Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
Nagybánya, 1899. Február 5. — 6. ?zám. XXV. évfolyam. NAGTBANIA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖW© ls^EI3SriDE2Sr InT^IE3. Előfizetési árait: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 246-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO Ver, Városi közgyűlés 1899. jan. hó 30-án. Rendkívül érdekes és fontos közgyűlése volt e napon a képviseletnek, az érdeklődők elég szép számmal is jelentek meg s a gyűlés mind végig nyugodt hangulatban, emelkedett szellemben folyt le. Mindjárt a kezdetén nem jó vért szült ugyan az a körülmény, hogy a gimnázium javára a pinczékről le kellett mondani, mert a köz- oktatásügyi kormány a legnépszerűbb parallel osztályokat, és legélvezh több szertárokat oda akarja helyezni. Ez a rossz hangulat azonban csak buborék volt, mely hamar szétfoszlott. Főtárgy ma a községi iskolák felépítése. E körül a vita magas színvonalon állott. A dolog úgy áll, hogy a polgármester hosszas utánjárás után keresztül vitte, hogy a mostani r. kath. plébánia telkén a központi elemi iskola felépíthető legyen. Cserébe ezért adja a város a Léding házat, melyért 800 frt bért fizet, kilátásba helyezi a kántoriak hozzácsatolását, egy uj kántorlakot, megvásárol a plébánia telekhez 2 kisebb telket, a mint az alább részletesen olvasható. Éhez a tárgyhoz többen hozzászólotlak. Dr. Herczinger a mellett foglalt állási, hogy nem kell kaszárnyát építeni, hanem deczentralizálni az iskolákat, mert igy ha a ragály kiüt, egykét gyermek miatt az összes osztályban szünetel a tanitás. Dergách Sándor nagy köszönettel és melegen üdvözli a polgármester javaslatát s kimulatja szakszerüleg, hogy uj iskolára égető szükség van. Vida Aladár kijelenti, hogy ő főkövetelménynek tartja, miszerint a gyermekeknek legyen elegendő tágas udvaruk. Sipos Géza csak a fiú iskolát helyezné a plébániára, mivel a gimnáziummal szomszédságban, pae- dagogiai szempontból nem helyeselné a leányiskola létesítését. Gergely Károly határozati javaslatot terjeszt be s végül felajánlja, hogy vegye meg a város a jelenlegi iskola épületet és azt a modern kor kívánalmainak megfelelő- leg alakítsa át. Révész János kimutatja, hogy a tervbe vett lelek vásárlások, valamint a Ditrich Erzsébettel kötendő terhes szerződés sokféle tortúrán kell hogy keresztül menjenek s az épitési tervek is az állam felülvizsgálata alá fognak kerülni, arról tehát nem lehet szó, hogy már most tavasszal építsünk, hanem inkább használjuk fel az időt a dolog alapos megbeszélésére. Ajánlja, hogy az ügy a jogi, közmi- velődési, pénzügyi bizottságoknak és az iskolaszéknek adassék ki javaslattétel végett. Neubauer bányatanácsos kijelenti, hogy inkább óhajtja az iskolaépítést 1 — 2 évvel később, de legyen az építendő iskola jó és nem elhamarkodott dolog. Ezenkívül szóltak még többen s a közgyűlés végül Révész János indítványát fogadta el. Más tárgy ezen igen írdekes vita után nem volt képes lekötni a képviselőket s lassankint szétoszlottak, úgy hogy mire 12 órakor a közgyűlés véget ért, már csak 1—2 városatya üldögélt egykedvűen a teremben. Elnök: Turman Olivér kir. tan. polgármester. Jegyző: Gellért Endre főjegyző. Hitelesítők: Bálint Imre, Újhelyi Hugó, Weisz Gy. Hitelesítés ideje: febr. 12-én d. e. 11 óra. 1. A tanács jelenti, hogy a polgármester által jan. 18-án eszközölt váratlan péntárvizsgálat a pénztárt 4406 frt 2 kr készpénzzel és 1.010.167 frt 49 kr értékpapírral teljesen rendűén találta: Tudomásul vétetik. 2. Olvastatik a vallás és közokt. ügyi m. kir. miniszter leirata, a gimnáziumi pinezék átadása ügyében, azzal, hogy a város azon kérését, miszerint a pinezék haszonélvezeti jogát a közönség részére fen- tartsa,nem teljesítheti : A közgyűlés ezek szerint 1899. január 1-től kezdve a pinezék átadását kimondja. 