Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
(2) 45. szám nagybánya és vidéke. 1899. November 5. sületnek! s derék vezetőket, kik azt az apák nyomdokin fogják előre vinni. Hanem ez újjászületés alkalmával, az uj ezredév küszöbén nem hallgathatunk egy óhajtást, egy hő kívánságot, mi a kaszinó jövőjét, szellemét, jövendőbeli vezérszerepét igazán biztosítaná .... s ez az: Vajha most, midőn országszerte mindenfelé megalakulnak a nemzeti szövetség fiókjai, midőn Asszonypatakát is már 2 vasút fűzi az Alföldhöz és a lelkes Erdélyhez, vajha mondjuk a vidék előkelőbbjei, s a lelkes Wesselényinek ma is lelkes honfiai közül is tisztelhetnénk néhányat az egyesület jelesei közül. Igaz, hogy ők nem szorulnak e szerény, szegény hajlékra, mikor tárva állanak előttük Bpest, Kolozsvár fényes kaszinói, park-klubbjai . . . De igen is rájuk szorulna ez a kis gyenge társulat, mely már-már 70 éve fárad abban, hogy ugyan azt a nagy feladató' teljesítse kicsiben, erejéhez képest, sőt ezen felül, a mit a fővárosok föurai játszva teljesítenek, mert annyi százan tömörültek össze — ott a hazafi- ság fényes templomában. Mennyire emelné ennek a mi kis kápolnánknak hírnevét, fényét, erejét, ha mi is eldicsekedhetnénk vele, hogy a nagy erdélyi Bismarknak, Teleki Mihálynak meg Erdély Széchenyijének utódai, barátai, követői itt is hintik azokat a nemes eszméiket, melyeket ott a központokban fölkaroltak; innen is lobogtatják a honszeretet ragyogó fáklyáját, melyet ott a központi lüzekné! gyújtottak volt lángra. Közkatonák volnánk, de kevés a vezér közöttünk. Talán az uj évezred megadja, mit a letűnő megtagadott?! Higyjünk és reméljünk! Bencsik János. Főjegyző választás. Hetek óta tartotta izgalomban Nagybánya városát a megüresedett városi főjegyzői állás betöltésének kérdése. A mozgalom és kapaczilálás megindult az egész vonalon s a képviselők ugyancsak örvendenek, bogy túl vannak már rajta. Lidércznyomástól szabadultak meg, mert mindennap mindkét párt emberei halálra vizittelték Őket. Két jelöltről volt szó, az égyik Égly Mihály fővárosi hirlapiró, ki hosszabb ideig a Magyar Államnál, újabban pedig az Alkotmánynál volt a szerkesztőség beltagja. A másik Boitner Károly jelenleg szatmári bírósági aljegyző, ki a városnál, a bányahatóságnál, helybeli járásbíróságnál szolgál, mint gyakornok s lapunknak 6 éven át páratlan szorgalmú segédszerkesztője volt. A küzdelem előreláthatólag erősnek mutatkozott, mert mind két jelölt körül hatalmas párt tömörült. Okt. 31-én d. e. 11 órakor volt a választás. Az alispán után küldöttség ment, őt a terembe meghisejteni lehet és gyakorlott szem legyen az, a melyik a járás mehanikájából, a testhajlások finomságából helyesen tudjon következtetni, mert a teljesen betakart fej és arczból csak a szemsugár marad meg, de a felizgatott képzelgés és kíváncsiság a berzencei szilvát is acceptálhatja bizonyos távolságból izzó szempárnak ilyen burkolatban. Az első impressióm halotti volt. Fehérbe burkolt fej, az a világos halotti lepel, mondhatom nem kellemetes látvány és csak lassankint kezdődött a kíváncsiság. Mégis csak jobb itt nagy Magyarországban. — Fürdője Mostarnak szintén van, de Serajevoban a Ghazi-iszbekiek fürdője kifogástalan ; hatalmas és elegáns gőzfürdőjén kívül kényelmes nagy medenczéjü porczellánjai is vannak. A törők nőké egészen külön van egy szép kert végében. Ide gyaur nőt csak ők vihetnek, de maga be nem mehet. Serajevoban van egy hires török kávéház, a Stefánia, ez egy magas bérczen fekszik valamelyik bástya alatt. Itt járt Rudolf trónörökös is és a mikor 50 flörrel fizette