Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
Nagybánya, 1899. Február 19. — 8. «zára. XXV. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árait; Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hizdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-15-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr. A községi elemi iskolai épület ügye. E becses lap mull heti számába »linó« jegy alatt valaki erről a tárgyról irt olyan czik- ket, melyre válaszképen egyetmást megjegyezni az igazság és közérdek szempontjából kötelességem. Arról van szó, hogy a községi elemi iskola számára gondoskodjék a város alkalmas épületről. Ezt senki sem kifogásolja. A polgármester ur buzgalmát, melylyel ez ügyet melegen felkarolta és előkészítette, mindnyájan méltó elismeréssel fogadjuk. De mikor városi közügyről, sőt éppen olyan messze kiható intézkedésekről kell érvényesen határozni, mint a minő a közgyűlés elé volt terjesztve, nagyon természetes, ha elhirtelenkedni a határozatot nem akarjuk, s a tervezet több oldalról való megfontolását polgári kötelességünknek ismerjük. Ezt voltam én bátor a képviselőtestület közgyűlésén indítványozni, rámutatván a tervezet nehézségeire, s különösen arra, hogy valami túlságosan nagy költekezésbe, kölcsön vett pénzzel, szükségtelenül bele ne találjuk vinni a várost, melynek hogy felesleges pénze nincsen, onnan tudom, mert sem a borpataki, sem a veres- vizi és kereszthegyi telepre nem siet iskolát építeni, holott égetően szükséges volna, sem a hitoktatók számára nem hir legalább 500 frtot állandósítani, a mi pedig régi közös óhajtás teljesítése lenne, sem az V. és VJ. osztályt nem szervezi, mit a népoktatási törvény határozottan követel. Sem a gazdasági iskolát nem létesíti, mely most már szintén lerázhaíatlan kötelessége. Ily helyzetben bizony meggondolandó, ha tanácsos e nagyon sietni a központi iskola építésével, melynél előbb való teendők vannak? Nevezetesen a polgári leányiskola, horpataki, veresvizi, kereszlhegyi iskolák épitése, meg a hitoktatók dijaztatásának rendezése, továbbá az V. és VI. elemi osztályok visszaállítása stb. Tegyünk csak egy kis futólagos számítást. A tervezett központi épület bele kerülne 60 ezer forintba, a három telepi pl. 5—5 ezer összesen 15 ezerbe, a Léding féle ház teljesen jókarba hozása, meg a kántori lak hozzáloldása, aztán uj kántori lak szerzése, mondjuk, 5 ezerbe, tehát az egész építkezés 80 ezerbe. Ennek kamatja az olcsó 4°/o mellett is 3200 frt és ehhez jönne a Dilrich Erzsébetnek fizetendő 800 frt. E szerint évenkint 4000 frtnyi lehertöbblel hárulna a városra, Hál még ha azt is hozzá vesszük, hogy az építkezések többnyire két három any- nyiba szoktak kerülni, mint a mennyibe tervezve vannak! Igen de a czikkiró ur előtt a pénz már nem képez akadályt. Az már megvan! Azaz fel van véve a kölcsön. A többi csekély akadályokat — úgymond — éppen azok támasztják, a kiknek kötelességük lenne józan ésszel a tanulók egészségére s a város műveltségének bemutatására munkálni. — Hiszen kérem, a városi főorvos ur épen egészségügyi szempontból indítványozta, hogy nem kell a tanköleles gyermekeket nrnd egy épületbe összezsúfolni. És én is épen azért tartom a mostani bérhelyiséget alkalmasnak, mert tágas udvara s á hegyek felől jövő sokkal jobb levegője van, mint a tervbe veti teleké lenne. A város műveltségét pedig nem egy drága magas palota által szeretnénk — mint Írni méltóztatik — bemutatni, hanem az állal, hogy fiai és leányai valóban müveitek legyenek és szeressék, becsüljék egymást. Az erdélyrészi szász