Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-07 / 19. szám
(2) 19. szám. nagybánya és vidéke. 1899. Május 7. de annyit jelenthetek a t k. közgyűlésnek, hogy e jegyzőkönyvben konstatáltatott, hogy útjaink a szomszéd vármegyékkel egy-két esetet kivéve, sehol összekötve nincsenek, hogy közúti költségvetésünk a vasúti hozzájárulásokkal aránytalanul megterhelve nincs, azonban meglevő utaink fentartási költségei oly terhesek, melyek a vármegye által fizetett 10°/0-os, a 3 frtos és 1 frt 50 kros legmagasabb kivetésü útadókból sem fedezhetők, — konstatáltatott az is, hogy e költségelőirányzatunkba felvett tételek csak a minimális igényeknek felelnek meg s le nem szállíthatók. Ily viszonyok mellett szükségesnek látom felhívni a vármegye figyelmét a tárgy- sorozatban előforduló Nagykároly—Mátészalka— csapi h. é. vasút érdekében segélyt kérő kérvényre, valamint a nagymé'tóságu m. kir. föld- mivelési miniszter urnák a matolcsi állandó hid építése ügyében kelt leiratára, melyek bár a vármegye közönségének legmelegebb pártolását érdemlik meg, de szerintem mindaddig mig a nagyméltóságu m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur leirata közüli viszonyainkra le nem érkezik, határozott összeggel nem pártolható, mert mindaddig, mig előttünk kifejtve nem lesz egész közúti politikánk jövő terve, biztos alapon e kérdéseket tárgyalni nem lehet. Közlekedési vonalaink kiépítésével azonban állapotaink nem fognak rögtönösen átváltozni, mert sok nemű irányban kell munkálkodni, hogy e vármegye nehéz viszonyai megváltozzanak. A vármegye közönsége f. év márczius 9-én tartott rendkívüli közgyűlésen anyagi támogatásál is kilátásba helyezte, ha a debreczeni földműves iskola e vármegyébe helyeztetik ál s ez ügynek nagyfontosságát mindenki belátja, a ki népünknek a gazdasági ágban minden lépten nyilvánuló tudatlanságát és vesztességét ismeri. I zen tudatlanságban és vesztességben fekszik minden szegénységünk s elmaradottságunknak oka, mert a napi munkás rossz és kevés munkája egyrészt kevesbíti a gazda jövedelmét, másrészt a napszám árát a lehető iogooolióly cL>l>v o oűállilja lo, úgy hogy a napi megélhetésen kívül alig képes nagyobb bért nyerni. A munkás összes téli élelme és ruházata a rövid ideig tarló aratási munkából és részére munkált tengeri földből kerül ki, mely ha rosszul sikerül, mint a múlt évben, rögtön előáll a szükség s vele az elégedetlenség. A földműves iskola adhatna példát a szorgalomra és tanulásra mert bár vármegyénkben államsegély nélkül a földmivelés tanítása 37 gazdasági ismétlő iskolába vezettetett be, a mi e tekintetben az első vármegyék közzé soro'ja vármegyénket, ezen iskolák kellő eredményt részint a gyakorlatlan tanítók, részint a szemléltetve oktató eljárás lehetetlensége miatt nem fognak felmutatni. egy könnyen engedtek volna. Az 1748. évi törvény ezen része pedig egyenértelmü lett volna a jogok egy részének feladásával. A mint tudjak éppen a felekezetek ezen tartózkodó álláspontja gördített akadályt az 1868. évi népokt. törvény létesítése elé is. Mikor br. Eötvös József az oktatásügy vezetését másodszor átvette 1867. tavaszán, a népoktatás előkészítéséül egyik első gondolata az volt, hogy a társadalom figyelmét felébreszsze az iskola iránt, fehivta hát a nemzetet a népnevelési egyletek létesítésére. 1868. febr. 6-án pedig a tanítók képzésének folytatása, az iskolaügy iránti érdeklődésük fejlesztése czél- jából megindította a »Néptanítók lapját.