a zsibói vasút munkálatai közben talált középkori karddal, Füley Gusztáv a Szirmay féle monográfia két kötelével Kádár Antal dr. a laposerdőben talált bronzkori csákánynyal, Kéry István dr. budapesti orvos 10 drb fényképpel és egy könyvvel, B. Kovács Géza a Szent- István-torony u. n. Roland-emlékének két fényképével, Lukácsy György tanár 3 drb 1848-iki újságszámmal, Mikes Béla egy 1697-iki pecsétnyomóval, Nagy Gyula 4 drb Zákfalván talált római esüslpénzzt 1 Róth Adolf egy régi pipával, Schönherr Antal a műkedvelő társaság tagjainak a hatvanas évekből származó fényképével, id. Senkálszky Mihály rendőr-őrmester 1 pecsétnyomóval, ifj. Senkálszky Mihály 2 db 1848/49-iki nyomtatvánnyal és 2 csatavázlattal, Stoll Gábor a Corpus Juris 2 kötetével és a nagybányai piaczot ábrázoló két régi fényképpel, id. Strasser Gusztáv múlt századi családi bejegyzéseket tartalmazó imakönyvvel, Svái- czer Sándor néhai Sváiczer Gábor kamara gróf ha- gyatékádól származó 1584-iki körzővel, Szabó Adolf az Erdészeti Lapok 39 évfolyamával és egy vadász ivókanállal, Sziklaváry Ad. If a Liibáry-féle kepes világ- történelem 8 kötetével és egy bányászati munka 3

kötetével, Szilágyi Bálint a Káldi-féle bibliával, Teleki Géza gróf az 1899-iki bányász-gyűlés emlékérmével, T. Pap Zsigmond, Morvay Győző és ifj. Lukácsy György az 1899. július 30 és 31-iki Petőfi-ünnepély rendezőbizottsága részéről az ünnepélyre vonatkozó 23 drb okirattal s a m. kir. főerdőhivatal 1 pecsélnyomóval, gyarapították szerény gyűjteményünket, adományaikkal őszinte hálára kötelezve le mindnyájunkat.

Köszönettel kell megemlékeznünk a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének kitüntető figyelméről, melylyel a pénzügyminisztérium által rendelkezésére bocsátott Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben czimü kiadvány eddig megjelent 16 köteléből létesítendő múzeumunknak is küldött egy teljes sorozatot, az ezután megjelenő kötelek megküldését is ígérve.

Bizottságunknak ezenkívül sikerült megszerezni a Szent-István-torony nyugati oldaláról a reslaurálás alkalmából eltávolított Mátyáskori czimer-töredékel, melyről egy ideig azt kellett hinnünk, hogy végleg elveszett. S végül a Magyar Nemzeti Múzeum utján megrendeltük a Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos királyok alatt Nagybányán vert arany forintosok gipszmá- olatait, a 310 darabra rugó gyűjtemény 45 frt 50 krnyi vételárának előlegképen való fedezésére a helybeli részvény-takarékpénztár igazgatóságát kérve fel.

Ekként a mai napon 613 drb régiség, könyv, okirat és fénykép várja a bizottság gyűjtésének ercd- ményekép a létesítendő múzeumba való elhelyezését.

A bizottság megindította az egyes hivatalok, testületek és egyesületek birtokában található, múzeumi jelentőséggel biró tárgyak összeírását is. abból a czél- ból, hogy azok majdan adomány vagy lelétemény utján a városi múzeumban helyeztessenek el. E végből felhívást intéztünk a helybeli egyházakhoz, a minorita- rendházhoz, a m. kir. bánya- és erdőigazgatóságokhoz, a bányakapitánysághoz, a nagybányai járás főszolgabírójához, a városi takarékpénztárhoz s a kereskedelmi bankhoz s a bánya-egyesülethez. A helybeli részvénytakarékpénztár a felhívásunkra késznek nyilatkozott, hogy ezernél több darabot számlaló régi pénz- gyűjteményét a létesítendő múzeumban helyezi el le- téteményüí, mihelyt annak megőrzésére alkalmas helyiség áll rendelkezésünkre. A m. kir. bányaigazgatóság elrendelte a kerület hivatalaiban található bányászati régiségek összeírását. S a többi oldalról, nyert értesítés csekély kivétellel azzal a reménynyel kecsegtet bennünket, hogy ez irányban tett lépéseinket az óhajtott eredmény fogja követni.