falvak kiváló szép iskoláiról szóló példára csak azt jegyzem meg, hogy a mi jó magyar falusi köznépünk szerény iskolái több honszerető értelmes polgárt neveltek és nevelnek a hazának, mint azok a magyar maró és hazánkról álhi- rekel terjesztő szász atyafiak. Ebből azonban nem következik, hogy iskola- épületünkkel mi ne törődjünk. Sőt igenis igyekeznünk kell arról gondoskodni, hogy a tanköteles gyermekek alkalmas helyiségben nyerhessék meg elemi ismereteiket. A »Jtno« ismeretlen jegy alatt iró valaki egész csoport kifogást szármái elő a mostani bérhelyiség ellen. Olyan ijesztő rémséges színben festi le azt, mint egykor a hittérítő Methodius a bolgárok előtt a pokol kínjait. Csakhogy az a baj, hogy mindjárt alaptételében valótlan állítást a!ka'máz. Nevezetesen azt mondja, hogy ez az épület nem iskolának készült. — Ezzel elárulja járatlanságát. Hiszen kiki tudhatja, a ki ez előtt 39 évvel élt és Nagybányán lakott, hogy biz azt iskolának építették az akkori lelkes polgárok, azzal az édes reménységgel, mely az alkotmányos ébredés napjaiban a sziveket egész, hazaszerte elöntötte. Építették pedig nem közönséges áldozat készséggel, hanem nagy elismerésre méltó buzgósággal. Pl. voit olyan iparos, a ki egy telekrészt vásárolt hozzá a maga pénzén és a kovács munkál a rrj.ga anyagából mind ingyen teljesítette stb. A kinek első alapál 1 itása ilyen világos igazsággal megdönthető, az ne várja, hogy minden szavának hitelt adjunk. Ha csak azt nem kívánja, a mit az egyszeri asszony, a ki igy szólott a férjéhez: »hát jobban hiszesz te a két szemednek, mint az én szép szavamnak?« Kiki látja: milyen a mostani épület? Hogy milyen lenne a tervezett uj?azl egyelőre csak képzelni ha tudják azok, a kik minden áron építkezni akarnak és azt tartják, a mit a czikk iró mond, mintha a megfontolás ajánlása által vétkeznénk, és embertelenséget követnénk el. A papír türelmes. Sok mindenfélét le lehet rá írni. Mind a mellett az igazság igazság marad. Az igazság pedig ebben a dologban az, hogy a meglevő helyiség megszerzése és czél- szerü á’alakítása távolról sem kerülne annyiba, mint az a szándékolt építkezés. Egészségügyi szempontból pedig sokkal czélsz riibb a hid- utczai, mint a plébániai lelek, sőt még nagyobb igazság az, a mit a tiszti főorvos és mások szintén hangoztatnak, hogy jobb lenne, több helyiségbe osztani szét, mint összezsúfolni a gyermekeket. A czikk iró még azt is állítja, hogy a jelenlegi bérházat megvétel végett csak olyanok ajánlhatják, kik az egészségügyi követelménynél »inkább egy testület vagyoni érdekeit tekintik elébb- valának, mint az egész közönség egészségügyét.« Engedelmet kérek! Ilyen tudatlanoknak vagy ilyen önzőknek ne tartsa a mi református polgártársainkat a nemes város. Sokkalta több tapasztalata van ennek a múltból, és több érzéke a városi közérdekek iránt, mint hogy az idők jeleit ne látná és a maga anyagi érdekét a közjóéri, ha szükség volna rá, háttérbe szorítani kész ne lenne Ki tudnám fejteni ennek kétségtelen bizonyítékait. De a helyett inkább ajánlok egy igen könnyen elfogadható tervet az iskolákra nézve. Vegye meg a város a hidufezai épületei, teszem fel, 20 ezer frlért. Fordítson rá 4—5 ezer frtot és lesz olyan szilárd jó épülete, mely minden elfogulatlan bíráló kritikáját kiállja. Ez jó lesz fiú iskolának. A leányiskolát pé lig tegye át a végrendelet inlentiója szerint a Léding-féle házba. A költség szaporodik ugyan egy kissé, t. i. a LédingiJSÉle ház bérével: de idővel a 800 frt bér meg fog szűnni, s mikor a 25 ezer frt kamatja is letőrlesztődik, lesz