meg az 5 kros kávét, a török ka- fedzsi nem akarta elfogadni. Kínálná csak nálunk. Itt különben a kis Hasszán ugyanazt tette az én 10 filléres gavallérságommal. A bazárok szűk utczák, csupa bódékkal, a mik úgy vannak állandóra építve, ajtajuk, előfaluk nincs. Ha a gazda elmegy, egy kötelet húz át mell magasságban : ott van szabadjára és szem előtt az egész vagyon, soha se vész el semmi. Ott ülnek egy arasz szőnyegen a padiin és dolgoznak: rézműves, varga, szabó, himző, kovács, mind dörömböz, fúr, farag. Este mennek haza. Hölgyeik őket üzletükben soha se látogatják. A török keveset eszik, inkább édességeket, rizst, kenyeret, hanem mind nyalánkodik; nagyon előzékeny, szép, magas, tiszta emberek. Az én Musz- tafám — ámbár nem volt olcsó — igen előzékenyen viselte magát, belépésemkor azonnal feketekávéért küldött, a rnit minden harmadik bazárban folyton főznek izzó szén mellett és sajátságos formájú, vasvandó, a ki midőn éljenzések között megjelent a zsúfolásig megtelt tanácsteremben, rövid beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, intve a bizottsági tagokat, hogy a közérdeket tartsák szem előtt s a szenvedélyeskedéstől — mint a mi rendesen a közügynek kárára van — tartózkodjanak. A bizottságok következőleg alakultak meg. Jelölő bizoiiság az alispán elnöklete alatt Stoll Béla, Km. Pap Sándor, Rátz Pál, Szerencsy József. Szavazat szedő küldöttség: Dr. Lovrich Gyula elnöklete alatt Wienerberger Géza jegyző, Szirti Vilmos, Vida Aladár. Bizalmi férfiak: Ember Elek, Révész János, Molnár Mihály, Neubauer Ferencz. A jelölő hizottság visszavonult s kandidálta Égly Mihályt és Boitner Károlyt. Ezután megindult a szavazás, melynél érdekesebbet alig láttunk valaha a városházán. Már 70 czédulát vett ki az urnából s olvasott fel az elnök s még mindig Boitner Károly vezetett hattal, nyolczczal sőt néha t.iz többséggel is, a mi persze az ellenpárton nagy levertséget okozott. 44-nél még egyenlő volt a két jelölt kilátása t. i. egynek- egynek 44 szavazata volt, ekkor megfordult a koczka s Égly állandóan több és több szavazatot kapott, végződött a tusa azzal, hogy Égly Mihályra 52, Boitner K.-ra 47 szavazat esett. A különbség tehát mindössze három, mert ha 52-ből 3-at elveszek, olt marad 49, s 47-hez teszem ott lesz 50. Ekkor természetesen a Boitner párton volt a sor levertség dolgában. A közönség ismét a terembe vonult Nagy László alispán az Égly párt harsány éljenei között jelentette ki az eredményt. S Égly Mihály rögtön le is tette a hivatali esküt, mely után rövid beszédben köszönte meg a választóknak a kitüntető bizalmat. A Boitner párt vezérférfiai még ott a gyűlés alatt felebbezést jelentettek be a választás ellen. Égly Mihály hivatalát november elsején már elfoglalta s most 2 heti szabadságra Budapestre utazott. Este nagy vacsorát adott a megválasztott főjegyző a díszteremben. Heti krónika. Két újságíró között volt páros viaskodás. Az egyik fővárosi, a másik vidéki. Természetes, hogy a fővárosi legyőzte a helybelit, mert. hiszen nekünk vidéki újságíróknak mindig a rövidebbet kell huznunk budapesti kollegáinkkal szemben. A mérkőzés nagyszerű volt, két erős párt állott szemben s egyik sem tudhata, hogy mi lesz a küzdelem kimenetele. A legutóbbi közgyűlésen mindössze 7-en voltunk hisszen csupán a múlt évi zárszámadásokról volt szó, a város nehány milliónyi vagyonáról, ki törődik ily csekélységgel, de most kedden választáskor 101-en rukkoltak ki a város atyák, mert hát a szavazás izgalmai mégis csak többet érnek, mint holmi folyó ügyek. Az igaz hogy ez ptóbbiban is lehetett részük, de