Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
Nagybánya, 1899. Márczius 12. 11. pzám. XXV. évfolyam. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 2uEI2SrX)E2Sr T7’_A.S-Á_:E22Sr.^.:F>. Előfizetési árele: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 246-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr. Válasz a községi iskolaépület ügyében. Rozsos István tanító urnák. Maga a'/ ügy immár igen helyesen az illetékes szakbizottságok véleményezése alá lévén bocsátva, vitatkozni róla nem akarok. Döntsék el majd, a kik hivatva vannak határozni felelte. De mégis van némi mondani valóm. — Nevezetesen először az, hogy én ehez az ügyhöz nem leíkészi hivatalomnál fogva szólottám hozzá, hanem mint városi képviselő és egyszersmind iskolaszéki tagj másodszor, hogy az én közleményem nem annyira czáfolat akart lenni a Rozsos tanító ur czikkéré, mint jó akaratú keresése annak a módnak, mely ível a város az iskolaépités kérdését legczélsz.erübberjr elintézhetné; harmadszor, hogy csat 1 a ko z hatatl a nsá go t nem követelek magamnak, és tisztelni szoktam a mások véleményét, hanem ezúttal talán mégis nekem lesz igazságom, Mi a feladat? Az, hogy a városnak állandó alkalmas iskolaépületei legyenek. S mit indítványoztam én? Azt hogy az építkezéseknél tartsunk sorrei.det. Építsük fel elébb a legszükségesebbekei; azután meglátjuk, mibe kerültek azok? s, ha lesz pénz rá: akkor építsünk a központban is. Sőt ajánlottam olyan módot, mely szerint aránylag kevés költséggel kész, jó, alkalmas épületet szerezhetünk. Ezzel szemben áll egy másik terv, mely azzal kezdődik, hogy ki kell bérelni a hidutczai emeletes iskola helyett egy földszintit, sokkal kisebbet, csak nem ugyan anny.i évi bérért; aztán le kell rombolni a ple- bánia-épületet gyorsan, minél elébb, és mindazt, a mi e tervnek útjában áll; a hidutczai épületet pedig ott kell hagyni talán még a bérleti szerződés lejárta előtt pusztán, üresen, mert hát igy, meg úgy stb. Ezt a tervet vette védelme alá, megengedem,. egész jó hiszem,üleg, Rozsos tanító ur. A különbség kettőnk között az, hogy én a tanügy érdekében építtetni szeretnék ott, a hol szükség van rá s már elodázhatatlan kötelesség; ő pedig rqmbolni szeretne szükség nélkül is, csak, hogy újat állítson elő, s az előtte lebegő eszményképnek, meg a magas miniszteri kivánalmaknak megfeleljen. Tudom én azt, hogy minden építés rombolással jár; azt sem tagadom, hogy ma napság már az iskola értékét köbméter számra szokás mérni; de éppen azért tanácslom a régi épületben való maradást, mert azzal a köbméter számra hivatkozó kivánalmaknak is eleget tehetünk, még sem megyünk bele egy kiszámíthatatlan költséggel járó felesleges építkezési vállalatba. Nézzük csak a kifogásokat. A Hidutcza szűk; behallik az iskolába a szekér zörgés, kintorna, malacz visitás és más efféle. Ugyan kérem, hát a Magyarulcza sokkal szélesebb ? Hát a kispiaczon nem jár vásárok alkalmával részeg ember? Egyébiránt a szekérzörgést egy egyszerű faburkolattal mérsékelni lehet. A káromkodó részegemberek orditozását majd a jó nevelés szüntetheti meg a rendes iskoláztatással, meg a jó erkölcsök és mértékletesség terjesztése áltál. Most még ilyeneket, fájdalom, mindenütt lát.s hall a gyermek a belvárosban, nemcsak a Hid- ütczán. No de ott van az a népies nevének megfelelő árok. »Az rossz bűzt terjeszt és bele is