3. A tanács beterjeszti a magtár telekre nézve a kincstárral kötött szerződést, mely szerint a kincstár a polgári leányiskola czéljaira 1 holdnyi területet enged át, beterjeszti egyszersmind a nyilatkozatot, arról, hogy a város a telek nyugati oldalán utczát köteles kihasítani. A képviselet a szerződést és nyilatkozatot jóvá hagyja s az épület átvételére a polgármestert, mérnököt, Bálint Imre, Révész János, Madán Ferenéz b. tagokat kiküldi. Ezen határozat mellett kimondja a közgyűlés, hogy az egész telek átengedése iránt a pénzügyminisztériumhoz kérelem intézendő. 4. A polgármester beterjeszti jelentését a községi elemi iskolának a jelenlegi r. kath. plébánia telkén leendő felépítése s a plébániának a vár-utezai Léding féle házban leendő elhelyezése ügyében. E jelentésben elmondja a polgármester, hogy városunkban a 6—12 éves gyermekek létszáma ez idő szerint 1882. Ebből esik a központra 1005, a kereszthegyre 457, a veresvizae 420. Tényleg iskolába jár 626 gyermek. A tantermek tultömöttek s a tanügyi és egészségi követelményeknek meg nem felelnek. Az elemi iskolák felépítése életszükségletet képezi Szerinte a Kereszthegyen és a Veresvizen 2—2 tantermet és tanítói lakást kell építeni. A központban 5 (in és 4 leányosztály, 1 tanácskozási terem, 1 tanszer- és igazgatói szoba és tornahelyiség építése szükséges. Legczélszerübbnek mutatkozik központi elemi iskolának a jelenlegi r. kath. plébánia telke, hol a fiuk részére a Magyar-utczáról, a leányok részére a Kistérről lenne a bejárás. Ezen telek úgy volna átvehető, hogy a néh. Léding Sándor által Nagybánya városának hagyományozott vár-utezai lelek évi 800 írtért Ditrich Erzsébettől már most kisajátítandó s plébániának ez rendezendő be. Meszlényi Gyula püspök ezen cserét a következő feltételekkel hagyta jóvá : 1. Mihelyt lehető a szomszéd kantorális telek a Léding házhoz csatoltassék. 2. Mindkét telek a r. kath. plébániára telekköny- veztessék. 3. Örökhagyó Lédingnek a r. kath. leányiskolára vonatkozó szándéka a jövőt illetőleg fenntartassék és irásbelileg biztosittassék. 4. A .Léding-féle ház teljesen jókarba hozassák. 5. A fenntartási kötelezettség a várost terheli. Megjegyzi a polgármester, hogy a jelenlegi plébánia telek 592 [J ölet tesz ki. Miért is a minoritarend tulajdonát képező szomszédos 116 □ öl területű ház, hasonló értékű házzal kicserélendő volna, valamint a Csüdör Lajos tulajdonát képező Miklós-utczai elekből 50 □ öl meg vásárolandó. A tervek és költségvetés jóváhagyás végett később fognak beterjesztetni. Ezen nagyszabású és érdekes jelentésre megindult az eszmecsere, melyből kiviláglott, hogy iskolát építeni mindenki akar, s a közgyűlés hálás A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ" lárczája. A bányamécs. A bányász sokszor hónapokon keresztül nélkülözi a nap világát. Milyen borzasztónak tűnik ez fel a nem bányász előtt, hogy oly hosszú időközökben ne lássa a napot, pedig mily kellemes és édes ottan a föld mélyében, az örökös sötétségben, a béke honában, a szerény bányamécs világánál. A földalatti végtelen nagy üregekben a bányamécsek világa olyan ünnepélyesen szép és megható, a lángok szine oly vakitólag fehér, hogy avval nem versenyezhet még a napvilága sem. Csendesen, minden szó nélkül ülnek a bánya gyermekei mécseseik mellett, várva az akna közlekedését, hogy a kitöltött munkaszak után felszállhassanak létrákon a külre. Absolut béke honolt közöltük mindaddig, a mig a nap világa el nem homályositotta a mécsesnek fényét. De a mint ez megtörténik, megszűnt a béke s helyébe jön a gyűlölet, a