már csak úgy este felé, a mikor a jelölt tiszteletére disz vacsorát ültek s ősi nagybányai szokás szerint. fecerunt magnum áldomás. ügy volt, hogy a két párt nem fogja tudni eldönteni a dolgot, annyira egyenlő s az alispán állítólag már azon gondolkodott, hogy Felsőbányáról fog kirendelni nehány képviselőt az u. n. bizonytalanok, nyelű rézkannácskában szolgálnak fel. Nagyon megbarátkoztunk és bucsuzásnál arra kért, hogy küldjék neki an zik tát, mert neki az ő vendégei mind küldenek és erre előhúz egy anziktos albumot, volt benne legalább 5 — 600 képes levelezőlap Helsingforstól Chicagóig a világ minden részéből. A magyarokat külön tartja, 120 körül volt akkor neki ilyen. Hát csak szaporán szülővárosom nyájas és szép leányzói, gyüjlsétek a képes levelezőket, mert ez egy igen szellemes, kellemes, olcsó lélekemelő és ritka divat. A kirakatok előtt tizivel állt a baka, a fele magyarul beszélt és válogatta ki a képest ki a Ruzsi- nak, ki a Sárinak, meg az édös szülémnek Pedig milliók pocsékolódnak el erre a hamisítatlan német divatra. Bizony pedig nem annak fáradság a ki kapja, hanem annak a mártírnak, a ki küldözgetni tartozik. Van egy 5 perczes állomás, bömböli 4—5 kis bos- nyák, a képes levelezőit, veszik is sokan; sietni kell, hogy a vasút rázása előtt megírhassuk a »szívesen üdvözli«, »kezét csókolja«, »Bosznia magas bérczeiről is csak magára gondol«, »gondol-e reám ?« stb. stb. szellemes sziporkákat. Egyik másik hü férj vagy nőpár égnek meresz tett szemekkel, tremolázó arczczal és ajakkal, hol mosolyogva, hol elborult képpel csalogatná ki szive rejtekéből a szellemes gondolatot, de hej, az ilyen nehezebben jön, ha nógatjuk és a vasút nem vár. Sok ilyent kellett látnom utamban és mindig szidtam a sógort, a ki ezt a 2 kros weltpost játékot kitanálla. Ettől az utazó ember nem láthat vidéket, embert, semmit csak anzikt kártyát. Fiaker van elég úgy Serajevoban, mint Mostarban ; elegáns, tiszta, négy üléses hintók, fezes kocsisokkal, de a nép szekeret nem használ a meredek hegyek miatt. A lóra pakol mindent 2 oldalt, bölcsőt, szénát, tűzifát, kettős kosárban gabonát, vagy egy-két kis turbános, fezes gyereket, hogy megmutassa nekik a várost. Egyik ló a másikhoz egy vékony kőtéllel van kötve, nyeregtől kantárig, az utolsó ló nyergéhez kétesek és önállók ellensúlyozására, de hála az Égly- párt ügyességének, erre még sem vo't szükség. A választás megtörtént, de a ki azt hiszi, hogy ezzel együtt minden korteskedési izgalom megszűnt, az nagyon csalódik. Kétféle választási mozgalom is megindult ismét s úgy látszik, már soha sem fogyunk ki a titkos szavazásokból. Egyébiránt az a jó a dologban, hogy nállunk a hullámok hamar leesendesülnek. Másnap a nagymérkőzés után kigyultak a kegyelet tüzei és harmadnap is s a holtak országába zarándokolt az egész város virágot szórni a néma halmokra s lángot gyújtani azoknak, kiket még el nem feledtek A halottak beszélnek elmúlásról, örök életről, régi jó időkről, hallgassuk meg szavukat s vonjuk le belőlük a béke és szeretet nagy tanúságait. Azért hát gyakran emlékezzünk régiekről, azt javasolja jobb pártnak, bal pártnak egyaránt a krónikás. Különfélék. Előléptetés. A pénzügyminiszter Fábián Lajos, m. k. bányamérnököt a IX. fizetési osztály Il-ik fokozatába lépi ette elő. Deák Péter szinigazgaló e hó 2-án délelőtt tartolta esküvőjét Szolnokon Kovácsik Margit színésznővel Esküvő után az ifjú pár Tapossy Márton rendőrkapitány házánál elfogyasztott pazar villásreggeli befejeztével Bécsbe utazott, Felsőbányán okt. 31-én d. u. 3 órakor választották meg a barom orvost