Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
Nagybánya, 1899. Április 30. — 18 szám. XXV. óvMyaiw^T:: TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEO-TELE1TIK líT-AJE3. Előfizetési áralc: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 246-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO Icr. Kákásmező. Régen volt az, pár századdal ezelőtt, mikor a magistratus jegyzőkönyveib m széltire előfordult ez a szigorú végzés: »Hegyes lőtt az koporsója és temetője az kákásmező.« A mi különben szóról-szóra annyit jelentett, hogy a tanács egyes gonosztevőket karóba buzatolt a kákás- mezőn. Talán még ebből a sokak által dicsőített humánus korszakból maradt örökségül reánk az a megszámlálhatatlan mennyiségű hepe-hupa, mely a kákásmezőt annyira diszteleniti. Az idegennek, a ki vonaton jön városunkba legelőször is ez ötlik szemébe s Wekerle a mi jóakaratu s Nagybánya iránt oly melegen érző volt képviselőnk, valahányszor arra felé robogott be városunkba, sohasem mulasztotta el megjegyezni, hogy:-- Mégis csak rósz gazda lehet a város, mikor tűri ezt a rendetlen állapotot. Auguszlustól kezdve még többen fognak arra felé városunkba érkezni, ha a zsibói vonat is megnyílik s a mi »nemtörődömségünk« még több kritikának lesz kitéve. Legelőnek csúfolják azt a terjedelmes mezőt, melyet különben szépen lehetne értékesíteni, a mely azonban ma a köznek igen nagy kárára parlagon hever. Oly területért érdemes volna a városnak rétgyalut beszerezni, avagy 100 napszámost neki állítani a kupaczoknak és széthányatni őket. Tehetne ugyan többet is a város azért a szép darab földért, de ha nem bir vele, akkor inkább ossza ki a lakosok közt, s a mint a régente kákát, vadsavanyut és disznósertét termett posztfundosokon tud ma a polgárság búzát és finom szilvái termelni, elbánna az szorgalmával és kitartásával a kákásinezővel is. Bármit szándékozik is azonban a tanács vele tenni belenyugszunk, csak tegyen valamit, hogy ne legyen ez a történelmi nevezetességű mező Nagybányának továbbra is szégyen folljn, mert ez csakugyan hatalmas darab foil és pedig nem olyan folt, a mely tisztik Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye f. éviápr. 25. és 2G. napjain tartotta meg a szokásos közgyűlését városunkban, mint ezt előre jeleztük lapunk hírei közt. Mintegy száz tagból állott az érdekes gyűlés, melynek tárgysorozata körülbelül ötven hatvan számot tartalmazott s másfél napi folytonos munkát vett igénybe. Első nap reggelén a templomban fíarkász Albert méhteleki lelkész mondott buzgó imát; a városháza tanácstermében pedig Bencsilc István esperes kérte Isten áldását, megható szép imádságában a tanácskozásra. Esperes mellett a világi társelnöki széket gróf Degenfeld Sándor egyházmegyei gondnok foglalta el, ki az első napon folyvást jelen volt, de másodnapra egészségi okokból távozni kénytelenittetvén, helyét Böszörményi Zsigmond legidősebb tanácsbiró töltötte be. A jegyzői teendőket Gergehj Károly, Torday Imre és Szabó József végezték, kik az ügyeknek jóelőre való áttanulmányozása és javaslat i! előterjesztése által nagy részben megkönnyítették s gyorsabbá tették a tárgyalás folyamát. Megnyitó beszédében örömmel üdvözölte a szép számban megjelent gyűlési tagokat : de fájdalommal emlékezett meg azon veszteségekről, melyek országos református egyházunkat néhai Szász Domokos erdélyi püspök, tiszántúli egyházkerületünket Tóth Sámuel deb- reczeni hittanár és Tabajdy Lajos szatmári lelkész, egyházmegyénket pedig Virágh Mihály erdődi buzgó főgondnok halála által érték, kiknek emlékét a gyűlés jegyzőkönyvében kegyeletes érzéssel örökíti meg. Azután az egyházmegyebeli lelkészek és tanítók körében történt változásokról szóló jelentés vétetett tudomásul. Van az egyházmegyében 42 anya- és 6 leányegyház, összesen 48, s ezeken kívül 46 szórvány. Lélekszám 23295. Tanítással foglalkozik 16 tanerő. Tanítók fizetésére s az iskoláztatásra fordittatott a múlt év folyamán 22250 frt. Pedig két helyen az általánosan ismeretes tanitóhiány miatt szünet It az iskolai tanítás, 6 iskola pedig államivá alakult át. Olvastattak az egyházmegyét érdeklő egyházkerületi határozatok. Ezek közt legnevezetesebb, hogy Debreczenben a nagybányai egyházmegye indítványára legközelebb már református tanítónő képezde állittatik fel, s ilyen intézetnek Szatmáron leendő felállítása felől való tanácskozásra a szatmári, nagybányai, nagykárolyi és máramaros-ugocsai egyházmegyék szintén f-lszólitást és megbízást nyertek, melynek folytán Bencsik István, gróf Degenfeld Sándor, Soltész János, Gergely Károly, Szél György, Sátor Dávid és Böszörményi Zsigmond egyházmegyénk részéről a többi egyházmegyékkel való tanácskozás végett bizottsági tagokul kiküldettek. Az adorjáni egyház bejelentette, hogy néhai Sepsi Károly földbirtokos az ottani 1 elkészi és tanítói fizetés emelésére ezer forintot hagyományozott; a nagybányai egyház pedig néhai Almási Sándor ötszáz forintnyi kegyes : agyományáról tett jelentést, a mi örvendetes tudomásul szolgált. A rendes tanítók eskütételének felvételére a májusi kanonika vizitáczió utasittatott. — A sara- jevói egyesült protestáns egyház segélykérvénye a hívek buzgó figyelmébe ajánltatott, tudomásul vétetvén az egyetemes konvent. azon intézkedése, mely szerint ezután a tv-mf Lur.ok és iskolák számára házankint való kéregetések nem engedtetnek meg, legfeljebb csak adakozási ivek lesznek szétküld- helők az egyes egyházközségekhez, mert az országos református egyházi közalap czélja éppen a szegény építkező vagy egyébként szorongatott helyzetben levő kis egyházak segélyezése. Élénk vitát keltett a külsősomogyi egyházmegye átirata, mely arra kérte a közgyűlést, hogy a lelkészi fizetések kiegészítéséről intézkedő, 1898. évi XIV. t. ez. végrehajtása alkalmából a protestáns egyházak önkorA „NAGYBANYA ÉS VIDÉKÉ” íárczája. Bányaszerencsétlenség. — Irta: Szellemy Geyza. — A létért való küzdelem alapja a mindenségnek s ezzel együtt az életnek. Ezen küzdelem pedig az emberiség nagy részénél kevés örömmel és sok fájdalommal van egybekötve. De ezen kevés öröm és sok fájdalom alapja a civilisationak s elősegíti a haladást. A természetben nem létezik sem béke, sem nyugalom, ezek csak relativ eszmék; a természet folytonos harezban áll és valamint a szerves világban minden egyed küzd a környezetével s az ember az embernek legnagyobb ellensége, úgy a szervetlen természetben is állandó a küzdelem. A vulkanikus erő megrázkódtatja a föld szilárd kérgét, megrepesztve az ősi sziklákat mérföldekre és az örök mélységből iparkodva feldarabolni gyenge földünket. De valamint az emberiségnél is a humanis- mus szelleméből kifolyólag, nemes lelkű emberek meg- j gyógyítani iparkodnak a küzdelemben megsebesültek testi és lelki sebeit, úgy az anorganikus természetben is a nemes érczek formatiója összeforrasztja a repedéseket és pedig oly szilárdan, hogy az összeforradás erősebb az eredeti sziklánál. A nemes érczerek tehát a természet szeretetének a kifolyásai. A bányász a létért való küzdelmében követi ezen érczereket, kalapácsával és a robanyagok pokoli fesz- erejével, újra szétválasztja az összeforradt sziklákat s iparkodik behatolni az örök mélységbe. A természet ellene működik s az ember a természettel való harezban, eszének minden hatalma daczára sokszor vesztes lesz, megsemmisül —- ez a bányaszerencsétlenség. A kolomp mélabús hívására összegyűlnek a bányászok korán reggel négy órakor a rendelő-szobában, térdre esve, áhítattal ismétlik a megváltó keresztje előtt térdelő altiszt imádságát. »Örök mindenható felséges Úristen, kinek dicsőségét, jóságát, hatalmát és bölcsességét az ég és föld hirdeti; ki a te mennyei és földi áldásaidat minden teremtményeidre legkegyelmesebben kiterjeszted, téged alázatos és töredelmes szívvel kérünk, vezérelj bennünket az elrejtett kincsekre, légy hatalmas oltalmunk és segítségünk