« Ugyanezen évnek jun. 23-án végre, bár amint Zichy Antal Írja, az intéző körökben egy nyomatékos áramlat a közoktatás reformját az egyetemen kívánta kezdeni, tárgyalás végett az országház asztalára tette a XXXVlIl-ik tör. alapjául szolgáló javaslatát, mely az óvódák, elemi felső nép, polgári iskolák, tanító és tanitónőképző intézetek szervezetét ölelte fel s a tanfelügyeletről szólott. Mikor Eötvös ezen javaslatot a képviselőháznak benyújtotta a többek között ezeket mondotta : »E javaslat azon intézkedéseket foglalja magában, melyeket arra, hogy a népnevelés végre egy ország állapotához méltó legyen, szükségesnek tartok s miután éppen a közoktatásnak ezen része az, melynek megállapítása a nemzet legnagyobb részének leginkább érdekében fekszik s miután valamint alkotmányunk alapja demokratikus, úgy összes közoktatásunk alapját a népnevelésben kell keresnünk, hitem szerint ez mindenesetre az első lépés, melyet ezen pályán tenni kell.« Nincs idő arra, hogy ezen javaslat részleteit s tárgyalásának folyamát ismertessük, legyen elég erre vonatkozólag a Szilágyi Magyar nemzet történelme X. kötetének 673-ik lapjáról a Beksics Gusztáv tollából a következőket idézni: Színészet. Kunhegyi Miklós színtársulata szerdán, folyó hó 3-án utazott el városunkból Beregszászra, hol az előadást a napokban él is kezdték. A héten előadott darabokat a közönség elég nagy számmal nézte meg. Szombaton a negyven éves kis leány került színre Szelényi Emilia julalomjátékául, kit jókedvű ügyes alakításáért a közönség csokorral és tapsokkal jutalmazott. Vasárnap a Czigány szerelem, Bankó Pista kevéssé sikerült népszínműve ment közepes előadásban. Almási mint czimbalmos, llagányi ha mint Marcsa és Szelényi E. mint Dadó Ruzsi emelendők ki sikerült alakításaikért. Hétfőn Krach Mónit adták telt ház előtt Juhász Pál jutalomjátékául, ki csokor helyett egy üveg pezsgőt (!) kapott a közönségtől. A bohózatban sok eredetiség, de még több banálilás van. Az összjálék jó volt. Knldm utolsó előaőásul a V-igéczeket adlak közepes publikum előtt. A darab keveset ér, de az előadás löbb publikumot érdemelt volna. Almást és Kulihegyi löbb helyi élczet engedlek meg maguknak játék közben. A zenekarból ma már hiányzott a zongora, mely valószínűleg Beregszász fele volt útban. Másnap a nagy bőgő, a kiárinét, a hegedű és az egész színtársulat követte a zongorát Beregszászra. Heti krónika. Május elseje nevezetes időpont, nemcsak a természet nagy háztartásában, de a mi kis városunk életében is. Ekkor válnak ugyanis meg tőlünk rendszerint a derék kataszterek. El-ki szálltak most is messze vidékekre, idegen vármegyékbe, de mivel alapos reménységünk van reá, hogy vissza is térnek ismét, a buc.su ezért nem volt oly szomorú, mintha végbucsu lett volna. Helyettük mintegy vigasztalásul a festők szoktak megérkezni s szállingóznak is már rohamosan. Napról- napra több müvészarczczal találkozunk a városon a liget és környéke benépesül s a piktor állványok és vásznak szórványosan feltűnnek a zöld lombok alatt. Ezúttal május elsejének még egy nevezetes mozzanata volt. Kedvelt színészeink fölszedték a kulisszákat, szuffitákat, bőgőt és zongorát, meg a tömérdek kézéziratot s itt hagyták hidegülő hazájukat, mely annyi babér és deficit kedves tanyája volt. A közönség egy része könnyezve kisérte őket ki az állomásra. Thalia pipjai és papnői szerdán korán reggel beültek a va^ii kocsikba és zokogtak. Egyszerre azonban mintegy varázsütésre kiszállottak mind s visszajöttek a városba, melytől nem bírtak megválni. Délután a jelenet közkívánatra megismétlődött a közönség élénk részvétele melleit, de akkor nem komédia, hanem tragédia lelt a vége, mert most már csakugyan elutazlak. A dolog magyarázata különben — ha az ember a kulisszák mögé tekint — az, hogy reggel az igazgató elaludt s nem volt a ki jegyet váltson a derék karavánnak, a