Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
(2) 9. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1899. Február 26. Szénatér 2 » 2 » Központi fiuisk. 4 » 4 » > leányisk. 4 » 4 » 21 terem 21 tanitó. Természetesen a központban szertár, igazgatói iroda, diszterem stb. ezen kívül számítandó. Nagy feladat az, mely e részben a városra vár, hogy miképp valósítható meg s egyáltalában megvalósitható-e azon törjék fejüket az illetékes körök. Én csupán előadtam azt, a mit a számok beszélnek. Révész János. Alakítsunk kiházasitási egyletet Régi dolog, kogy temetéshez és házassághoz pénz kell. Hány szegény elhalt nem részesülhetett a kegyeletnek megfelelő tisztességes temetésben, mert a hátramaradt családnak hiányzott az anyagi eszköz ezen kegyeletnek eleget tehetni. Mások ismét csakhogy némileg eleget tehessenek, pénzkölcsönhöz fordultak, és ekképen midőn talán épen a kenyérkereső családapa halt el, magukra vállaltak egy adósságot, melynek törlesztése nyomorukat csak növelte. Mióta temetkezési egyletek alakultak, a szegény néposztály is tisztességes temetésben részesülhet, és a hátramaradt család fájdalmához nem járul egyben a legnyomasztóbb anyagi gond is. A házasságkötéseknél is gyakran ugyanezen jelenségekkel találkozunk. Hány fiatal pár szereti egymást, frigyre lépni, családot alapítani óhajt, de szegények, hiányzik a legszerényebb igényű otthon alakításához szükséges pénz. Ily esetben, ha kölcsönhöz nem férhetnek, elmarad a házasság, a férfi vágya nem teljesülhetett, sorsával elégedetlen lesz, embertársaira irigykedve, a szoczialismus karjaiba veti magát. Más pár kölcsönt vesz fel. adóssággal terhelten lép frigyre, ezt kamatokkal együtt törlesztnni kell, csakhamar beál- lanak az anyagi gondok, ezek pedig legalkalmasabbak a családi boldogságot aláásni. Midőn tapasztaljuk, hogy a temetkezési egyletek műdödése főképen a szegényebb osztályú népre mily áldásos, miért nem alakítunk hásonló szerveszkedéssel ugyanazon néposztálynak kiházasitási egyletet, melyben az illető tag csekély befizetés után már a legközelebbi évben igényt tarthat bizonyos összeget kitevő kiházasitási díjra ? Nézetem szerint egy ilyen egyletnek úgy az egyesekre, mint a társadalomra igen jótékony hatása lenne. Növekedne a házsságkötések száma, mely körülmény a közerkölcsiségre tagadhatatlanul jó befolyást gyakorolna és felmentené az egybekelt párt legalább kezdetben az anyagi gondoktól és Így okvetlenül hozzá járulna a családi boldogság megszilárdításához Ezen egyletet a következő irányelvek mellett vélem megvalósitandónak : Első sorban kizárandónak tartom a tagokra nézve vallás és nemre való különbséget tenni. A tagok 100—100 főnyi csoportokba volnának osztandók. Beiratkozási dij 1 frt, melyből a kezdetben előálló kezelési költségek, nyomtatványok stb. fedeztetnének. További járulék egy éven át havi 1 frt. Ebből alap létesittetnék, melynek kamatai a jövőben felme- ülő kezelési költségeket fedeznék. Ezen alakuló évben kiházasitási dijra igényt tartani nem lehet. A következő évben a havi járulék befizetése megszűnik, érvénybe lép a dij kiosztása, és a tagok minden házasságköttéskor 1 frtnyi járulékot fizetnek be, mely mint kiházasitási dij 100 frtnyi ősz- szegben a házasságot kötött fétnek kiadatik. Nehogy azonban a tagok a tulgyakori házasság- kötések folytán járulékbefizetésekkel tulterheltessenek, kimondandó lenne, hogy egy-egy csoportban havon- kint csak bizonyos számú — mondjuk két kötés dij- jaztatik, vagyis, hogy a tagok csak 2 frt havi járulékot kötelesek fizetni. A házasságkötés után kilépő tag köteles maga helyett egy uj tagot állítani, hogy eképen