Krausz Gyula személyében, a ki végezte a m. kir. állatorvosi akadémiát s éppen most szolgálta le önkéntesi évét, mint huszárönkéntes. Megválasztatása egyhangúlag történt. Három nagybányai pénzintézet a bank, részv. és városi takarékpéuztár együttesen szép jubileumi emléket adott a Kaszinó közönségének, t. i. Jókai Mór összes műveinek jubil. kiadványát 100 köt. 200 írt értékben. Mely nemes adományért hálás köszönetét nyilvánítja a jótevő intézeteknek a kaszinó választmánya. Hamis koronák és forintosok mutatkoznak egy idő óta piaczunkon; gyatra ólomkeverékből kalapált silány utánzásai a mondott érezpénznek s oda vágva keményebb tárgyhoz, vagy egymáshoz, tompa csatta- nást adnak minden csengés nélkül. A közönség jól teszi tehát, ha nemcsak megnézi, de oda is veri az efajta pénzdarabokat, mielőtt besepri Őket. Mennyi bor termett Nagybányán. Múlt számunkban a beszállított hordók száma után, hozzávetőleg közöltük a termelt bor mennyiséget. Most azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pontos hivatalos adatok szerint közölhetjük, miszerint nov. 1-ig városunkba beszállítottak 237780’8 1. bormustot s ebben 215607‘8 1. volt a helybeli termés s 22163 I. a mit nem a nagybányai határban szűrtek, de ide hoztak be. Köszönetnyilvánítás. Friedmann Antal a szatmár- megyei ált. tanítóegyesület nagybányai körének felsőbányán tartott közgyűlése alkalmából 2 forintot ajánlott föl a M. O. K. E K. 0. gutini választmányának czéljaira, fogadja szives adományáért a választmány nevében köszönetemet. Felsőbányán, 1899. nov. 3. Farkas Jenő ügyv. alelnök. Felsőbányán az iskolák bezárása után még 3 kanyaró, legújabban pedig 1 difteritisz eset fordult elő. kötött kötél vége a tehénhez, ennek a farka végéhez spárgával a boczi kötőfékje és néha 8—10 ló, tehén, borjú halad egymásután. Elől a vezető czigarettáz, hátul a sereghajtó hasonlóképen. A posta-szervezés katonái. A merre nincs vasút és a novibazári Szandzsákban (határterület török és közös katonasággal) a postát szuronyos katonák közt viszik, A katonák levelei bélyegtelenek, úgy a nekik szóló levelek is bélyeg nélküliek ebben a határterületben. Este szétnézek Mostarban és a sok érdekes nézésben eltévedek á nyüzsgő emberrajban. Egyszer csak hallom a hátam mögött: »Nagyon sajnálom a Rózsit, még nem írtam neki, nincs pénzem, pedig anziktot ígértem neki« Erre azt mondja egy másik: »én csak az édes szülémet sajnálom, ágyban feküdt, a midőn berukkoltam, nekem adta az utolsó tallérját, de már csak nigy pizem van belőlle« »Hát ti fiuk magyarok vagytok ?«. Vagy igen, kézit csókolom, mi ide rukkoltunk Magyarországból. Hát onnan tetszett jönni ? és ragyogott a szemük. Nehány hatos ára cigaretta és sörre- való egészen elérzékenyitette szegényeket. Igyátok el az édes szüléd meg a Rózsi egészségére, ha találkozom velők, megmondom, hogy tisztelitek őket. És haladok tovább de a hotel N izentát nem kapom. Megkérdezek egy kabátos embert: »Bitte wo ist die Hótel Nazenta?« »Kérem, csak tessék erre balra menni.« »Enyje, hát honnan tudja az ur, hogy magyar vagyok?« »Megtetszett a hótelt nyújtani«. Ez az ur 20 éve van Mostarban, ékszerkereskedő és egy nyelvész veszett el benne. Hazatalálok. A nagybányai származású háziasszony és édes atyja régi ismerőseim, igazán magyar vendégszeretettel láttak el és hamarosan egy kis kedves magyar asztaltársaságot szerveztek, a város ügyésze, rendőrkapitánya, a szép háziasszony ennek a derék, jó ödes atyja és én magam, mind magyarok. A kiszolgálók feje egy olyan magyar fiú a ki Mihályi hires franczia légionáriussal együtt harczolt Dahomey-