kalauzoknak pedig legkisebb érzékük sem lévén a művészet iránt, bizony leszállítottak urakat, hölgyeket egyaránt, délután nagyobb vigyázat lévén, hogy az igazgató el ne aludjék, az elutazás jobban sikerült. Sokan bic/ikiin követték a vonatot a közönség köréből, általában a biczikli sport a beállott tavasszal rohamos fejlődésnek kezd indulni. Vele együtt a lawn tennis is terjed, annyira, hogy most már a ligetben egy második tennis-pálya építése vált szükségessé. A népoktatási törvény hosszú és elkeseredett harezot idézett fel, melyben a lánglelkü Eötvösnek egyszerre kellett megküzdeni a felekezeti és nemzeti fanatismussal. A parlamenti harcz oly fokra emelkedett, hogy a javaslatot egy 25 tagból álló parlamenti bizottságnak kellett kiadni, mely nemcsak a felekezetek szakembereit, hanem még egyházfőnökeit is meghallgatta s csak hosszas küzdelem s többrendbeli változtatás után jött létre a népoktatási törvény, mely a felekezeti szükkeblüség miatt nemcsak az 184-8. XX. t.-cz. nagy elvét, az állami népoktatást nem valósíthatta meg, hanem még igen sajnálatos engedményeket is kénytelen volt tenni . . . Csakis az állami és községi népiskola felekezellen jellege vallott a szabadelvű nagy tradicziókra.« A javaslatból a módosítások alatt a többi után egészen kimaradt a kisdedóvásról szóló rész. A felsőházi tárgyalásban a nevezetesebb felszólalók ellene Simor János prímás, Hajnald Lajos kalocsai érsek; mellette báró Vay Miklós. Érdekes, hogy a prímás a közös iskolákról azt a ma is gyakran argumentumként felhozott állítást tette, hogy azok a val- lástalanságot emelik. Eötvös ezzel szemben igen meggyőzően beszélt s ezt mondta: »Magyarország sohasem fog megfeledkezni arról, hogy a legvallásosabb ember a legjobb honpolgár.« A hosszas vita és sok módosítás után végre ugyanazon évnek decz. 5-én a népoktatási törvényt szentesitette a király. Az 1868. XXXVIII. t. ez. Magyarország szabad- irányú fejlődésének egyik szegletköve. Eötvös József azzal, hogy a közoktatás ágai közül a népoktatást szervezte első sorban, politikai magas érettségének és mélyre látásának adta jelét. A népokt iskolák uj szervezetével s magasabbra emelésével a népiskolaügy terén bizonyos fokú pezsdülés indult meg; az iskolák belső Az idő azonban nem igen kedvez a sport ezen különféle nemeinek, a depressio rósz helyen van és a csapadék sok. A holnapi napra, ennek daczára, jó időt jósol a krónikás. Különfélék. Gr. Hugonnai Bélánét. főispánunk Kedves nejét, a bpesti szegény egyetemi polgárok javára rendezendő jótékony bazár védasszonyának kérte fel az egyetemi ifjak küldöttsége. Kinevezés. A pénzügyminiszter Csutor József helybeli kir. bányaigazgatósági száinti.sztet, számellenőrré, Bencsik Brúnó gyakornokot Selmeczbányára szám- tiszlté nevezte ki. Személyi hir. Grünwald Béla festőművész, nejével együtt ma d. e. városunkba érkezett. Eljegyzés. Hoffmann Mátyás újvidéki kir. főgymn. rendes tanár a napokban váltott jegyet Aradon Hódosi Fock Jolán kisasszonynyal. Kinevezés. Torday István, cs. és kir. huszárhadnagy Brassóban az I-es huszároknál, a májusi előléptetések alkalmával, főhudnagygyá lépiettetett elő. Schönherr Ágost máramaros-szigeti apát plébános temetése e hó 29-én d. u. 4 órakor a részvétnek impozáns megnyilatkozása mellett ment végbe. Mesz- lényi Gyula püspök e hó 29-én d. e. 10 órakor érkezett Szigetre Hámon prépost-kanonok és Szabó titkár kíséretében. A vonatnál báró Boszner Ervin főispán is künn volt a főpásztor fogadására. A püspök, a piarista ház vendége volt s egész május 2-ik maradt Szigeten. Sziget város katholikus közönségének jól esett, hogy a főpásztor az oly közszeretetben s tiszteletben állott