egy-egy cso- gort tagszáma állandóan teljes szám maradjon. Ha valamely tag elhal, hozzátartozói 50 frtnyi temetkezési járulékot kapnak ki, tehát a tagok egyen- kint 50 krt fizetnek be, és az elhalt helye betöltendő. Ezek volnának az egylet alakításánál alapul szolgáló elvek. Természetesen, ha megalakul az egylet, még számos tekintet lesz figyelembe veendő, és alapszabályba foglalandó. Jelen soraimnak nem is lehet feladata kész prog- rammot nyújtani, csupán egy nézetem szerint egészséges eszmét akartam felvetni, melynek felkarolását az érdekeltektől várom. Első sorban azt hiszem, hogy ilyen egylet a kisiparos és munkás esztály érdekét szolgálná, miért is azt az iparos ifjúsági körök és legényegylétek figyelőiébe ajánlom. Bernhardt Arnold. Heti krónika. Nagybánya egyik legkitűnőbb természetbúvárja, ki Falbot is lefőzi, ha akarja, múlt számunkban megmondta, hogy jégtörő Mátyás olyan férfiú, a ki | jeget ha nem talál, hát csinál, csinálja is erősen, annyira, hogy a töltelék után áhítozó jégvermeknek most már semmi panaszuk sem leszen. Ha igy haladunk, akkor márcz. 15-ikén Slitázst I rendezhetünk Felsőbányára, vagy akar Szigetre is. A szibériai hideggel együtt váratlanul jött a kataszter elhelyezésének hire. Meg kell válnunk tehát a mérnököktől. Pedig milyen jól volt az beosztva, nyáron a festők, télen a kataszterek, a társadalom sohasem unatkozott, mert uj erők frissítették föl mindig. Az egyiktől már elestünk, csak el ne esnénk a másiktól is. A szerdai közgyűlés próbált még lépéseket tenni, hogy a derék mérnököket itt marassza, majd meglássuk mi lesz az eredmény. Azt szokták mondani, ki korán kell aranyat lel, mi pedig most az egyszer bizony későn ébredtünk fel. Keressen a polgárság vigasztalást abban, hogy az angol invázió mind nagyobb mérveket kezd ölteni. Bányákat, vizeket, malmokat vásárolnak. Százezreket mozgósitnak s úgy látszik vidékünkön hatalmas ipart fognak létesíteni. Hughes (olvasd Jusz) az angol »horgany király« személyesen itt van. Nem kell neki sem arany sem ezüst, ő csak a horganyt szereti, avval pedig az itteni bányák bőven el fogják őt látni. Az eddig kicsinyeit, lenézett, sárba dobált horgany az ipar egyik tekintélyes tényezőjévé vált, keresettebb a gyémántnál. Még folynak a tárgyalások, végleg nincsenek befejezve, de minden jel oda mutat, hogy a dolog nyélbe lesz ütve s akkor szakértők állítása szerint e vidékre uj korszak hajnala fog derengeni. Lám milyen szerencse, hogy ha már mindent elvisznek is, legalább a bányáinkat, nem viszik el tőlünk. Az lenne a szörnyű csapás, ha egyszer csak arra ébrednénk fel, hogy az összes kincstári és magán- bányászatot, teszem fel, Debreczenbe helyezték át. Eddig rendesen kelet felől érkezett hozzánk az invázió s pénz nélkül üres tarisznyával, minő szerencse, hogy egyszer már nyugatról jön és tele erszénynyel. A szives fogadtatás ellen azt hiszem, nem lehet panasza. Ez a hét szenzácziója s a kinek ma szabad kutatása van, az boldogan alszik, arany (és horgany) álmokat álmodik. Szerencse fel! legyen ez angol-magyar barátság tartós és áldásos, ezt óhajtja az összes verkesekkel együtt, a legszabadabb kutató a krónikás. Különfélék. Uj adóhivatali főnök. Buczi Sámuel helybeli kir. adóhivatali ellenőrt a m kir. pénzügyminiszter M.-Szi- getre pénztárnokká nevezte ki. Áthelyezés. Beyer Ferencz kir. erdőgyakornokot a földmivelésügyi miniszter Nagybányáról Gödöllőre helyezte át. A nagybányai dalegyesület 1999. évi márczius 4-ikén, szombaton a Casinó egyesület helyiségében zártkörű dalestélyt rendez, melynek műsora a következő. 1. Népdalok. Férfikarra átírta dr. Horváth Ákos. 2. Dalünnepen. Them Károlytól. 