Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

(2) 12. szám. nagybánya és vidéke. 1899. Márczius 19. tekintetében megfelel-e a törvényes kellékeknek. A közigazgatási bizottság ezen szakvélemény alapján mond bírálatot ez iskolai építkezési terv felől és azt határozatilag az illető fentartóval miheztartás és útba­igazítás czéljából közli.« íme tahát a közigazgatás utasítva van arra nézve, hogü az iskola elhelyezését is tegye bírálat tárgyává, ha az elhelyezés nem jó, nem hagyja jóvá a tervet és igy építeni nem lehet. Az elhelyezésre nézve a következők a miniszteri utasítások : 1. A telek olyan helyen feküdjék, hogy a tanu­lók mennél könnyebben elérhessék. Nagy terjedelmű, szétszórtan épült községben czélszerübb jobb kisebb iskolát, a község különböző részein építeni, mint egy nagyot, melyhez a tanulók távolról kénytelenek össze- seregleni. A több kisebb iskolának az az előnye is van, hogy járványos fertőző betegségektől könnyebben óvható és ha egyik iskolában ki is ütött a betegség, azért a többiben kielégítő lehet az egészség és folyhat a tanítás 2. Az oda vezető utakat és gyalogjárókat is figye­lembe kell venni, hogy az iskolához vonuló közleke­dés biztos és lehetőleg kényelmes legyen. 3. A telek környezetére is ügyelni kell, hogy ne legyen a telek vásártér, országút, folyó, záporárkok mellett, a hol a gyermek élete veszélyben foroghat, ne legyen zajos helyen, pocsolya, korcsma, vágóhíd, kovácsmühely slb. közelében, ami zajt, bűzt, port okoz­hatna a gyermekeknek. 4. Legczélszerübb a minden oldalról szabad telek, mert ilyenen lehet leginkább úgy építeni az iskolát, hogy annak bőséges világossága és levegője legyen s a tanítás zavartalanul folyhasson. Már kevésbe meg­felelő az egyik oldalán más telekkel szomszédos telek, még rosszabb a két oldalról és legrosszabb a három oldalról szomszédoktól környezett telek, kivált, ha ehez még szűk is a telek, 5. Nem czélszerü az annyira szűk telek, hogy az iskolát az utczasorba kelljen építeni. Az iskolát ne építsék ki az utcza vonalára, hanem legalább 6 méter­nyire az utczavonalon belül, különösen akkor, ha az iskola előtt szűk az utcza, avagy ha zajos, poros. 6. Azután figyelni kell arra, hogy a telken épí­tendő iskola, illetőleg a tanterem ablakai alkalmas égtáj felé tekintsenek. Az iskola ablakai legczélszerüb- ben északkeletre vagy északnyugatra, avagy délre tekintsenek. Kevésbbé előnyös a kelet, vagy nyugatnak fekvés, mert nagyon forró és napos. Legrosszabb az északi fekvés, mert hideg, nyirkos, és sötét. 7. Az iskolán semmi sem bosszulja meg magát annyira, mint a telken, a területben való fukarkodás. Azért a telek minél nagyobb legyen. 8. A telek talaj viszonyát egészségi tekintetben meg kell vizsgájuk A miniszteri utasilásból felsoroltam a legfonto­sabb szempontokat, a melyet az iskola elhelyezésének megállapításakor mérlegelni kell, meri a közigazgatás is, ezen elvek értelmében foga telek kérdésében dönteni. A jelenlegi 9 osztályt szétválasztani nem tartom czélszerünek, mert Nagybanijának egy erőteljes központi iskolára van szüksége, a hol a fiuk- és leányok elkü- lönözve az 1868 XXXIII t. ez. 29 §-a szerint tanitatnak. Ha a tantermeket