Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-03 / 49. szám
1899. Deczember 3. (2) 49. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE. félben hagyatott.« Ma már a föld mélyében sóboltozatok alatt egy szép gömbölyű felületű tó, sós viz van, hová igazán élvezetes valami lemenni. Szigetről vasúton lehet legkönnyebben kimenni, igy hát olcsó és kényelmes a közlekedés. A vasúttól egy séta a bányáig. — Rendesen nagyon sok látogatója van az ország minden részéből. Az ember 227 lépcsőfokot megy lefelé a főidben, melyből 115 csigalépcsőn, a többi létralépcső, tehát öreg koruaknak már bajos dolog a lejutás. Benn villamvilágitás lévén, egyszerre csak gyönyörű fény tükröződik vissza a viz sima tükrén. A vezetők szép csolnakba bocsátják a látogatót, mely a bemenetnél van kikötve. Helyet foglalván benne, kezdődik az evezés a villamvilágitott gyönyörű helyen. Magasztos érzelmek hatása alatt áll az ember, .mintha Apafit látná a távolból, hiszen él a nagy magyar e bánya név által is. Valami különös érzés fogja el az embert már a tudatban is, hogy mélyen a föld gyomrában van, a kis tengerszem féle, a sir képe áll előtte, hová előbb-utóbb kerül az ember, a föld gyomrában. Ezt csak bányász ember nem igen érzi már a megszo- kottságnál fogva. Már pedig van ok reá, hisz az Apafi bánya mélysége a sótestig a föld felülettől 23-6 méter, a fenekéig pedig 138 4 méter, hossza éjszaknak 108.3 méter, szélessége keletnek 49-1 méter, kerülete 183'3 méter, térnagysága 2697 rn2, a viz magassága pedig 87 méter. Mikor a viz közepére érünk, egy revolver lövés borzasztó robajt okoz, rendesen egy altiszt már csak azért is teszi, hogy fogalma legyen a látogatóknak a hang rettenetes ereje és a sokszoros visszaverődéséről. A parton oldalt valami megható kép tűnik fel, ott a föld alatt önkéntelenül lekapja kalapját s egy sóhaj emelkedik fel leikéből a magyarok kegyes Istenéhez. Gyönyörűen kivilágítva hatalmas nemzeti szinü betűkkel egy remek betű csoport áll ott, mintha csak a nagy Apafi állana a háta mögött s tartaná felénk : »Áldás hazánkra/« Istenem, bár fel is támadnának az elhunyt nagyok, hogy a mai magyarságnak, a szibarita vázaknak megmutatnák, hogy milyennek kellene lenni minden embernek, kinek Isten megengedte, hogy a magyar haza földjén élhet s e föld áldott terményeiből táplálkozhatik s ha jónak, kedvesnek találja a haza terményeit, becsülné meg annak nyelvét, annak szivét is. E gondolatok hatása alatt jöttem ki a föld gyomrából. Istenem, boldogabb utókor, kik látni is fogják, hogy a kiket vallás, különböző társadalmi formaságok széjjel szaggatnak, egy közös kapocsban össze lesznek fűzve, ez a hazaszeretet és nyelv egység, mely a nagy hazafi lelki szemei előtt lebegett, midőn mondá : • Magyarország nem volt, hanem lesz!« Adja Isten, hogy mentül előbb legyen. Az ember halandó és élni szeret, de inkább haljunk meg, ha halálunk utánra van fenntartva az áldás! Dunay János. Heti krónika. Az ártézi part kebelében nagy az öröm, a vízvezeték összesítő műszaki leírása elveszett a város házáról. Mindenesetre rósz omen, pedig a költségvetés tárgyalása alkalmával erősen szőnyegre került ismét ez a kérdés. Kivihette el a fontos és drága kötetet, mert ily drágán még Jókai müveit sem árulják. A feltevés kétféle. Vagy vizvezeték-párti ember, a ki annyira szereti ezt a kérdést, hogy üres óráiban foglalkozni akar vele, vagy egy elkeseredett ártézi- párti, a ki csirájában akarta elfojtani az egész ügyet. Kinek van igaza! az majd megválik, ha a becsületes megtaláló visszaszolgáltatja a díszkötetet. A hét történetének epochiája különben az alispán i jubileum, mely városunkat sem hagyhatta érintetlenül. Nagybánya küldöttsége szintén felrándult a központba, ha nem is more patrio