két jó iskola épülete a városnak tulajdon joggal. A plébániai épületet aztán mikor akarja megújíthatja tetszése szerint. Legalább jogi akadályok nem fognak fenforojni. Mert kérem szépen, mióta a Léding-féle végrendeletre vonatkozó bírósági végzést olvastuk: lehetetlen számot nem vetnünk azzal a nehézséggel, mely jogi szempontból útjában áll a plébániai telek elcserélésének és a püspök azon kivánatának, hogy mindkét telek a r. kát. plébániára telekkönyvehessék. Nem kis dolog ez! Vájjon van-e olyan telekkönyvi halóság, mely a végrendelet ellenére ezt végrehajtsa? Van-e a városi atyákban annyi jogfeladásra való hajlandóság, mely két értékes telek tulajdonjogi átruházásához kellene? Megróbálta ezt a püspök ur Szatmáron a plébániai telekkel, de nem sikerült. Itt még komplikáltabb a kérdés sokkal! Legyen szives ezekből belátni kedves czikkiró ur, hogy a hid-utezai iskola ellen voltaképpen nem a kintorna, malaczvisilás, borjubőgés vagy más ilyen egyebütt is előfordulható okok miatt indult meg a régen készülő áramlat, liáném egészen más szándék rejlik a törekvések fejle- dezni kezdő burkában. »Rno« ugyan már féligmeddig megírta, hogy én állom útját a haladásnak, vétkezem és embertelen vagyok: hanem mindarra én csak azt felelem: »Ha emberektől van a tanács és dolog felbomlik, ha Istentől van, mi meg nem gátoD hatjuk.« Gergely Károly. Jégkereskedés. (Meleg, possadt ser. Nincs jég. Amerikai jégkereskedés 100-as haszonra. Jég a fiiszerkereskedésekben. Hogyan csinálnak jeget a forró földövön. Jég a vasúton is. Parasztjégverem — aranybánya. Mikor lesz Nagybányán jégkereskedés ? Rossz pénzbefektetés.) Valahányszor látom a vidám ifjúságot a jégpályán vígan iringálni-keringeni, vagy forró nyári napokon a patakban vígan lubiczkolni, bukdácsolni, mindig eszembe jut ennek az áldott jó víznek a haszna télen nyáron, de egyúttal eszembe jut a jó és bőséges víznek szükvolta itt nálunk kincses Nagybányán s méginkább a jégnek hiánya a mi városunkban kivált nyáron át, mikor kaszinókban, vendéglőkben már csak hírből ismerik a jeget, s még az első, a Naggvendég- l/ihen is azzal mentegetődznek, mikor a lágymeleg sör ellen panaszkodik a közönség: Jaj kérem, nincs már jegünk aug. végével. Igaz beszéd, a kórházat s talán a ezukrászt leszámítva, nincs is nállunk egész éven át jég se úri háztartásban, se kereskedésben, mert hát nálunk még ismeretlen e szó\ jégkereskedés. Még biz a kellene, az ember jégbe fektesse a pénzét, hogy elszálljon az lassan-lassan, mint a zápor. Már a gyakorlati, pénzgyűjtő angol és amerikai jenki nem igy godolkozik, ott igenis 40—50 év óta virágzanak a jégszálIitó házak, társaságok, mert nagyon jól tudják, hogy a jég a legjövedelmezőbb portéka, amennyiben legalább 100"/o-ot jövedelmez, de hoz 2—3 száz perczentet is néha, kivált ilyen forró esztendőben, minőnek most megyünk neki. Oda künn, nyugaton kivált, a jég már olyan nél- különözhetlen czikk, akár a liszt, a só, vagy a mindennapi kenyér, el nem lehet nélküle még a szegény napszámos család se. s falun, nyaralón nem is úri lakás az, melyben nincs fürdőszoba, meg jégverem Bányán is épült egy két csinos úri lak, de a 30—40 ezer forintból még nem tellett jégveremre is. Igaz, hogy É. Amerika e tekintetben is meg van áldva jó vízzel mindenfelé úgy, mint egy második pontja sem a földnek. Ott van pld. a hires Öt-tó, a legnagyobb édes tenger a földhátán, s ez az édes tenger befagy minden télen félméter vastagra, tehát kinálva-kinálja a gyémánt-tiszta jégtuskókat mindenkinek. El is fogadták azt élelmes jenkik : Milliókkal