kettesével hármasával a város külömböző részein helyeznők el, akkor azok az isko­lák : az egyik gyermekre közel, a másikra igen távol esnének. így a gyermekek kényelméért kénytelen lenne á jövőben az iskolaszék mint a Kereszthegyen a fiu- és leány osztályok vegyes tanítását összes népiskoláiban behozni. A párhuzamos, ^osztályok okvetlen szétszórandók ha lesznek. Budapesten 25 tantermü iskolák nem tartoznak a ritkaságok közé, de az ily kaszárnyának meg is van a maga hátránya, mert pl. a 3-ik emeletről 10 perezre a gyermekeket le se eresztik játszani, nehogy elfáradjanak és betegek legyenek, hanem a folyosóról mutatják nekik az udvart, és mondják: »Nézd csak fiam az udvart! oda fogunk valamikor, ha jók lesztek, kirándulást tenni.« Ma már kezd Iludapest is öntudatra ébredni és 10—12 tanteremnél nagyobb iskolát egy helyt nem épit. Ezt már követésre méltóan teszi 1 Mi se épít­sünk 9 tantéremnél többet egy helyre. Végül mégjegyzem, hogy ideális iskola területet csak azon esetben nyerhetünk Nagybányán, ha a város bizonyos negyedének a felét kisajátiínánk a mi 100.000 írtnál többe kerülne, az iskola építésre való pénz, telek- vásárlásokra menne, lenne telek, de nem lenne pénz építésre, azért az igényeinket, hogy csakugyan legyen iskola mérsékelni kélí. •le';-' ' Heti krónika. A nemzeti lóllelkesülés legszebb napja, márczius tizenötödike nálunk ismét az ősi hagyományokhoz híven, ünnepélyesen, méltóságosan és díszesen zaj­lott le. Büszkék lehetünk rá, hogy mi nagybányaiak igazán meg tudjuk hecsülni ezt a napot. A fővárosban már egészen máskép van. — A sajtó ugyan a legnagyobb jóindulattal igyekszik fel­tüntetni,mikép hullámzanak az ünneplő tömegek, s mint ölt kivételes díszt a palotasereg, de mi vidéki Haluska Jánosok, kik e napon Budapesten megfordul­tunk, bizony édes-keveset láttunk belőle. Órák hosz- száig elsétálgathat az ember a székváros utczáin, inig egy árva lobogóra talál; A dísztéren, a gyönyörű honvédszobor melletít nem . láttunk egyetlen koszorút, egyetlen zászlót és egyetlen embert sem. Petőfi szobra imárczius tizenötödikén délelőtt még csupán a szocziálisták koszorújával volt fel-, díszítve. j • A nemzeti színházban meg Fauszt.pt adták, mert hát Fauszt tudvalevőleg kiváló tábornok volt negy- vennyolczban, a ki pék köszönhetjük egész alkotmá­nyunkat. , ’ Csendes és köznapi ott minden, s az az egyhan guság szinte könnyeket csal a még érezni tudó hon­fiak szemeibe. Lehet, hogy,-,mi ^elmaradtunk a haladó világtól s csak azért lünikftöl mindez, de már csak inkább maradjunk el, mert, a hazafias közönynél alig van megdöbbentőbb valami. Nem folytatom tovább Lehet, hogy ápr. lt-én máskép lesz, vagy egy második márczius tizenötödike ismét megváltoztat mindent. Ha nem feledtek volna el sókan márczius idusá­nak nagy jelentőséget, akkor talán többen gondolkoz­nának úgy, mint 1 * , '• = • ■ - ■ Különfélék. Hirnen hir., Lajos Győző a felső magyarországi bánya, és kohó részvénytársaság Szotnolnok hutai igazgatója f. hó 18-án kelt egybe Petneházán Farkas Balázs országgyűlési képviselő leányával, Mariskával. nemzeti s hazafiui kezekre miként történt jutását a közlönyben, általam Munkácsról küldött három