bandériummal, hanem csakúgy vaskocsin, ám azért megmutatta, hogy a megyében nem utolsó pont s betette a garast ott a nagykárolyi fehér asztalnál. A jubileum sikerére következtethetünk abból, hogy az egész küldöttség elakadt a hóban s csak tegnap este jött vissza. Az egész vármegye különben be van rekedve a sok éljenzéstől. Az alispán meglehet elégedve a vármegye ragaszkodásával s tüntető elismerésével, de valljuk rneg őszintén, a vármegye is meglehet elégedve alispánjával, mert ha Nagy László nevű van sok, van elég az országban, de olyan ember, mint >a mi Nagy Lászlónk», csak egy van széles e hazában. Örömnap volt tehát nov. 30-ika. Ó, hogy ezt is megérhettük, hogy a hónap utolja valaha örömnap legyen, eddig csak elsejét ismertük ilyennek s ime örömre öröm halmozódott, lassacskán decz. 1-seje is csak beköszöntett. A családos apák homlokán azonban aggodalmas vonások jelennek meg. Ez az a hónap t. i. mikor az angyalka már is fitogtatja kincseit a kirakatokban. Mikor e sorokat olvassa a szives olvasó, akkor már a sósperecz jegyébe léptünk, a mi kétségtelen jele annak, hogy itt az advent, közeledik már karácson, bárha zuzmaráz nem zörög a fákon, de nem sokára valószínűleg erről is énekelhet a krónikás. Különfélék. Nagy László alispán 10 éves jubileuma Nagy-Károlyban impozáns módon zajlóit le. — A vármegye óriási számú intelligentiaval volt képviselve. Részletes leírását az ünnepélynek nem hozhatjuk, mivel ja megye hivatalos közlönye e részben a legapróbb részletekig menő pontos tudósításával mi nem versenyezhetünk. Megemlítjük, hogy Nagybányát Deliért Endre polgármester vezetése alatt Bálint Imre, Égly Mihály, Marosfy Dezső, Dr. Miskolczy Sándor, Petróczy Ferencz, Szeremy József és a főszolgabíró Dienes Dezső képviselte, kik küldöttsé- gileg is tisztelegtek az alispánnál, Nagybánya nevében. A diszebédnéí polgármesterünk költői szárnyalásu, magvas tósztja általános feltűnést keltett s egyik fénypontja volt az ünnepségnek. A közgyűlést a jubileum tiszteletére november 30-ról deczember 1-re elhalasztották s diszebéd és fáklyászene végeztével pompás bál volt, melyen 100 pár tánczolta a négyesekei. - A bál reggel 7 óráig tartott, a diszebéden 500-an vettek részt. Közöljük még a hivatalos tósztok sorozatát: 1. Hugonnai Béla főispán Ö Fenségéért. 2. ifj. Böszörményi Sándor a Kormányért. 3. Gellért Endre az jjilispánért. 4. Domahidy István a főispánért. 5. M iJós Károly Nagy Lászlónéért. 6 N Szabó Antal a vendégekért. 8. Nagy László a vármegyéért. 8. Poór János a »Kölcsey-egyesület« elnökéért. 8. Dr. Kovács Dezső a jelenlevő hölgyekért. 10. Dr. Adler Adolf a sajtóért. tenne hogy itt előttem szintén csak egyik szerepét játsza végig .... no ne sirjon, hiszen mondom, hogy ezt nem tételezem fel magáról .... Kérem, legyen nyugodt, különben be kell vennie egy port és én elmegyek. Tehát nyugodtabb lesz ? No jó! De hát miért épen engem szeretett meg ? — Oh mert maga nem olyan, mint a többi. Emlékezem még a gyermekkoromból, mikor először játszottunk együtt. A többiek kinevettek, maga pedig odajött hozzám, felemelt s szelíden kérdezte avval a maga csodálatos meleg hangjával, nem ütöttem-e meg magamat, hol fáj ? oda vezetett egy pádhoz, leültetett rá, s oly szelíden nézett rám, hogy szerettem volna oda borulni magához és jól kisírni magamat. De nem mertem, mert féltem hogy, a többiek kinevetnek; pedig örökké sajnálni fogom, mert legalább akkor az egyszer ölelhettem volna meg magát. Most már nem szabad. — De azért a csekélységért! — Oh nem. Én velem soha senki ez életben úgy nem beszélt, mint maga. A többiek vagy kicsinylően, vagy dölyfösen, vagy tolakodóan, mig rendre nem utasítottam őket. Ha maga beszél velem, akkor érzem, hogy nő vagyok, ép oly nő, mint a többi, maga sohasem