Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

(2) 2. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

1899. Január 8.

kedésből állott s igy alkalom sem volt az ismerkedésre Halála mégis szélesebb körben keltett részvétet, különösen azok előtt, a kik tudják, hogy a korán elhunyt tisztviselő ifjú özvegyet és két kicsiny árvát hagyott hátra.

Lehoczky Emil előkelő szüléktől 1862. jul. 5-én született Király-Lehotán, Liptóvármegyében, elemi iskolai tanulmányait szülőföldén, a főreáliskolát Lőcsén végezte, hol érettségi vizsgálatot tett 1880. jun. 18-án.

Selmeczbányán a vaskohászati szakot végezte 1885. julius 31-én, államvizsgát 1891-ben tett október 14-ikén.

1885 —1886. okt. 1-ig mint egy éves önkéntes szolgált s cs. kir. tartalékos hadnagynak neveztetett ki a gyalogságnál.

Mint éles eszü, jókedélyü, mozgékony fiatal ember volt ismeretes tanulótársai előtt.

Államszolgálatba 1885. szept. hó 22-én lépett, mikor a m. kir. pénzügyminisztérium ideiglenes minőségben vasgyári gyakornokká nevezte ki a központi vasműigazgatósághoz. Itt egy évig szolgált.

1886. október 1-én a zólyombreznói vasgyárhoz ment át ugyanazon minőségben, hol a számosztálynál, a gépműhelynél és a hengerműnél is tett szolgálatokat.

1891- ben nov. 1-én a vajdahunyadi építés tartamára a vasgyári hivatalnál építkezési számvivő volt, majd 1892. január 6-án ismét a központba Budapestre kerültapénzügyminiszteri vasműszámvevőséghez.

1892- ben augusztus 1-én nevezték ki vasmű- számtisztté, 1894-ben vasműszámellenőrré a miniszteri műszaki számvevőséghez. 1896-ban m. kir. vasműkezelési vezető lett Zólyom-Brezón, honnan 1897-ben lépett ki s szept. 9-én a nagybányai kerületi főpénztárhoz pénztári ellenőrré nevezték ki.

1892. okt. 26-án nőül vette Szent-Ivány Matildot a liptómegyei előkelő Szent-Ivány család egyik tagjának Szent-Ivány Gézának művelt leányát. Házasságukból 3 gyermekük született, kik közzül kettő él u. m. Berta és Elza.

Kitűnő felfogású, szorgalmas tisztviselő volt, a kinek azonban egészségét már hosszabb idő óta súlyos betegség támadta meg, annyira, hogy Nagybányán kénytelen volt hosszabb szabadságot venni s gyógyfürdőkben keresett javulást.

Mindhasztalan, az élete legszebb korában levő férfiút, a leggondosabb ápolás és gyógykezelés sem volt képes többé megmenteni, e. hó 2-án meghalt, hosszú, nehéz szenvedések után.

Halála tiszttársai között mély részvétet keltett, kik koszorút helyeztek ravatalára s a január 4-én tartott végtisztességtételen nagyszámmal jelentek meg.

Holttestét Liptó-Rózsahegyre szállították, hol e hó 6-án helyezték örök nyugalomra.

A család gyászjelentése következő : Özv. király- lehotai Lehoczky Etnilné szül. szentiványi Szent-Ivány Matild a maga s gyermekei Berta és Elza, valamint édesatyja királylehotai Lehoczky Adolf, anyósa özvegy szentiványi Szen-Ivány Gezáné és szentiványi Szent- Ivány Gusztávné az egész rokonság nevében is megtört szívvel jelenti felejthetetlen férje királylehotai Lehoczky Emil m. kir. mérnök, főpénztári ellenőrnek élete 37-ik, boldog házasságának 7-ik évében, hosszas nehéz szenvedés után folyó évi január hó 2-án éjjel 2 órakor történt gyászos elhunytat. A megboldogultnak hült tetemei f. évi január hó 4-én d. u. 2 órakor fognak az ág. hitv. evang. szertartás szerint megáldatni s az ujutczai 382. számú halottas háztól a helybeli vasúti állomáshoz kikisértetvén Liptó-Rózsahegyen folyó hó 6-án d. u. 3 órakor őrök nyugalomra helyeztetni Nagybánya, 1899. évi január 2-án. Áldás és béke hamvaira !