3. Fehér galamb. Eredeti magyar dalfüzér. Szentirmaytól. 4. Kurucz- dalok. Káldytól. 5. Dalbokréta. Három eredeti magyar dal. Szentirmaytól. Belépti-dij: személy-jegy 1 korona, család jegy 2 korona. Kezdete este 8 órakor. Az egyleti alapitó é:| pártoló tagok szabadjegyeik felmutatása mellett a pénztárnál belépti-jegyet kapnak. Alapitó, pártoló és működő tagsági aláírást a pénztár a dalestélyen elfogad. Az elnökség. Nem lesz sorozás. A m. kir. honvédelmi miniszter az idei fősorozásokat bizonytalan időre elhalasztotta s igy addig nem lesz sorozás, mig az uj a'kot- mányos kormány azt el nem rendeli. Nagybánya város takarékpénztárának zárszámadása megjelent. Közöljük belőle a főbb adatokat. Az intézet pénztári forgalma 5.162,759 frt 34 kr volt, tehát a múlt évihez képest 1.236,594 frt 90 krral gyarapodott. A betétállomány 1.254,207 frt 31 kr, kevesbedett 22,343 frt 51 krral, a mi csekély összegnek mondható akkor, midőn az intézet a betéti kamatot 47270-ra szál itotta le. A jelzálog és hitelkötvény forgalom apadást mutat, a mi onnan van, mert Nagybánya városa az intézetnél levő összes tartozásait kifizette. Szaporodott á zálog- és letétforgalom, Az évi nyeremény 2.3,021 frt 31 kr, melynek felosztási tervezete következő: tartaléktőkéhez 1151 frt 05 kr, városi nyugdíjalaphoz 690 frt 63 kr. jutalékok 4503 frt 15 kr, városnak 16.676 frt 48 kr. Az intézet vezetőségében annyiban történt változás, hogy az elhalt Méder Ferencz felügyelő bizottsági tag helyére Fábián Lajos póttag hivatott be. A takarékpénztár választmányi ülését, értesülésünk szerint, jövő vasárnap tartja. Gyujtogatási kísérlet. Febr. 19-én éjjel 11 órakor ismeretlen tettes, a kath. temető melletti régi szeszgyárat, mely jelenleg Hirsch Náthán tulajdonát képezi, petról :umba mártott pamut csomóval fel akarta gyújtani. A szomszédban lakó Andrássy Lajos azonban, ki éppen távozó vendégeit kisérte ki, észre vette a tüzet s hirtelen el is oltotta. A rendőrkapitányság nyomozza a tettest, jól tenné azonban, ha a ronda ház gazdáját is nagyobb rendre kényszerítené, mert alig van már városunkban elhagyatottabb telek és épület, mint a Hirsch Nátháné! A részvény takarékpénztár e hó 19-én tartotta közgyűlését, hol a zárszámadások elfogadtattak s a felmentvény az igazgatóságnak és kezelőségnek megadatott. Az intézet vezetőségében az a változás történt, hogy aligazgatónak Veres Lászlót, felügyelő bizottsági elnöknek Molcsány Gábort választották meg. A szatmári „Kölcsey-kör“ holnap február hó 26-án, d. e. 11 órakor, a városháza tanácstermében Matinét rendez. Műsor: 1. Felolvasás. Tartja Osváth Elemér. 2. Szavalat. Előadja Nagy Ella k. a. 3. Schubert: »Ave Maria« — Vienivsky: »Polonaise.« Hegedűn előadja: Friedmann Sándor, zongorán kiséri: Biermann Miksa. jelent. Szegény Kati már remegett s fogyott mint a tudós macskája s Fen bátyánk alig győzte nyugtatni s páholni Jancsit, mert azt hitte, hogy ő pajzánkodik. Reggel azt irta az ördög, hogy este fel gyújtja az istállót. De már ennek fele sem tréfa, gondolta az öreg ur s elhatározta, hogy az éjszaka virrasztani fog. Bár jobban szerette volna a puha ágyban pihentetni hatvan éves tagjait, de a kíváncsiság s még inkább az esetleg bekövetkezendő kár késztették erre s megtömve zacskóját jó magyar dohánnyal, zsebébe egy üveg papramorgót vagyis állomriasztót csúsztatva, kiült a nagy diófa alá s vigan pöfékelve várta az ördögöt. Nem szunyókált volna egy perczig sem, hanem tágra nyílt szemekkel figyelt s majd minden tiz percz- ben körűi járta a takaros istállót. Nem is látott semmi különöset, csak úgy éjfél felé azt, hogy az istálló tetejéből