rend­beli leveleimben híven s hitelesen előadtam) jelenleg az itt alakuló 21-diki zászlóaijbeli legénység egy csa­pata őrzi s belőle már az eddigi idegen őrség egészen eltávolittatott. Szintay kormánybiztosunk most a Galicziába vezető szoros utak erősítésével foglalkozik. Épen most kapánk Vereczkéről a kővetkező hire- ket: A tőlünk kivándorolt Hartman gyalogság Strybe és Samborba ment. Az uzsoki postaállomásról azon hir jött, hogy 80 huszár Gallicziából Uzsokon van, 19 közülök az általszökésnél elfogatott. Egy Lembergből érkezett lengyel nemes hozza a hirt, hogy ott a nemzeti fegyveres erő folyvást szapo­rodik s ehhez a Latour felakasztatása óta a paraszt­ság is aprónként csatlakozási hajlamot mutat, melyet a stryi Kreisamt észrevévén a parasztságnak (mely­nek fölfegyverzését ezelőtt elhatároztk) lefegyverzését elrendelte. A klimeczi fő-íinanczcomissarius Obich és ottani alcomissarius Turzsánszky és a zsupanyai pap, a mi verhovinai parasztjainkat urak leölésére bujtogatják. Egy beregmegyei határszéli faluból két orosz paraszt, s Felső-Vereczkéről egy harmadik, követképen átmen­tek Gallicziába, Klimeczre, a nevezeti financz-comi- sarius Turzsánszkvhoz, azon kérelemmel, hogy irna a felséghez, mikép őt látván az országos honvédekben (kik most közöttök szállásolnak) az ő felsége elleni lázadást, készek az urakat leöJni és a honvédeket is elkergetni, csak siessen részökre császári katonaságot küldeni. A bujtogatások s az ily paraszt lázadás iránt meg van téve a szükséges rendelés Szintay most épen ott a hely színén van. Egy másik tudósítás, mely e perezben jött, egy klimeczi jó barátunktól, németül igy szól: »Barátaink! Magyarok! Fővárosunk Lemberg a zsarnokok zsoldo­iij!.i_miii_jjiuii_________** sai által ágyuztatott ís az egész város lángban áll: de az igaz ügy győzött., Míg közelebb többet írhatnánk,, addig is üdv és közöntés a testvér magyaroknak !«*) »Egy m.-szigeti levelező az Alf. Hírlapban a Gali- cziából átjött Vilmos huszárok útját következőleg irja le: Okt. 16-án d. &.. [11 órakor érkeztek meg a Vilmos huszárok kegyetlenül kifáradt lovaikon, jővén Táracz- közről, hol orsz képviselő Móricz Antal, Réti László stb. házaiknál 'feítijnő szívességgel voltak fogadva, hozván magokkal eg,v nemzeti lobogót is, melylyel dombói tiszt .......ajándékozta meg őket Máramaros hatá­rá ba átléptökkor. félben, a szigeti nemesség látta mindnyájokát szives" lakomájánál. — Iszonyú sok, a mit e vitézek szenvedtek! Ötvénen indultak ki Tarno- polból, 4 napi készítet után, mely. halogatás szolgált épen szerencsétlenségökre, a mennyiben szándékuk az ezred kormányzóinak tudomására jutván, szüntelen szemmel tartattak. Generáljuk Szuván, igyekezett őket leverni, élvén különösen azon okkal, hogy Magyaror­szágon nincs többé semmi baj, Jellachich elfoglalta Budát s a zavarságők megszűntének, nincs szükség többé a hazamenetéire. Azonban a szó nem nyert hitelt, ott volt n ál olt »Kossuth hazahivója« s eljöve­telükre már az előtti- 'esküt is tettenek.