Eddig összegyűjtött tárgyaink ideiglenesen a kaszinó olvasótermében felállított szekrényben vannak elhelyezve, melyet a kaszinó elnöksége engedett át e czélra. Nagybánya város polgármestere azonban a bizottság kérésére a városi levéltárban külön szekrény felállítását rendelte el, s a mennyiben ez a további gyűjtés eredményének befogadására nem lesz elégséges, a bizottság elhatározta, hogy a mig a város a múzeum czéljaira alkalmas helyiséggel nem rendelkezik, a helybeli minorita-rend társházában fog a rend főnökségétől gyűjteményei megőrzésére ideiglenes helyiséget kérni. Reméljük, hogy a hazafiságáról és áldozatkészségéről ismert rend, mely a múltban oly nagy befolyást gyakorolt a vidék kulturális életére, nem fogja megtagadni e kérésünk teljesítését.

Lépéseket tettünk az évekkel ezelőtt megszűnt nagybányai természettudományi társulat utolsó elnökénél a végett, hogy az egyesületnek netalán meglevő vagyona és gyűjteményei a részben hasonló czélokat szolgáló múzeum-egyesület birtokába engedtessenek át.

Végül, egyik legfőbb feladatunknak megfelelve, elkészítettük az egyesület alapszabályainak tervezetét, melynek tárgyalására a mai alakuló-közgyűlés van hivatva, és egyúttal igyekeztünk előkészíteni az utat oly városi szabályrendelet alkotására, mely a városi múzeumnak, mint az egyesület igazgatására bízandó városi tulajdonnak szervezetét és kezelését akként állapítja meg, hogy abban a város tulajdonjogából kifolyó követelmények az egyesület autonómiájának épségben tartásával jussanak érvényre.

Ebbéli munkájában a bizottságnak nagy segítségére volt a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének közreműködése. S e magas testület részéről Fraknói Vilmos püspök, az országos főfelügyelő, rokonszenves leiratban biztosított bennünket a felől, hogy megalakítandó egyesületünk a reá váró fontos közművelődési feladatok teljesítésénél mindenkor számíthat az állam támogatására.

Városunk képviselő-testületé részéről közgyűlési határozatot eszközölve ki a városi múzeum megalapítása tárgyában,

felébresztve a város és vidék értelmiségének érdeklődését, áldozatkészségét a nemes czél irányában,

és biztosítani igyekezve a létesitendő múzeum részére az államhatalom támogatását:

megnyugvással tekinthetünk vissza egy év folyamán kifejtett munkásságunk eredményeire s midőn azokról e helyütt beszámolunk, abban a hitben tesz- szük le megbízásunkat, hogy tőlünk telhetőleg teljesit- tettük kötelességünket.

Most már elérkezett az idő, hogy czélunkat, melynek érdekében egy év előtt sorompóba szállottunk, megvalósítsuk és egyesületté szervezkedve, folytassuk a megkezdett irányban tevékenységünket.

Heti krónika.

Ismét egy szomorú gyászeset. Uárosunk közéletének vezetői közül megint kidőlt egy és pedig az, kinek kezébe volt letéve egy évtizeden át közügyeinknek vezetése: Turman Olivér.

Élete rövid volt, de tevékenysége és nemes szive hosszúvá, eredményessé tette azt.

Sokszor láttuk őt a hivatalban, a gyülésteremben, találkoztunk vele a társadalmi életben: ő mindenütt »megtestesült közügy« volt maga, a ki éjjel-nappal városa virágzásának, előrehaladásának gondjaival fog- lalkozntl.

Lehetnek ellenségei, hiszen mennél tevékenyebb valaki, annál több ellenségeskedésre akad. a lomha állóvíz nem küzd akadályokkal, de a szorgalmasan siető patak sok kőbe ütközik.

Mennél nagyobb a hatalom, melyet gyakorlunk, annál több az irigykedő és gáncsoló.

De másrészről meg volt. a népszerűsége is, hiszen két cziklusban bízták rá a legszebb városi tisztel.

A közügyek iránli érdeklődését, őszinte lelkesedését, fáradhatatlanságát sokan ismerték és becsülték.

Az erős emberen győzött a még nagyobb erő s a derék férfiú némán, tehetetlenül nyugszik.

így temetjük mi egymást, sok a veszteség, mi e kis várost pár év alatt érte.

A középületeken gyászlobogók hirdetik, hogy Nagybányának ismét gyásza van.

Korunk elhasználja az embereket s azok kik nagyobb hivatalokban vannak, az idegesség legnagyobb fokáig menő követelésekkel szemben, rendesen áldozatul esnek a szellemi munkának, a közjó gondjainak.

Turman Olivérnek sokáig fogjuk érezni hiányát s az a tiz év, mit a város fejeként töltött el, nevezetes lesz az utókor előtt is Nagybánya történetében.

Ejtsünk egy könnyet sírján, hintsünk virágot reá, mert hogy haló porában is gondoljunk reá, megérdemli tőlünk az, ki ügyeinkkel oly sokat gondolt.

Tiz év alatt sokszor megkritizálLuk őt, de liz évnek becsületes munkája után, a közvéletíléúynyel együtt teszi ravatalára az elismerés hervadhatlau koszorúját

a krónikás.

Levél a szerkesztőhöz.

Visszhangok a misztótfalusi állami elemi tanítók áthelyezéséről.

Misztótfalu. 1899. szept. t.

Ezelőtt pár évvel a kor követelményei és a község érdekei úgy hozták magukkal, hogy a felekezeti iskolákkal, párhuzamosan állami iskola állítassák fel, csakugyan sikerült is ezen uj kulturális intézményt 1895-ben megvalósítani.

Tanerőkül Szlávik Sándor és Bozsó István lettek kinevezve, kik közül Szlávik Sándor lett igazgatói czimmel és ranggal felruházva. Ezen fölötte nagy kitüntetés érte Szlávikot a nálánál idősebb, csaknem öszbevegyült, kötelességszerető, tapasztaltabb, komolyabb, higgadt természetű, népszerű s telőtűl-talpig becsületes, jóravaló józangondolkodásu és jó tollú Bozsó István tanítóval szemben, ki mellesleg mondva 7 gyermeknek atyja.

Ezen kitüntetés csak azt bizonyíthatta vala, hogy a felettes hatóság bizalma feléje fordult, benne összpontosult az által, hogy első látszatra minden jót, és nemest benne vélt feltalálni. De csakhamar szépen kibújt a szeg a zsákból, a mennyiben úgy a felettes hatóságnak mint a tanügy iránt meleg érdeklődéssel viseltető nagy közönségnek arra a tapasztalatra kellett jutnia, hogy »Nem mind arany, a mi fémlik.« — A nagy közönség a legnagyobb figyelemmel kisérte a két tanférfiu működését és ezzel kapcsolatosan a legnagyobb és legszebb reményeket fűzte azokhoz.

Sajnos azonban emberi életünk megrontója: »a csalódás« csakhamar ádáz kezekkel tépte széjjel ama rózsás reményeket. A helyett, hogy a két tan- férfiú a tanügy, bár rögös, de mindeneseire nemes pályáján vállvetett buzgalommal igyekezett volna megvalósítani azon feladatot, mit a sors elébök szabott, rendeltetésükről megfeledkezve, bizonyos u. n. szereplési viszketegségtől ösztönöztetve, a collegiali- tással homlokegyest ellenkező, viszály és egyenetlenség magvát táplálták egymás ellen sziveikben. Sokkal nagyobb súlyt fektetlek a köztük kiütött viszály fokozására es annak folytonos szitására.

Elvété annak magvát és szitá pedig azt, épen azon kitüntetett egyén, kire az iskola vezetése lön bízva, akibe a felleftes hatóság bizalmát helyezé: Szlávik Sándor igazgató ur, I a ki kartása Bozsó Islván tanító ellen, ki községünkben csakhamar fölötte népszerűvé lett alaptalan feljelentésekkel agyarkodni meg nem szűnt, sőt mi több az iskolaszéki elnök, jbiróság és a tanfelügyelőség előtt is meghurezoita; okát mind ennek az igazgatói czimben rejtő főlény gyakorlásában lehet feltalálni, mivel azt hívé, hogy őt az öszbevegyült kartársával szemben mindenre feljogosítja és felhatalmazza.

Ezek ulán a komoly, higgad és érettebb gondolkozása Bozsó István tanító is kénytelen felvenni a viszály fonalát, és egészen jogosan, mert már existen- cziája alapjában vala fenyegetve. Történének pedig ezek a tanügy rovására.

A közvélemény ezen szigorú, de igazságos biró megütödve fordult el ezen elítélendő eljárástól s midőn egy részről méltó megbotránkodásának ad ki-