veszekedés, az árulkodás és az emberi állatnak minden rósz tulajdonsága. Évezredeken át nem használtak más szerkezetű lámpákat az emberek, mint a mécseseket s csak az újabb időben haladt a tudomány a világítás terén, de a szegény nép még ma is mindig csak a mécsest használja. A mécses az egyptomiaktól származott át a rómaiakra, kik rendesen ezzel világították úgy a kunyhóikat, mint a caesar palotáját, azzal akftlönb) seggel, hogy ez utóbbi számára a mécsesek aranyból készültek. A római mécses részei (dr. Wartha Vincze szerint) a következők voltak: a nasus vagy orr, csőr; ansa a fül és discus a felső lap, melyen az olaj beöntésére szolgáló és dugóval elzárható nyílás volt. Myxaval jelölték a kanóczot s innen származik a franczia méche, a mivel a magyar mécs feltűnően megegyez. A bél lehetett kákából, akkor scirpus volt a neve, különben amaranthusból vagy papirusból készült. A csiptető, illetőleg fémtű a kanócz rendben- tartására a lámpán feküdt. A régi római bányászok mécsesei agyagból, illetőleg bronzból készültek, gyéren aranyból is. A mécsest társaik sírjaiba is helyezték következő felirattal: »Sit tibi terra levis« vagyis legyen neked a föld könnyű. Agyag vagyis keramit mécsesek a legszebb díszítésekkel újévi ajándékul szolgáltak: »Annum novum f'austum felicem« vagyis szerencsés boldog újévet. Mint a régi bányász, a ki czimerébe vette fel, úgy a jelenlegi is szereti mécsesét, mint legjobb barátját és a napon is magával hordja. Ezt gyújtja meg, mikor tisztelegni megy elöljárójának, vagy pedig mikor az ország valamely kiváló egyéne előtt diszme- netez s végre azzal kiséri meghalt társát az utolsó munkaszakjára. Szép látvány ilyenkor egy bányászmenet mécsesekkel. a szerény bányamécs győzedelmeskedik a hatalmas fáklya fénye felett már csak azért is, mert a mécses világa a szerény bányász szív érzelmeinek nemes nyilatkozata. A mécsesek anyaga nálunk is a legnagyobbb időkig agyag volt és bronz, jelenleg mind általánossá lesz a vas, melyből egy példányt beszerezni minden fiatal bányásznak fő törekvése, még mielőtt édesebb dolgokra gondolna. De rangra nézve is külömbség van a bányamécsek közt és a föld mélyében már messziről meg lehet kü- lömböztetni, hogy ki az a ki közeledik, mert a tiszti és felvigyázó személyzetnek joga van nagy mécsesre, melynek fénye már messziről elárulja az alvilág hatalmas urának közeledtét, a kivel nem igen szeret találkozni az alvilág szerény napszámosa. A vén bányász takarékoskodik az olajjal, azért csak egy kicsit hagyja pislogni mécsét, hogy a megtakarított olaj mellett kivilágíthassa este a napon levő szegény lakását. Csak a kis takaroncz engedi szépen égni olajjal megtelt mécsesét s gyönyörködik tiszta hófe ér fényében. A hol bányában ily szerény szép lángot lehet látni, ottan biztosan egy ügyes kis bányász gyerek közeledik puttonyával, melyet megtöltött nemes érczczel, hogy Tétrákon felfelé vigye. Kevésbbé takarékoskodik még a jelenlegi tanlime korszakban is az altiszt, melynek mécsese sziporkázik és szikrát hány mint egy vulkán, mutatva, hogy milyen haragos az ura. Futnak is mind odujokba a szegény bányász fiuk, mikor meglátják. Méltóságosan halad a bányatiszt előtt a nagy mécs figyelmeztetve az alvilág lakosságát a közelgő veszélyre. Hát mikor a tüzethányó nagy altiszti mécses után a csendes nagy mécsesek egész sora mutatkozik, akkor nagy dolgok történnek, hatalmas nagy urak közelednek. Elszorul akkor az alvilág minden lakosának a szive, a bányászok utat csinálnak az érczczel berakott szűk nyílásokon, díványokat rögtönöznek a korhadt deszkákból s megigazítják az elalvó mécsesek lángját. Bányászüdvözléssel köszöntik a legmagasabb rangú ősz főnököt, örömmel mutatva neki