**) A szorgos felvigyázat miatt csak reggeli 4 órakor indulhattak meg. Vezette őket gf. Goholszki Béla lengyel hős, az 1830-ki forradalomból ismert s próbált férfi az oszl- rolenkai csatában. Utian utakon -— az említett len­*) Köszönettel veszszük önnek tudósításait. A szerk. **) A letett eskü, melyet László tizedes fogalmazott, e volt: »Mi magyar hű vitézek, esküszünk a magyarok istenére, hogy magyar hazánk védelmére utolsó csep vérig készek va­gyunk ; elszánva azt mindenünk feláldozásaival ótalmazni. mert az minket azon felszóllitással hi, hogy a ki őt megmen­teni nem siet, az ezudar,, az nem magyar. Esküszünk, hogy azon vezérünkét, kit ml a szó többségével választunk, utolsó perczig el nem hagyjuk, érte életünket is feláldozzuk, őt hall­gatjuk s neki a legnagyobb mértékben engedelmeskedünk. Ki ezeket közülünk nem teljesiti, nem tartjuk isteni áldásra érde­A nagybányaiak Budapesten. A legutóbbi városi közgyűlésről annak idején megemlékeztünk, melyen a város elhatározta, hogy a kir. pénzügyminisztériumnál küldöttségileg fog kérvényezni a felmérési felügyelő­ség ittmaradása iránt. Ez a küldöttség Bálint Imre vezetése alatt 14-ikén érkezett Budapestre, s még az nap tisztelgett Láng Lajosnál, kerületünk orsz. gy. képviselőjénél, Teleki Géza és Wekerle Sándor nagy­bányai díszpolgároknál. Márczius 15-én d. e. 11 óra­kor fogadta Budán a miniszteri palotában a pénzügy- miniszter a nagybányaiakat, kik Láng Lajos vezetése alatt vonultak be. A küldöttség szónoka Bálint Imre volt, a ki az ügyet részletesen ismertető s városunk hanyatlását ő szintén feltüntető beszédet tartott a minisz­terhez, melyre Lukács kijelentette, hogy »ó még ebben véglegesen nemi- intézkedett, lehet hogy valamely közege beleártotta magát a dologba, de a döntő szót magának tartja fenn« s reményt nyújtott a nagybányaiaknak arra, hogy egyelőre a költözködésből nem lesz semmi. Szerdán délben a Láng Lajos vendégszerető házához ebédre voltak hivatalosak, hol a lehető legszivélye- sebb s legbarátságosább fogadtatásban részesültek. Lán­got Bálint Imre, a kegyelmes asszonyt Révész János köszöntötte fel a küldöttség részéről, mire Láng Lajos egy épp oly szellemes, mint rendkívül érdekes beszéd­ben válaszolt, éltetvén a nagybányaiakat. Az ebéd alatt felmerült > képviselőnk ide utazásának kérdése is s abban történt megállapodás, hogy Láng Lajos 25-én Szinérváralját, 26-án Nagybányát, 27-én Felsőbányát látogatja meg A küldöttség, tagjai d. u. 5 órakor a legjobb benyomásokkal távoztak el a ki valló férfiú vendégszerető házától s különböző vonatokkal, a leg­utóbbi napok alatt, a legszebb emlékekkel és remé­nyekkel érkeztek haza. A kaszinó egylet Széchenyi-lakomáján mintegy hatyanan vettek részt e hó 11-én, dr. Káplán Antal remek szép beszédét nagy figyelemmel halgatta meg a társaság. Valóságos tanulmány volt ez Széchenyiről és a magyar kaszinókról. Stoll Gábor elnök poharat emelve megköszönte dr. Káplánnak a kaszinó nevében a sikerült szónoklatot. Stoll Béla pedig Harácsek Jó­zsefre, a kaszinó legrégibb tagjára mondott tósztot. T. Pap Zsigmond a Széchenyi-lakomák indítványozója nem lehetett jelen az ünnepélyen s igy levélileg kül­dött 5 frto.t a beszerzendő Széchegyi-serlegre. Az es­télyen kedélyes hangulatban egész a hajnali órákig elmulattak. Láng Lajos v b. t. t. országgyűlési képviselőnk, értesülésünk szerint egy hét