Ezenkívül a kir. bányaigazgatóság tisztikara külön gyászlapot adott, mely következőleg hangzik. Alul— Urfi, ki fog menni a méhesbe, alulról felfele harmadik sorba ajtótól negyedik méhkasból a mézet kiszedi, behozza, reggel mézet akarok ennni, jól vigyázzon el ne tévessze, alólról harmadik sor, ajtótól számítva 4-ik kas, máshoz ne nyúljon.

Kellő eszközökkel felkészülve, kimegyek a méhesbe, számítom alulról harmadik polcz ajtótól negyedik kas, emelni akarom, le van tapasztva, oda tartom, hallgatom, a méh csendesen zsong, ez nem lehet az eltelt mézes kas. Vizsgálom a többi kasokat, alulról a 4-ik sor, ajtótól harmadik kas lenne a kérdéses mézeskas, mit tevő legyek ? Töprenkedtem, de eszembe jut a szigorú rendelet »a parancsnak feltétlenül engedelmeskedni« fel emeltem a méhel telt kast, kiviszem a hóra kiverem a méhet, a lépes mézet ki ka- nvaritom, az üres kast helyére visszateszem.

Másnap reggelire feltálalják a mézes tálat az öreg urnák, vizsgálja, látja a sejteket, a meleg szobába egy, majd két három és több méh repkednek összevissza különösen az öreg ur körül, ki rám néz s mérgesen rám kiált.

— Urfi, melyik kasból hozta a mézet ?

— Alulról harmadik sor, ajtólól számítva negyedik kas, mondám rendületlen nyugalommal.

A öreg ur egy szót sem szólt, feláll, kimegy a méhesbe, szétnéz, midőn vissza jő annyit mondott.

— Én tévedtem.

Egy este ismét kiadja parancsolatba.

— Urfi reggel 5 órakor háti lovam megnyergeli, elmegy Simába a postára egy pakkért, 15 perez pihenés ott, 8 órakor pont itthon lesz, megértette, óráját igazítsa enyimhez.

Reggel korán felkelve kimegyek, s megijedve látom, hogy éjjel mily nagy hó esett, a nagy hóban három óra alatt a Simái postát megjárni teljes lehetetlen.

írott m. kir. bányaigazgatóság tisztikara fájdalomtelt szívvel jelenti felejthetetlen tiszttársának királylehotai Lehoczky Emil kir. bányamérnök főpénztári ellenőrnek f. é. január hó 2-ikán reggel 2 órakor hosszas szenvedés után történt elhunytát. A drága halott földi maradványa f. é. január hó 4-ikén délután 2 órakor fog az ág. ev. egyház szertartása szerint megáldatni és örök nyugalomra helyezés végett Liptó-Rózsahegyre elszállittatni. Nagybányán, 1899. évi január 2-án. A m. kir. bányaigazgatóság tisztikara. Áldás legyen emlékezetén !

Heti krónika.

A Feketehegy mellől alig dugta ki fejét az álmos téli nap, már méhrajként lepte el az utczákat egy csomó kopogós csizmáju halandó, zsebében aranybetüs névjegyekkel és szivében kimondhatatlan számú fillérek édes reménységével.

A kéményseprő,

Járda tisztitó,

Városi hajdúk,

Levélhördók,

Hivatal szolgák,

Bérkocsisok,

Lámp;: gyújtogat ók,

Tüzőrök,

Lapkihordók,

Mosónők,

Vajas asszony,

Kiflis fiú,

Mii i márt,

Üzleti teherhordók,

Suszter inas,

Szabó ianoncz,

és X. fiatal ember, a kinek még kevesebb joga van »jót. kívánni« mint a fentieknek, de mivel ezen az egy napon legalább kivételesen olyan kegyes, hogy jót kíván, azért elvárja, hogy őt becsületesen megfizessék.

Daczára azonban az émelygősségig menő Írásbeli és szóbeli jó kivánutoknak az uj esztendő bizony nem jól köszöntött be.

Csupa halál és temetés volt az egész hét. Akadt oly nap is, a mikor két helyen rovta le a társadalom a részvét adóját egy délután. Éhez járul a rémes tífusz betegségnek jelentkezése, melyre a hatóság valóságos víziszonyt rendelt el.

Komoly dolog ez, melynek alapjait ott kell keresnünk a gyilkos patakban, a fernezelyi árok vizében, melyben éhes pásztorok és tisztasághoz nem szokott favágók küldik a baczillusok ezreit városunkba, onnan felülről a hegyekről s a jámbor nép nem átalja meginni mások szenyjét, mert hát apái is igy cselekedének, igaz ugyan, hogy azok is meghaltak már, de hát meghalni egyszer amúgy is csak muszáj.

A politikai élet meg hihetetlenül képtelen helyzeteket produkál. Valósággal éhes az egész ország Bánffyra, a ki pedig sehogy sem akarja oda dobni magát a modern kannibáloknak.

Mulatságról, farsangról kevés a szó, eddig biztosat csupán az ifjúságii bálról tudunk, mely két hét múlva rendeződik 30 éves jubeliumáu! a kör fennállásának.

Azt hittük már, hogy 30 év alatt még egy ifjúsági kör is megöregszik! s ime kiderül, hogy e'lenke- zőleg, most van életének legszebb szakában. —'De im a szedőgyerek sürgősen kéziratot kíván. A vis major előtt tehát meghajlik, s a polgári kör estélyét inkább más rovatban Írja le <

a krónikás.

Felnyergelek, egy' félórával hamarább indulok, de a lónak térdig érő (hóban gyorsan haladni nem lehet. Postán dolgom végezve, azonnal indulok vissza ; — haza érve jelentkezem a pakkal az öreg ur előtt.

Az öreg ur fogadás nélkül vészi óráját nézi s mondja, 8 óra 15 perez, kérdőleg reám tekint.

Én azonnal feleltem, hogy a 15 perez késedelmet az idézte elő, hogy a falu végétől gyalog jöttem haza.

— Hát a lóval mi történt?

— A nagy hóba a gyors jövéstől kidőlt s a falu végén összeesett.

Ekkor nézett ki az öreg ur az ablakon; s látva a nagy havat elhallgatott.

Egy téli verőfényes napon kün őgyelegtünk az udvaron és a ketreczol előtt, a sertés etető válunál nagy csergéssel ugrál egy szarka.

Az öreg ur hirtelen felém fordul és mondja — urfi ! bemegyen és a fégvvertartóról leveszi a második számú fegyvert, azt a szarkát lelövi

Ellenvetém, hogy ‘ az a fegyver egyes golyóra van töltve.

— Semmi kifogás, a második számú fegyvert kihozza, azt a szarkát lelövi.

A fegyvert kihoztam, a még mindig ott ugrándozó szarkára rá lövök, a szarka elröpült, a ketrecz- ólban egy fias kocza elvisitja magát.

A golyó a deszkáról egy nyíláson behatolt és a fekvő sertést, szerencse, hogy nem veszélyesen megsértette.

Az öreg ur a fegyvert kezemből kivette, megvizsgálta, hogy csakugyan a második számú fegyert vittem-é ki?

Hanem egyszer az öreg urat megjárattam.

Egy szarka ismét ott settenkedett a szivatytyus

Különfélék.

Eljegyzés. Ebert Rezső gyertyánligeti m. kir. s. mérnök a napokban jegyezte el Homola Gyula helybeli kir. számtanácsos és számvevőségi főnök magas műveltségű leányát: Irmát.

A nagybányai ifjúsági kör 30 éves fennállása emlékére január hó 21-én a nagyszálló disz érmében jótékonyczélu zártkörű tánczestélyt rendez, melyre a meghívókat a napokban küldik szét. A meghívót a kör nevében aláírták : Komjáthy Gyula dr. elnök,(Schön- herr Sándor titkár, Harácsek Vilmos pénztárnok, Boitner Károly ellenőr. Ábrahám Romulus, Beyer Jenő, Bencsik Brúnó, Bilcz István ifj., Bilcz Sándor, Csulor József, Csüdör Ferencz, Drágos Theoíil dr, Ecker József, Facsinay Sándor, Gergely György, Gózsa János, Gyiszálovics Veszelin dr, Harlmayef Károly, Herczinger Ferencz dr, Husovszky László, Ináncsy Jenő dr, Kassay István, Klimkó Sándor, Moldován Ferencz, Németh József, Rapcsák Elek, Réti István, Smaregla János, Stoll Tibor, Tatár János, Thormä János, Vass Gyula, Vass József. Wachsmann Vilmos, Wass Lajos, Zachár Ádám. Belépti dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Jegyek előre válthatók: Hoffmann Árpád és Platthy Géza kereskedéseiben.