lángok csapnak ki. A tüzet persze hamarosan eloltották, de Feri bátyánk e naptól fogva rendithet- len hive lett az ördögnek. S az ördög is ettől az időtől szemtelenebb lett, most már nem csak jelezte, hogy megjelenik, hanem kívánságai is voltak. így naponta pecsenyét, bort és szivart kellett tenni bizonyos helyre, honnan ő aztán éjfélkor elemelte azt s ha valami elveszett a háznál, mindjárt magára vállalta. Feri bátyánk meg szentirásnak vette az ördög parancsait, mert félt tőle, csak azon ütközött meg, hogy táplál- kozhatik egy szellem hússal, borral, szivarral ? Végre mégis megsokalta a dolgot s feljelentette az ügyet a hatóságnál. Denique este egészen megszállták a házat és környékét, kivonult a rendőrség élükön a hatalmas generálissal, az utcza is megtelt kiváncsi néppel s igy Feri bátyánk nyugodtan alhatott. Azaz, dehogy aludt. Ott tarokkozott ő a hatóság fejeivel s fogyasztották a jó ó bort, mit Jancsi sanyaruan töltögetett a poharakba, inkább maga itta volna meg és sóhajtva gondolta, hej, ha én egyszer nagy ur leszek! Éppen a pagátját fogták el Feri bátyánknak általános derültség között, midőn az egyik rendőr berohan és jelzi, hogy itt az ördög. Nosza ki az ajtón, de már akkor csak az egyik rendőr piros arczúlatja mutatta az ördög szavait, miket mondott volt. A generális erősen káromkodott, hevesen gesztikulált s hangosan ordított: kettőzni kell az őrt, kivált a kert előtt. Másnap csakugyan még több rendőr várta az ördögöt s ez meg is jelent s a mosta generálissal kötött ki. Generálisunk tüzet vezényelve jobbra-balra kezdte sütögetni karabélyát, a golyók csak úgy fütyültek a kerítésre aggatott ártatlan tejes csuprok mellett. S ez igy ment minden nap, Messze földön hire volt már az ördögnek, hetedik határból is bejöttek egy-egy estére a könnyüvérü emberek, egész korzó képződött az ördöngös ház előtt s úgy mondják, hogy egy élelmes jeruzsálemi polgártársakból álló szövetkezet abból a pénzből épített házat, mit itt kapott az ezen idő alatt eladott hűsítőkből. Végre egy napon maga az ördög jelezte, hogy utoljára jön s felfedezi magát. Persze óriási volt a szenzáczió s most már egy aranyért sem lehetett helyet kapni a ház körül. Mindenki feszült kíváncsisággal leste megjelenését, az izgatottság egyre nőtt. Feri bátyánk is az ajtóba állott s beszélgetett a körülötte csopsotjouló hatóság fejeivel, a Kati hátát meg az Istálló támasztotta. Egyszer csak Feri bátyánknak eszébe jut, hogy ! át illene megkínálni egy kis borral a vendégeket s hangosan kiáltja: — Hol vagy Kati ? — Itt vagyok, felel egy még harsányabb hang, a Katié. E pillanatban az utcza népe zúgni kezd s hangos kiáltásokkal válaszolt: Fogják meg, fogják meg! Azt hitték, hogy az ördög kiáltott, ki ez egyszer nem jelent meg és nem is jelent meg többé soha. * Azaz nem jól mondom, mert a múlt héten újból megjelent. Kaptam ugyanis egy illatos levélkét, mely nek tartalma ez volt: »Ma este meglátogatlak. Az ördög.« Nem vagyok félénk, de elfogulva néztem, mint haladja túl az óramutató a kilenczet. Egyszerre kopognak s beugrik egy fekete alak, homlokán két piros szarvval és felém tart. Már fel akartam ugrani, midőn észrevettem az én ördögöm bársony álarczát s csipkés ruháját, mely alól ki-kivilla.nt rózsás karja s hófehér kebele. Felismertem benne mindjárt Carneval her- czegnét. Hanem tartoznám még elmondani ki volt hát az ördög? Önök tudják? Nem! Én sem, csak annyit tudok, hogy Kati, kiből egy részeges asszony lett s kit akkori szeretője vett el, gyakran hozza kapcsolatba az ördög nevét az uráéval és a dutyival, ha megharagszik rá. Igénytelen történetke, de már csak elmondtam.