múlva városunkba érke­zik beszámolója megtartása végett. Az úti programra tudomásunk szerint következő. Láng 24-én, pénteken este indul Budapestről s szombaton reggel 9 órakor Szinérvaraljára érkezik, itt beszédet tart, ebéd után kocsin Nagybányára .ipdul, s.Atz nap délután .ide érke­zik. Vasárnap délelőtt itt beszámolót tart a díszte­remben, délben tiszteletére a polgármesternél nagy ebéd lesz. este közös vacsora a díszteremben. Hétfőn 27-én a magas vendég Felsőbányára megy s ott szin­tén beszédet mond, honnan délután vissza érkezik s este tiszteletére Hittsánszky Ede min. tanácsos vacso­rát ad. Lehet, hogy e program egyben másban vál­tozni fog. de ma még a terv igy van megállapítva. Nagybánya város polgársága már is erősen készül, hogy nagy nevű képviselőjét minél díszesebben fogadja. Névmagyarosítás. Kugyelka Ferencz m. kir. ka­taszteri mérnök, jelenleg szatmári, nem régen nagy­bányai lakos, nevét belügyminiszteri engedélylyel Kubi- nyira változtatta. Gratulálunk a derék mérnöknek e hazafias tettéhez! gyei rokonai jószágán keresztül, némi pénzsegélyt is nyerve — 48 órai utazás után érhették el határainkat, miután elébb harezot is kelle viniok. T. i. megtudat­ván a kiindulás, emberek lőnek, kiátltva, egy hídon ellenök. 10 maradt el közit tök, azok közt egy őrmes­ter is, kinél úti költségök vala, egy lelövetett saját kapitányok Auer Péter által, ki lesben várta őket, e kapitány erdélyi születés. Had tegyek még ide egy pár képet. Mikor Mármaros, határát elérték, a hegytetőre eljutva, minden ló fel nyeri lett; az örömhangok könyre inditák a, kisded csoportot. Egy vitéz nehéz betegen is elindult velők. Ha meghalok is, legalább hazám földjén haljak meg! ügy lön. Holnap temetjük. Szeren­csi János a neve, tokaji fi Ide érkeztök ulán, elrom­lott ruháikat a megye kiigazíthatta, újakat osztatott; nemzeti rózsát viselnek csákójokon. 23-án esküdtek fel az alkotmányra. Tiszti kinevezéseket is tett a megyei bizottmány s a. kis csapat megegyezett benne, hogy Groholszki hadnagygyá. László tizedes, ki indító volt a kijövetelben, őrmesterré legyen. A borsai tábor­ban ágyufedezésre fognak használtatni. »Máramaros-Sziget, nov. 3. 1848. Mint múlt leve­lemben irám, a borsaiak teljesen meggyőzettek, daczára annak, hogy ők sokkal nagyobb számmal voltak. A hatrárvidékiek a borsaiakat több időtől fogva a meg­támadáshoz előkészítették s a támadás is csatarend­ben általok kezdetett meg, mert megtudták, hogy nem­zetőreink részére ágyuk fognak küldetni s még több mesnek, hogy kardját oldalán viselje, hogy a hazai föld fedezze hanem hogy Isten a legcsudálatosabban verje meg. Bárki legyen közűink áruló, készek vagyunk elő golyóbisunkat neki eresz­teni. — Mind vizen, mind szárazon, mint tűzben, vérünket ontjuk a magyar hazáért. Isten »sinket úgy segéljen ! Ámen.« Innen magyarázhatom én meg, hogy hatan és az őrmester, ezelőtt néhány nappal Mihályi korm. biztost Bányára kisér­vén, midőn egy legény, ilyesről már régebben is ismeretes, az őrmesternek megtagadta az engedelmességet s kinyilatkoztatta, hogy ő semmi feljebbvalót nem ismer: társai által rögtön össze vagdal tatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom