Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Nagybánya, 1899. Márczius 26. — 13. pzám. XXV. évfolyam. 9 9 9 TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. luCE<3-TE3IL,E2íTII^ luCE2STIDE33Sr V-A.SAl21íT^.P. Előfizetési ára 1c: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására y Nyilttér soronként 10\,Jkr. Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Treuga dei. A politikai kibontakozás a maga csodaszámba menő és megnyugtató eredményeivel nemcsak a parlamenti életben a fővárosban, de vidéken is megteremtette az anynyira kívánatos békét. Nagybánya régi idők óla hires volt az ő szenvedélyes választásairól, a városi polgárság több ízben annyira belemelegedett a politikai küzdelembe, hogy nem egyszer, testvérek, rokonok, barátok, kibékiLhetlen elenségekké váltak itt, csupán politikai nézeteik miatt s haragúk évekig tartott. Elég indokolatlanul és helytelenül, mert a természet törvénye szerint is a zúgó vihart mosolygó szélcsend, a legádázabb háborút is béke szokta követni. Wekerle rokonszenves egyénisége és országszerte elismert nagysága tiz éves fegyver- szünetet teremtett e temperamentumos végvidéki városkában. A legutóbbi választások alkalmával azonban ismét pártokra szakadtunk s a küzdelem nagy vehemencziával folyt. Nem tagadjuk e választásnak maradt némi kis utóize, de ma már a legutóbbi idők eseményei után úgy hisszük minden elsimult. Országgyűlési képviselőnk, a politikai élet egyik kiválló alakja, ki Szilágyi Dezsővel együtt első sorban járult ahoz, hogy az ex lex képtelen állapotát elhárítsa s az ország alkotmányát sértetlenül megmentse, a ki belépett a törvény, jog és igazság jelszava alatt tömörült s a nemzeti párt beolvadása által meg- ujhodolt valódi szabadelvű pártba, ma legnagyobb részt maga köré csoportosulva látja azon választóit is, kik az ellentáborban küzdöttek. Kik nem tudtak a Bánffy-párt jelölésébe belenyugodni, azok ma meghajtják a lobogót a dissidens Láng Lajos előtt s érdemeit, politikai karakterét tisztelettel emlegetik. Minden jel oda mutat, hogy Láng Lajos szívesen látott vendége lesz egész választó kerületének s a mit az ex lex kormány tervbe vett tüntetésével karácsonkor ellene parancsszóra elkövetni akart, azt hatalmasan ellensúlyozni fogja a szabad választó polgárok húsvéti vendégfogadása. Üdvözöljük kedves vendégünket, városunk falai között s óhajtjuk, hogy ideérkezése legyen a már is megteremtett békének és egyetértésnek üdvös megszilárdítása. Márczius idusán. Irta s Budapesten márcz. lö-ér felolvasta : Nagy Gábor. Ölelkezve, mint nagyobb elődeink ama nagy napon, melynek most emlékét üljék, mondjátok, dobog-e úgy szivetek, hogy verésétől egy nemzet dermedt teste megrázkódjék? Felloboghat-e ielkesedéstek tüze anynyira, hogy lángja megemészthesse a sötét múlt rozoga templomát, melyben eddig a zsarnokság istenének áldoztak? Tudnátok-e újat emelni helyébe, hogy egész nemzetünk beleférhessen s egy szívvel, lélekkel fohászkodva könyörögjön áldást a megváltás nagy munkájára ? Arczotok pírja megtörne-e a zápor könnyein, hogy szivárványt vessen a há 'más bérez büszke homlokára s fényével felríaszszon egy alvó nemzetet ? El harsognátok-e az esküt, melyéeddig ezer éves alkotmány méhében vajúdott s máyet az isteni szikra csak most szült napfényre: a dübprgő hangtól megrepedne az ég s mi térdre hullva imái nők a magyarok Istenét, hogy megváltónkat, a szabadságot, immár elküldte hazánkba. Hiszem s hitem renditheílen! Nem áltatás, nem cefAsku remény ez, hiszem gyökerét igaz magyar lelkelkesedéstekben terpeszti szét. S ha, mint ama nagy nap után, ránk zúdulna a dúló zivatar, nem téphetné ki, mert együtt sodorna magával mindnyájunkat: egyek vagyunk! Lelkünk összenőtt s ha kiszabadulna is hüvelyéből, mint a martiromság vészes árnya örök kisértete lesz a rémes czivódásnak, mely az alkotások roncsain keblét szaggatva esd átkot saját fejére s mi könyeinkkel mossuk el a nyomokat, nehogy szégyenében megrázkódjék alattunk keseredett anyánk s ön keblébe fojtsa bé magzatait. Mily émelyítő tudás! Mily ölő érzelem! Nem érijük meg önmagunkat! Külvilágban botorkálunk okok után. Örök, kárhozatos vonása az emberi léleknek, hogy jobban szeret másokat ismerni, mint saját magát. De ha keblében szorong a lelkesedés, ha egyes felkiáltásokban forgácsolódik szét: oh akkor mitsem tud, csak érez, keblére ölelne egy nemzetet, belécsó- kolná lelke tüzét, hogy kiperzseljen belőlle minden maró kételyt, hiú önáltatást, melylyel egyesek nagyra- vágyásának dobja áldozatul magát. Nem megdöbbentő ez? Nem esztelennek kiáltja ama törekvést, mely a történelemben valódi okságot keres ? A piros fonal gyakran el-eltünik. belevész a nemzet lelkesedésébe. A kovából szikrát ad az aczél: miért? tudja a fizikus. A nemzet testéből árAde kipattan a szikra, ha rideg gondolkodás dermesztő ütési igyekszenek kikalapálni ? Nem, ezerszer nem! A vulkánból kitör a tűz: miértJ kérdezzétek a fizikust 1 A nemzetből kilobog a lelkesedés lángja s körülnyaldos egy átkos alkotást, de im a nemzet maga is mintha temetkeznék, saját tüze sebezte halálra. Miért ? Mert a tűz pokoli volt, a lelkesedés sátáni ? Nem, ezerszer nem! Mi hát? Nem tudom, de sejtem, az érzelem volt bölcsője minden nagy fenséges alkotásnak; alap, de rá, fájdalom, a haszonleső tudás építkezett. Valahányszor ez vivja harczát, nyögve keserg az alap, de ha megszabadul terhétől vagy keseredettségében porba rázza le, kinő a szép virág, a természet vadon remeke, illatától időig óráig megbódul a gondolkodás: nem hiszszük ilyenkor, hogy uj életre keltünk. Talán nem látok egész világosan! Ti se láttok? akkor hiszem, hogy Ielkesedéstek hamuvá égeté tudástok szúró szilánkjait. Azok az eszmék, melyek a franczia állami és társadalmi életet a 18-ik század végén fenekestül felforgatták, mért nem hatoltak el nyomban hozzánk is? Hullámai, melyek a sok gyöngy mellett annyi salakot : dobtak felszínre, hozzánk elérve, mért simultak el ? A hegyek mért nem törték meg újból, hogy még nagyobb erővel ömöljék szét e hazán. Vagy talán maga alá temette volna s mint hatalmas szemfödél burkolta volna el a kiszenvedett nemzetet. Ha lényegében véve a viszonyok nálunk is egy ugyanazok voltak, mint a többi nyugati népeknél, miért nem emeltünk oltárt a szabadság Istenének? Gyávák voltunk? Ne ejtsd ki e szót, mert arezunkba kergeted a szégyen maró pírját. Ha az emberi természetben lappangó szeretet bennünk is annyira megerősödött s a százados elnyomás jármát roncsolgatná, miért nem öleltük keblünkre . testvérünket, ki bár vérünk vére volt, mégis reszkető ajakkal könyörgött romlást zsarnok urára. Mi nem tudunk szeretni? Hazudsz, a história szembe vigyorog. S végül, ha kezdettük észrevenni, hogy egyéniségünk ősjellemében a jogtalanság szennyét kész inkább vérével lemosni, hogy sem mint alázkodva, tűrve önmagát emészsze meg, mért tagadtuk meg mástól jelleme rögzött vonását? Kényurak voltunk? Rágalom, mely visszaszáll ellenségünk fejére. A „NAGYBANYA ES YIDEKE” tárczája. Korszakok az ázsiai felfedező-utazások történetében. Irta : Teleki Pál gróf. »Minthogy a földrajz oly ismeretek összegéből áll, melyekhez Európa minden népe egy-egy részszel járult, — története érdekfeszitő összehasonlításokra ad alkalmat, mert tetteikben tükröződnek vissza az egyes népek szelleme és politikai sorsa!« ‘) Jelen értekezésem tárgyául nem az egész föld felfedezésének történetét választottam ; — kivettem belőle egy önálló részt, egy területi egységet,— Ázsiát. Azért választottam pedig ezen földrészt, mert véleményem szerint, úgy általánosságban, mint jelen esetben is midőn a nemzetek vállalatait és kutatásait össze akarjuk hasonlítani, ez bir legtöbb érdekkel reánk nézve. Európának majd minden nemzetét a származás vagy legalább a rokonság fűzi Ázsiához: nevezetes események szinteréül örükitik meg a történelemnek már legelső lapjai: azóta is nem egyszer szerepelt és szerepel ma is az európai nemzetek történetében. E yilágrész belsejében ringott a magyar nemzet bölcsője is, és sok nemes tudósunk, közéletünk oly sok rokonszenves és lelkes alakja szentelte életét e bölcső s azok felfedezésére, kiket a közös származás fűz hozzánk. Jelen esetben azért épen Ázsia a legérdekesebb **) Oscar Peschel: Gesch- der Erdkunde S. Y. földrész, mert legrégibb idő óta kutatjuk tudományosan, sőt azelőtt is már régen ismertük s mert az európai nemzetek mindegyike több-kevesebb részt véve felkutatásában, ezek huszonnégy századon át való viszontagságainak s történelmének élénk és tanulságos képét nyerjük. Időrendben legelsők, de érdemekben sem utolsók az Ázsiát kutató európai nemzetek között a görögök és méltán mondja Peschel, hogy jelenlegi földrajzi ismereteink nem egyebek a klasszikus ókor meggaz- dagitott örökségénél és ha az újabb kor érdemeit akarjuk megállapítani, le kell vonnunk előbb, mi régibb munkálatok eredményeiből maradt fenn. l*) Mellőzve a phöniciaiak s más népek, valamint a görögök régibb, mert nem tudományos és igen homályosan ismert utazásait. 484-ben Herodotossal kezdem az utazók sorát, ki a földközi-tenger keleti országainak beutazásával szerzett érdemeket, 0 inkább történész volt, a történelem atyja, de müvében a földrajznak is kiválló helyet adott. Ulána az orvos Ktesias és Xenophon, a hires hadvezér és történész következnek. Majd fellép N. Sándor és seregeivel, hajórajaival s vezéreivel, köztük nem egy tudóssal és kutató geo- grapussal, elárasztja egész Elő-Ázsiát az Indusig. A történészekhez sorakoznak Strabon s mások és kereskedők s követek egészítik ki a csoportot. — »Azonban a régi világnak ezen kiváncsi bejárói kevésbbé voltak utazók, mint inkább turisták, — nagyjából kötve magukat az ismert részekhez, többet utazva tengeren, mint szárazon, meglátogatva a Földközi-tenger által mosott gazdag s hires vidékeket, kikötőből-kikötőbe, tarto- mányból-tartományba menve, kíváncsian megvizsgálva 1*) 0. Peschel. Gesch. d. Erdkunde, S. 1. a tanulságos különlegességeket, leírva a benyomásokat s feljegyezve a távolságokat, végre kiegészítve megfigyeléseiket mások által szerzetteknek s a történeti müveknek felhasználásával.«*) De ime, jön a népvándorlás, s áradata négy századra megbénítja a tudományos kutatást. E nagy mozgalom, kis időre lecsilapodván, a mongolokban uj anyagra talál s elsöpörni látszik már Európa fiatal államait. Ennek megakadályozására sietnek a pápa- és világi fejedelmek követei a mongolok khánjaihoz s megint föllendül a földrajzi kutatás, mert e követek bejárják egész Elő és Közép-Ázsiát. Kimagaslanak közülök Plan Carpin, Lonvumel, Ruysbroek, IX. Lajos franczia király követe és Pordenonei Odorico. Közéjük sorolható bár csak mellékesen volt követ s mint kereskedő utazott, minden idő s világrész legnagyobb szárazföldi utazója , Marco Polo. Néhány kalandoron s kereskedőn kívül a követek mellett még az arab utazók is állanak, élükön Ibn Batutával. Ezalatt Diaz körülhajózta a jóreménység fokát s Vasco da Gamával élükön megindulnak ez uj utón a portugál hódítók India felé. Albuquerque és d’Almeida egész hajórajjal jönnek ide s elfoglalják Calcuttát, Goát, Malikkát, Ceylont s más partokat. Más utón, a Tüzföld felől, jön a spanyol Magellan, az első földkörüli utazó. Laurezzel végeszakad a portugál hódításnak, e nemzet csillaga Ázsiában letűnik, s ezentúl alig látunk portugált a felfedezők és utazók között s igy befolyásuk állandó nem maradkatott. A XVI. század vége azon fordulópont Ázsia történetében, midőn szinterére lép az orosz s az angol nemzet, kik első megjelenésűktől fogva mai napig fő*) Vivien de St. Martin : Histoire de la Géographie.