eshetik a gyermek«. Hát, Kérem, ezen könnyű segíteni. Re kell bollozlatni és levezető csatorna gyanánt használni. Az épület tetejéről az eső vizet levezetik bizonyos helyre s annak segítségével az iskolák egyik I ignagyobb kellemetlenségétől jó formán mun ta nélkül megszabadulnak,úgy hogy az árok közelsége még előnyös lesz és nem eshetik bele a gyermek. Hát a belső magosságot az alsó tantermeknek hogyan adjuk meg. Egyszerűen úgy, hogy a piuczeboltozatot le bontjuk és lejebb bocsátjuk, mint pl. a minorita rendház cselekedte, s lesznek magas tantermeink kevés költséggel. Világosság hiányról ta.án Rozsos ur is csak két felső tanteremre nézve panaszkodik, hol az ablakok a szegletbe esnek. De ezen segíteni nem nagy mesterség! Vagy uj ablakot kell rá vágatni, vagy ki kell szedni a berakott közfalat, s elő áll a régi szép világos nagy terem, a mit bizony akkor is kár volt ketté választani. Milyen jó lett volna az a vizsgálatok és iskolai ünnepélyek alkalmára! Es\r tantermet az igazgatói iroda emeletessé épjpíse állal kevés költséggel lehetett volna pótolni Hanem hát akkor az addigi tanhelyiségekhez képest ezek a Iérmék is nagy méretiieknelv.és eléggé világosaknak látszottak. Hátra volna még a szellőztető készülékek hiánya. Hát bizony arra a hatvanas évek elején épitkező kegyes polgárok nem fektetlek súlyt. Még akkor nem voltak idegesek sem a felnőttek, sem a gyermekek. Ha szellőztetni akartak: ablakot nyitottak. Nincs annál jobb szellőztetési mód talán ma sem! De ha akarunk és pénzünk van reá: csináltathatunk. Csupán e miatt felesleges volna százezer forintos uj iskolát építtetni. Úgy járna a város — a Rozsos ur hasonlatával szólva, mint az az ember, a kinek volna egy kissé viseltes, de elég tisztességes és jó erős kabátja, melyet egy kis igazítással olyanná tehetne, hogy felérne bármelyik ujjal; mindamellett ő fogná magát, ki vagyok, én vagyok! ellökné, mert olcsó és csináltatna újat, drágát, hitelbe vagy részlelfizetésre nem gondolva azzal hogy gyermekei fognak majd rongyoskodni vagy éhezni miatta. Ki áll arról jót, hogy a tervezett uj iskola- épületnek majd nem lesznek-e olyan hiányai, miket rövid idő múlva pótolni kell? A korszellem halad! Az igények folyton fokozódnak! Maradjunk mi most a lehetőség határai közt. Hiszen kérem, a paedagogia, hygenia, tan- felügyelői, miniszteri óhajtások, tanítók, tanítványok igényei, szóval a kor kívánalmai tanügyi téren ma már túlságosan is felszaporodtak. Nem árt ezeket kissé összemérni a meglevő anyagi erővel, meg a jövő eshetőségeivel. íme, ha szét nem nézünk gondosan: elhittük volna, hogy 1882 tanköteles gyermek számára kell uj iskola, holott nincs több 1417 iskolába való növendéknél; sőt ezeknek jó része sem a városban benn, hanem a külső telepeken várja az épülendő iskolákat. Alert magában a belvárosban alig akad iskolába nem járó gyermek. A feljárók pedig, kissé szorongva, igy is elférnek. Hát még, ha a Léding-féle házal iskolává teszszük! Mire való hát az uj palota? Nem visszás lenne-e, ha idebenn egy felesleges fényűzéssel berendezendő épületre költenők a pénzt, a külső telepben pedig ott hagy nők a nagy sereg gyermeket iskola nélkül? Még egyéb is kitűnt. Nevezetesen az, hogy ha a törvény kívánalmának csak a legszerényebb mértékben is meg akar a város felelni: a tanítók számát kell s aporitania. Tegyük fel, hogy beállít 4—5 tani tót. Ez maga közel 4—5 ezer frt évi kiadással fog járni. Mert az már valóban jogos kívánalma a kornak, hogy a tanítókat jól díjazzuk. — Ehez jönne a beépítendő kölcsön kamatja, szintén 4 — 5 ezer forinl. Tessék már most a városi költségvetésbe 8 —10 ezer frtot a meglevő tanügyi terheken felül még besrófolni! csak azért, hogy a központi iskola ellegyen téve a Hid-utczáról, mert ott árok van, hid van, zaj van stb. Ilyen körülmények között nem csoda, ha felmerül az az eszme is, hogy át kellene adni az iskolát az áliámnak. Meglátjuk mi lesz? Majd eldöntik az okosabbak! Ha Rozsos urnái nincsen semmi »hurokból fejledező« szándék: akkor szépen eg/etérthetünk. Rozsos ur tudja milyen a jó iskola-épület? én tudom milyen a jó iskolai szellem? Ha mi ketten egymással disputálunk: egyikünkre vagy másikunkra azt találja mondani valaki a tudós Pázmány Péter szavaival: »a ki miben tudás, abban gyanós.* A nőeg^esület jelentése. Múlt számunk vezérczikkében megemlékeztünk a helybeli jótékony nőegyesület múlt évi működésének számadatairól, ezen czikkünk kiegészítéséül közöljük most az évi jelentés bevezető sorait, Lakatos Ottó titkár kitűnő tollából a következőkben: »Mielőtt azoknak az eseményeknek felsorolásához fognánk, melyek egyesületünk életében a lefolyt év alatt történtek — egy szomorú kötelesség teljesítése várakozik reánk. Meg kell emlékeznünk nemzetünk nagy halottjáról, dicső emlékű Királynénkról, kinek nemes életét a múlt év szeptember havának 10-ik napján egy gonoszlevő kéz kioltotta. Rémséges volt a bir, mely ezen eléggé el nem ítélhető merényletről hozzánk eljutott, de sokkal rémségesebb volt a fájdalom, mely honfiúi szíveinket .«Költötte, midőn megtudtuk, hogy a szörnyű hir megfelel a valóságnak. Azok a napok, melyeken a felséges halott ravatalon feküdt s melyen utolsó útját megtette a bécsi kapuczinusok kriptájába, széles e hazában mindenütt a legmélyebb gyásznapjai voltak, melyeken az igazi fájdalom ült csendes, szomorú ünnepet. Idő kellett hozzá, hogy e fájdalom némileg enyhüljön, hogy helyet adjon sziveinkben nem a feledésnek, hanem a kifürkészhetetlen isteni akaratban való teljes megnyugvásnak. És ma, midőn a nagy halottról megemlékezünk : nem akarjuk a lecsillapult fájdalmat uj életre kelteni, nem akarjuk a hegedő sebet, felszaggatni, hanem csak egy fájó konyát, akarunk szentelni annak az áldott lénynek, ki még élt, szive jóságával, fejedelmi erényeivel meghódított, magához hínczolt mindnyájunkat. Tartozunk ezzel a nagy királynénak, ki abban a magas méltóságban, melyet neki a Gondviselés juttatott — valódi anyja, védőasszonya volt árvaságra jutott, nemzetünknek. Tartozunk vele az igazi nőnek, ki felséges Királyunk oldalán, mint az anyai szeretet és hitvesi hűség követendő példaképe tündökölt; ki nagy volt örömeiben, melyeket szívesen megosztott másokkal s nagy volt szenvedései közt, mert hősies lélekkel viselte azokat. Tartozunk végre a benne megtestesült jótékonyságnak, mely a királyi fény mellett is észrevette a szegénységet és nyomort, melylyel alattvalóinak egy része küzd s nemesen érző szive melegével törekedett azt, a hol csak tehette enyhíteni. Jóságos lelkének áldásthintő sugarai elárasztották az egész országot, s Osztálysorsjegyek Eredeti vételárakban kaphatók : IMI Ilkául 37“ könyvkereskedésében. Egy nyolczad 10 frt. — Húzás márcz. 15-től ápril. 12-ig. Osztálysorsjegyek