érezteti velem azt, hogy én színésznő vagyok! — De Annuska! — Igen! Mert a többiek közül senki sem gondolkozik úgy, mint maga; senki sem védelmezi a nőket mint maga; senki sem mondja: »ha egy nő rósz, annak mindig a férfi az oka« csak maga ; senki sem becsüli meg a nőket úgy mint maga; egyik sem beszél igy: »Azt mondjátok, hogy a nő eredetileg csalárd, rósz és csalfa? Nem igaz! A nő szelíd és jó, a férfiak rontják el őket. Miért nem becsüli meg a férfi a nő szerelmét, miért nem tudja megtartani magának, miért rombolja le a nő illúzióit? hiszen a nő úgy simul ahhor a férfi lélekhez, akit igazán szeret, mint a repkény a hatalmas tölgyhöz ; az a férfi azt teheti vele, amit akar; annak a férfinak szentirás a szava az őt szerető nő előtt. Mit tegyen a szegény nő, ha a tölgy kidől, vagy kisül róla. hogy nem tölgy, hanem silány karó? Mit tegyen ha elveszti biztos támasztékát? Csoda-e, ha az élet viharai összezúzzák, eltiporják ?« — S drága barátaink — emlékszem reá, mert hiszen én is ott voltam — akik az előbbi perczben hetykén ítéltek a nők felett, mikor ezt maga elmonta nekik, lehajtották fejüket és egyik sem szólt egy árva szót sem, mert érezték, hogy maga igazat mond! Oh az igazságnak nagy ereje van; a mikor magát ott láttam felemelt fővel, kipirult arczczal s villámló szemekkel beszélni; imádtam magát jobban, mint valaha s úgy imádom most is! — Anna! Anna! .... — Nem! Mindent elmondok ! Maga házi orvosom. Mikor egyszer beteg voltam, több orvost is hivattam, titokban, hogy maga meg ne tudja; azt akartam látni, hogyan vizsgálnak azok. Egyik se olyan, mint maga. Tudja miért? Mert maga, ha mint orvos vizsgálja betegét, megfeledkezik arról, hogy egyszersmind ember is. Lássa, ezért is szeretem magát. — Nézze azt a sarkot, ott borulok én térdre számtalanszor és jajve- székelve kérdem a jó Istentől, miért nem ad nekem egy oly férfit, mint maga, a ki igazi férfi, mert lélekben is az; — miért nem szeret maga engem; — mert tudom, hogy a kit maga szeretni fog, azt nagyon, nagyon megfogja becsülni ; —• miért nem lehetek én az miért kell annak másnak lenni, a ki talán megfogja magát szeretni és nem lesz hűséges, önfeláldozó felesége, a ki csak a kedvét keresné és boldog volna, Eljegyzés. Unger Géza szatmári kir. törvényszéki albiró nov. hó 26-án váltott jegyet Dienes Dezső helybeli főszolgabíró leányával, Mariskával. Az eljegyzés családi és rokoni körben történt. Elveszett tervezet. A városházáról, a polgármesteri szobából valaki elvitte megtekintés végett a vízvezeték műszaki leírását tartalmazó kötetet (barna vászonba kötve, arany metszéssel), mely 60 oldalra terjed. A város mérnöke most arra kéri a szives érdeklődőt, hogy kegyeskedjék a művet sürgősen vissza szolgáltatni. A kereskedő ifjak legközelebbi estélye decz. 9-én este 8 órakor lesz. Ez alkalommal Bonis István felolvasást, Balogh Károly monologot fog tartani, Becsky Gizella czimbalom szólót játszik, Simon Aurél pedig szavalni fog. Az érdekes estélyre már is nagyban készülnek. Külön meghívókat az ifjúság nem ad ki. Letört virág. Könyörtelen a halál, megirigyli a legédesebb örömet, sirba temeti a legszebb reményeket. Egy szépen fejlődő, kedves kis leány megdöbbentő haláláról kell megemlékeznünk. A kis Csüdör Erzsikének, Csüdör Lajos városi tanácsos leányának, Dr. Lovrich Gyula kincstári főorvos unokájának halálhíre terjedt el nov. 28-án. Nem frázis, hanem tiszta igazság, midőn azt mondjuk, hogy egész városunk közönsége valósággal gyönyörködve látta a bájos kis leányka szép fejlődését s úgy a szülék, mint nagyszülék városunk tisztelt alakjai közé tartoznak, igazi részvétet és őszinte megdöbbenést keltett tehát a hir mindenfelé. Alig volt beteg, betegsége is könnyű, aggodalomra legkisebb okot sem adott s mégis