a mi fáradságos munkálkodásainkban, minden testi és lelki veszedelmet és szerencsétlenséget véletlen és készületlen halált irgalmasan távoz- tass el tőlünk, hogy Tég d szóval és tettel, mint hála- datos és engedelmes gyermekeid dicsőíthessünk e földön, azután pedig a nagyobb életben Téged, mint legdrágább kincsünket feltalálhassunk a mi urunk Jézus Krisztusunk által. Ámen«. (Kereszthegyi imádság.) Lélekben megerősödve, jó reménnyel és a szerencse szellemének hódolva, haladnak a bányászok a föld alá. A föld alatti szellemek azonban sokszor legyőzik a szerencse isten-asszonyát és rettenetesen megbosszulják magukat. A szétválasztott sziklák egyesülni törekszenek, kőzetek elválnak, hegyoldalok sü- lyednek, a kiszabadult gázok explodálnak s lavina folyók betörnek az üregekbe, magok alá temetve, v gy élve elzárva az örök sötétségbe a dolgozó bányászokat. Rákóczv György erdélyi fejedelem, 1648-ik évben örökölte a gróf Bethlen családtól a kereszthegyi bányát s annak ünnepélyes átvétele czéljából ugyanazon cv február 28 án egész családjával Nagybányára érkezeit. Ez időtől fenmaradt a kereszthegyi bányaszerencsétlenségről — bizonyosan nagyítva a következő feljegyzés: Egyszer az erdélyi fejedelem Nagybányán időzött éppen akkor egy bánya beomlott és temérdek munkást eltemetett, úgy, hogy 300 özvegy maradt utánuk. A fejedelem titokban tartatá ezt s nagy ünnepélyt rendezett, melyre a nőket mind meghivatta s udvari karmesterével szereztette azt a darabot, melynek dallamára aztán azok a nők bortól felvidultan, tánezra kerekedtek. Midőn a táncz javában folyik, igy szól a fejedelem, no urak most láttok olyasmit, a mit soha sem láttatok még, hogy tánczol 300 özvegy asz- szony egyszerre együtt. Lett aztán sirás, jajveszékelés, mikor a nők megtudták, hogy férjeik halva vannak. E kegyetlen tréfa után gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegyek gazdagon megajándékozva újra férjhez menjenek. A mi időnkben is gyakori a bányaszerencsétlenség és minden évben több bányász a vidékünkön is áldozatul esik. E helyen csak az egyikről akarok röviden megemlékezni. 1889-ik évi Pál fordulata volt és pedig köddel, a mi mindig rossz jel. Egyik barátomnál névnapot ültünk, a mikor éjjel megjött a meghagyás, hogy a mennyiben egy közeli kincstári bányában nagy bányaszerencsétlenség történt, a mentési munkálatok vezetése czéljából azonnal oda ránduljunk ki. Kevés idő múlva a helyszínén voltunk, bent a bányában. Az enyhe idő kifolyásából külső lavinák és a lefejtett felső üregek vizei a kövekkel és feloldott sárral egy láva folyó alakjában betörtek, ellenállhatlan erővel és gyorsasággal az alsó mi velősekbe és kitöltették az alsóbb üregeket, a hol a munkások dolgoztak, egy habarcs alakú anyaggal, mely csakhamar megkeményedett. így képződnek a kövületek a jövő korszak geológiájának zártkönyvei. A mentés már több órán keresztül folyt; több halott és sok élő bányász lett kihúzva; hiányzott még nyolez munkás. Elővéve a térképeket, tanácskoztunk, milyen irányban folytatandók a mentési munkák s hol volna remény még elzárt élő embereket találni. Feltűnt egy öt méteres oldalvágat, melyre riézvé el lett határozva, hogy azon esetben ha a munkások nem mentek egyenesen munkahelyükre, hanem bízva, hogy az altisztek úgy is későbben fognak bejönni, ottan egy-két órát reggeliztek, esetleg aludtak, akkor lehetséges, hogy ottan élve elzárattak, mert a lavina oly gyorsasággal ment, hogy nem volt ideje az oldalvája- tokat kitölteni. Még mielőtt ez irányban intézkedtünk volna, egy a tanácskozmánynál jelenlevő altiszt négy munkással bement a bányába és 15 méterre felfüggesztett létrákkal 20 méterre hatolt be a sárgálon keresztül és a harántból kihozott négy élő munkást. Ezen négy munkás, a kt restsége mentett meg a biztos haláltól, elvesztette beszélő tehetségét és hangját. Az egyik haza érkezve, találta már a kedves életMai számunkhoz negyedév melléklet van csatolva.