Színészből bíró. Jörg Endre szigeti törvényszéki aljegyző, ki rövid ideig a nagybányai társadalmi éléinek is közkedvelt alakja volt, jó sikerrel tette le a gyakorlati bírói képesítést. — Ebből az alkalomból a fővárosi lapok érdekes sorokkal kommentálják Jörg Endre sikeres vizsgáját s kellően méltatják az erős elhatározást, mely az uj bírót a színészi pályáimba bírói pályára terelte és a nagy buzgóságot, mely az erős elhatározás sikerét előmozdította. — Jörg Endre pályája eddig ugyanis nem a közönséges pályafutások közé tartozik. Gimnáziumi tanulmányai vág zU vei papnövendék lett a szatmári szemináriumban, aztán kilépett a papságból s beállott színésznek és több éven át — mint lehetséges theátrista — tagja volt a nemzeti színháznak, majd egyik rendezője a népszínháznak, aztán újra vidéki színész. Most öt évé1 letette a számtiszti vizsgát s kineveztetett Nagybányára számtisztnek s ebben a minőségben- magánszorgalomból végezte a jogi lanulmányokat s az utolsó vizsga után először Verseczre, majd Szigetre nevezték ki aljegyzőnek. Közben meg is házasodott s a szigeti társadalomban kedvezően ismert Draskóczy Vilmát vette nőül s a jeles műkedvelőnő révén megtartotta a kapcsot, ha nem is a művészettel, de a mtíkedve- léssel. A kitartást, igyekezetét, a tehetséggel párosult buzgóságot Budapesten a »Bérezi Endre« régi kollegái és mesterei, a nemzeti színház tagjai méltányolták leginkább s Bercsényi Béla a nemzeti színház müvéSzej a birói vizsga után tartott lakomán ékes szavakkal adott kifejezést maga és társai nevében az elismerésnek. Eddigelé csak Demidor Imre színész az, ki ügyvéd lett és Török Z. aki színészből törvényszéki bíróságig vitte, de mint színész egyik sem vitte a művészi pályán annyira, hogy a nemzeti színház tagja lett volna, csak Jörg Endre.

Tifuszesetek Nagybányán. A városi tiszti főorvos véleménye szerint, a több esetben észlelt tífusz betegedésekből valóságos tífusz járványtól lehet tartani. A tífuszról biztosan tudjuk, hogy az a talajvíz ingadozás nagyobb fokánál szokott uralkodni. A hosszú száraz őszben kiszáradt talaj szennyét most fölverte a sok esővíz és enyhe időjárás s a felületesen folyó patakok, továbbá kutak stb. vizében kell lenni a tífusz mérgének is. Tehát attól kell óvakodnunk, hogy az ivóvizünkkel ne egyszersmind tífuszt is kebelezzünk be, mivel ivóvíz nélkül el nem lehetünk, ezt kell nekut körül, csergett torka szakadtából, az öreg urat nyilván boszantotta, mert hirtelen hozzám fordulva mondta.

— Urfi! hozza ki a negyedik számú fegyvert!

Ez kedvencz fegyvere volt az öregnek, vadászatra mindig ezt használta, és pedig a bal csövet srétre, a jobb csövet golyóra töltve.

Bemegyek a fegyverért, útközben támadt a tervem, megtréfálni az öreget. A fegyvert levéve, a balcsőbe volt srétes patront a jobb csőbe levő golyós patronnal gyorsan kicseréltem.

A fegyvert az öreg ur át veszi, czéloz, lő — a szarka elrepül, de a kúthoz közel, berzenkedő pulyka- kakas fel esik. — A golyó a kút csőbe ütődve derék szögbe félremegy és talál.

Az öreg ur rám néz, a jobb csőből a patront kiveszi, látva hogy az strétes, reám kiált:

— Te a patront kicserélted, (már akkor mikor tegezett nagyon haragudott).

Szerencsém volt, hogy a patronok kicserélésé, elhatározása és kivitele pillanatnyi idő alatt vitetett véghez, igy tagadásom elfogadtatott.

*

Tavasz fele, midőn a föld fagya olvadni kezdett, kiadta a rend el etet:

— Urfi a négy hintós lovat igás szekérbe fogják, Andrással bemennek Szatmárra, 1000 virág cserepet felpakoltatnak, 6 órakor indul, 8 órakor itthon — megértette ?

Peleske Szatmárhoz poros utón is és jó lovakkal fél óra oda, fél óra vissza, hát még 1000 virágcserép felpakolása, legalább is egy órai időt vesz igénybe, — hát még a tavaszi olvadásos időben jó 4 ló legyen mely egy óra alatt Peleskéről Szatmárra be menjen.

Hat órakor pontba indulva háromnegyed óra