apálplebánosának végtisztcsség megadására személyesen elment. Vasárnap misét mondott a püspök a róni. kaIh. templomban. A szigeti kerületi róni. kath. papság külön hivatalos gyászlapot adott ki, mely következőleg hangzik: A máramaros-szigeti és huszli kerület róm. kath. papsága bánatos szívvel tudatja, szeretett főesperesének nagyságos és föliszie- lendő Schönherr Ágoston mézkuti ez. apát, szentszéki ülnök és zsinati vizsgáló, máramarosi főesperes, máramaros-szigeti plébános, máramaros vármegye törvény- hatósági és közigazgatási bizottsági és Máramaros- Sziget város képviselőtestületi tagnak folyó hó 27-én esti 10 órakor éleiének 63-ik, áldozárságának 40-ik évében hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után az Urban történt csendes elhunyták A megboldogult földi maradványai f. hó 29-én délután 4 órakor fognak a m.-szigeli rom. kath. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent Mise-áldozat a temetés napján délelőtt 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Máramaros Sziget, 1899. április 28. Az örök világosság fényes- kedjék neki! Nyugodjék békében ! Búcsú estély. Fricsovszky József számellenőr és Mády János bányagyakornok tiszteletére, kik városunkból a napokban eltávoztak, tiszttársaik sikerült búcsú estélyt rendeztek ápr. 29-én a Hungária sermé- résben, hol úgy a kincstári tisztviselők, mint a város egyéb előkelőségei közzül számosán vettek részt. Tánczvigalom. A nagybányai iparos ifjúság e hó ?2-én, azaz pünköst másodnapján lánczmulalságot rendez, melyre a meghívókat a napokban küldik szét. A kataszteri felmérés alapján a helyszínelés, illetve osztályozás most folyik a városházán Péchy Kálmán kataszteri biztos vezetése mellett. Az érdekeli tulajdonosok igyekezzenek ezen tárgyalásoknál érdekeik kellő képviseletéről gondoskodni. é’ete frissebb lett s az iskolai szellem sokat javult. A népokt. intézetek közt némi egyezség jött létre. Az említetteken kívül a tankötelezettség elve csúcsosodik ki e törvényből. Azelőtt nem volt tankötelezettség. A mint Schwarcz Gyula »Közokt. reformjában megemlíti, Lőcse, Sőpron, Selmeez és Beszter- czebánya városokban a német prot. polgárság már a század elején igyekezett a tankötelezettséget a maga körében keresztül vinni s a háromszéki ref. egyházmegye 1777. okt. 15-én kívánta a tankötelezettséget, (Dr. Kiss Áron) de igy kevesen gondolkoztak és cselekedtek. A tankötelezettség törvényes kimondása 1868 vívmánya. A tankötelezettség törvénybe igtalásával pillanatra úgy tetszik nekünk, mintha Eötvös a példát Athéné fiától Soiontól vette volna. Mint Solon egykor, Eötvös is magas állami czélt látott megvalósítani ezáltal. Azért mondta e javaslat tárgyalásakor: »Minden egyén csak akkor töltheti be helyét a társadalomban, ha képességei azon jogoknak és kötelességeknek, melyek társadalmi állásábó1 következnek, megfelelnek; s valamint ama nagy eredmények, melyek az ó-kor egyes államaiban elérettek, éppen ezen összhangzásnak köszönhetők, melyek az akkori társadalom alapjául szolgáltak: úgy hasonló eredmények most is csak ugyanezen utón érethetnek el.« A tankötelezettség mellett a népokt. törvényben a tanítás szabadsága, a községi és állami isk. szervezete és a tanfelügyelet emelkednek ki. 30 éve múlt annak, hogy az 1868. évi népokt. törvényt br. Eötvös József megalkotta. Bár ez az 1848. t.-cz 3. §-nak szelleméhez képest »a szabadság feleutja« mégis áldva emlékezhetünk az alkotójára, hogy ezt ilyen szellemben akkor megalkotta s hálával őrizheti meg nagy nevét a késő nemzedék már csak ezért is. Gondolkozzunk róla, hol állana a magyar iskolaügy s a tanítóság, ha ezen törvény szellemét Eötvös vihette