egy hirtelen fordulat pár óra alatt halálos álmot borított a leányka szelíd szemeire. Nagy a bánat, mit maga után hagyott, minden vigasznak szava elnémul a lesulytó esettel szemben, de az igaz részvét, melylyel a család iránt mindannyian viseltetünk, enyhítse mégis legalább némileg a szülék és nagyszülék keservét A család gyászlapja ez: Csüdör Lajos és neje Engelhardt Teréz mély bánattól megtört s Krisztusban vigasztalást kereső szívvel tudatják úgy a magok, valamint gyermekeik Gyula, Marcsa, Rózsika és Gizella, a jó nagyszülők Dr Lovrich Gyula és Puskás Gizella, továbbá Csüdör Mária. Béla, Ferencz, Lovrich László és Sándor, Engelhardt Lajos és neje nagybátya s nénék nevében, hogy rajongásig szeretett leányuk, a hűséges, odaadó unoka, jó testvér és húg, Erzsiké, folyó év hó 27-én esti ‘/all órakor rövid szenvedés után élte virágjában, 14 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Az elköltözött kedves halott hült tetemét f. hó 29-én d. u. 2 órakor kisérjük a temetőbe a jövő feltámadás reményében, lelkének nyugalmáért pedig deczember 1-én d. e. 9 órakor esdjük a Mindenható irgalmát. Nagybánya, 1899. november 28. Isten adjon neki örök nyugalmat, nekünk pedig, kik oly sokat veszítettünk benne, adjon fájó szivünkre gyógyít^» vigasztalást! Ref. pa választás. E hó 28-án volt meg a papválasztás Szél György egyházi és Böszörményi Zsig- mond világi tanácsbirák elnöklete alatt. A szavazás a lelkészlak hivatalos helyiségében történt. Beadtak összesen 185 szavazatot, ebből Soltész Elemérre 127, Szendy Lajosra 50, Kovács Zsigmondra 6, Biki Fe- renezre 1, esett s valaki 1 üres lapot adott be. így az elnökség Soltész Elemér debreczeni püspöki segédlelkészt abszolút szótöbbséggel megválasztottnak jelentette ki. Nagybánya város takarékpénztárának igazgatósága tisztelettel felkéri betevőit, hogy szükségleteiket ez év dee.iem.ber hó 24-ig kivenni vagy feleslegeiket betenni szíveskedjenek, mert az év utolsó napjaiban a kötelező korona átváltoztatás miatt kénytelenek vagyunk könyveinket lezárni, és igy a betét vagy kivétel nehézségeket okozna. ha egyetlen mosolylyal jutalmazná figyelmességét. ... Hasztalan kérem a jó Istent, tépje ki szivemből ezt az érzelmet, vágy tegye, hogy maga szeressen engem, vagy-szabadítson meg valamiképen szenvedéseimtől; hiábá, mind hiába. — Oh Lajos, Lajos, édes Lajoskám, én meghalok, ha te nem szerelsz —- s a primadonna a hosszas beszédtől kimerülve hunyta le szemeit és görcsösen szepegve, néha idegesen összerándulva, aléltan terült el a kereveten. — Vájjon igazat beszélt-e — gondolta az orvos magában, a mint az érverést vizsgálta, — vagy pedig csak játszott ? Ha játszott, akkor valóban nagy tehetség, mert ennyire tudni utánozni a legerősebb sz< n- vedélv kitöréseit, arezjátékát; igazán mesteri művészet kell hozzá. De ha igazat mondott ? A primadonna felnyitotta nagy kék szemeit s határtalan odaadással függesztő azokat az előtte ülő férfira. Az orvos szinte meghatottan nézte e tekintetet, mely oly kifejező volt, annyira visszatükrözte a leány végtelen nagy szerelmét, hogy csaknem elvesztette higgadtságát. — Ugy-e nem haragszik rám, — mondá Anna bágyadt mosolylyal — nem vet meg, nem utál engem, a miért úgy beszéltem magához. Magam sem tudom miért beszéltem el mindezt, a mit magakartam őrizni titkom gyanánt s elvinni magammal a sirba. Most pedig mindent elmondtam magának, mindent tud. Látja, az én lelkem csukott könyv, zárkózottságomért szidtak engem mindenütt, szüleim, testvéreim is ezt hányták mindig szememre. Pedig nem voltam a hibás, hanem ők, mert nem értettek meg engem. Nem értett meg engem a környezetemből senki — csak maga Magával mindig tudtam beszélni, — ha máshoz men. tem, vagy a testvéreimmel váltottam pár szót; akkof
