Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

(2) 37. szám NAGYBÁNYA ÉS -VIDÉKE. 1899. Szeptember 10. Mióta az élet angyala lefordította fáklyáját betegágyad felett, azóta gyászolunk mi téged, gyászoljuk szeretett polgár- mesterünket, atyai barátunkat, a ki úgy szeretted tiszttársaidat mintha mindnyájan testvéreid tettünk volna, ki annyi "a lelke­sedtél e városért és közönségéért, hogy szeretteiden kívül minden lépésed, minden gondolatod azé volt, elhagytad érte a nyugalmat, magadra vetted helyette a közügyek fáradalmait, a hol a teljesen felfegyverzettnek is olyan nehéz a siker ki­vívása s olyan könnyű a félreismerés. De benned nem volt csüggedés, előbb polgártársaidnak emeltél hajlékot, hogy ott a közös művelődés eszméje honoljon, majd e várost anyagi viszonyait rendezve monumentális épületek, culturális intéz­mények emelése által igyekeztél nagyobbá tenni, és alig nyújt­hattuk át — tisztviselőtársaid és a közönség — 10 évi érdem­dús működésed után a megérdemelt elismerés koszorúját az emésztő betegség elrabolta tőlünk tevékenységedet, önze len tevékenységedet melylyel beírtad, nevedet szülővárosod törté­nelmébe, bevésted polgártársaid szivébe, mely nem hagyja elmúlni emlékezetedet. De gyenge az én szavam itt, a hol a résztvevők néma fájdalma ékesebben beszél. Nem is szaggatom tovább régóta fájó szivünk sebeit, elköltözött polgármesterünk Iste t veled ; menj, pihend ki működésed fáradalmait özvegyed, árváid, test­véreid szeretete, tiszttársaid, polgártársaid hálás emlékezete kisér sírodba, mely nem lesz neked hideg, mert az őszinte szeretet melege enyhet ad a sírban is. Isten veled, legyen csendes a siri nyugalom és zajtalan az örök álom! Az ólhunyt’koporsóját a múlt évben elhalt kis leánykája mellé helyezték s átadták a siri nyugalomnak. A ravatalra, feljegyzéseink szerint koszorút kül­döttek a következő feliratokkal. Soha meg nem szűnő szerelmem kisérjen, Mar- gitod. Drága jó apánknak, Zoltán és Olika. Felejthet- len jó testvérünknek, László, Irma, Miklós. (Csaba Adorján) Sokat szenvedett lelked megtört tested pihe­nésre talált, Olga és Adorján. (Mikó Árpád) Szeretett nagybátyjuknak, Anna és Árpád. (Madarassy Dezső) Szeretett sógoruknak, Dezső és Ilona. (Domahidy Vik­tor) Szeretett rokonuknak, Viktor és Blanka. (Kovács Jenőné) A kedves jó rokonnak, Hedvig is . családja. (Csaba Zoltán) Kedves jó sógornak, Zoltán. (Kovács Géza) Olinak, Géza és Ida. (Teleki János gróf) Öli bácsinak, János és Ella. Emlékül, özv. Grc>f Teleki Sándorné. Az igaz barátnak, Teleki Géza. (Újhelyi Hugó) Igaz barátságból, Hugó és Kalicza. Emléked híven megőrzi, Madán és családja. Felejthetlen barátjának, k. m. Papp Sándor, őszinte barátságuk jeléül, Vida A. és neje. (Harácsek Vilrnosné) Felejthetlen jó barát­nak, Katinka. Részvéte jeléül, Nagy László és családja Kosztka Viktoria, Láng Lajos, Őszinte szeretettel, Dr, Kádár és családja. A jó polgármesternek. A városi kertész. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága. Nagybánya város képviselő testületé, szeretett elnöké­nek. Nagybánya város tisztikara, szeretett főnőkének. A kir. bányaigazgatóság tiszti kara, Nagybánya város polgármesterének. Szeretett elnökének, A nagybányai kerületi bányaegylet, Turman Olinak, A polgári olvasó kör. Kegyelete jeléül, A kaszinó egyesület. Leányiskola gondnoksága és tanító testületé, Turman Olivér pol­gármesternek. Jóltevőnknek, A községi iskola tantes­tülete. A nagybányai izraelita hitközség. Nagybánya város takarékpénztára, szeretett elnökének. Nagybánya város polgármesterének, A festők. Ezen kivid Kilencz darab élővirág koszorú szalag nélkül, számtalan virág csokor. Részvétüket megszámlálhatatlan levélben és sür­gönyben fejezték ki úgy egyesek, mint testületek, hi­vatalok stb. Közlünk itt nehányat. Fogadja Nagyságod kedves férje halála alkalmá­ból őszinte részvétemet, a köztiszteletben állott boldo­gultál az Isten nyugtass. Nagyságod pedig nyugodjék meg az Isten szent akaralában. — Meszlényi püspök. Fogadja mély és igaz részvétemet a nagy csa­pás, mely nagyságodat oly korán özvegységre, kedves kis gyermekeit árvaságra jutatta, enyhítse bánatát a A terem bejáratától balra levő falon önkény- telenül is szembe ötlik Kőbőrnek, egy amerikai né­metéi ábrázoló mellképe-A színek élénksége, izlésteljes összhangja, pompásul kidomborítja e karakterisztikus arczot, a mely csupa élet. hús és vér. Ugyané tehet­séges művésztől látunk még e csoportban nehány sikerült darabot, egy férfi arczképét, koldust stb. Honfinak hangulatosan megfestett tájképei, arczképei, ezek közül sok művészi erőt fejez ki egy öreg asz- szony az erdőben, Ferkaynak bárom rendkívüli finom­sággal készült szénrajza, zárják be a műsort. A sok érdekes festmény .között, kedves meglepe­tésül szolgál egy talentumos fiatal szobrásznövendék- nek, Stagel Rezsőnek, parasztleánykát ábrázoló csinos domborművé, melyet a képekkel kiállított. Jövőre ha festőművészeink kiállítással örven­deztetnek meg bennünket, csak arra kérjük őket, hogy oly terembe, lássuk műveiket, a melyben azok a kellő világításnál, a helyiség díszénél, megfelelő nagy­ságánál fogva jobban érvényesülhetnek. Ekkor a kiál­lítást is meglehet hosszabbítani, a mi e művész ese­ménynek erkölcsi hatását nagymértékben fokozandja. így is elismeréssel adózunk figyelmökért, fárado­zásaikért, meleg szívvel óhajtva a legközelebbi viszont­látást 1 * Végül érdekesnek tartjuk ide iktatni azon mü- vésznövendékek névsorát, akik a festőiskolát az idén látogatták. Epstein V. Budapest, Szalay J. Warsó, Olsewsky testvérek Warsó, Löwith A. Bécs, Dvorzák Zs. Krakkó, Schubert B. Budapest, Klein J. N.-Várad, Virágh Gy. Ungvár, Goetz R. Frankfurt a/m., Ferkai Budapest. Zichy J. gróf Somogy, Lüders E. Lübeck, Grzsebin S. Odessa,Károlyi A S.eged, Einkelsteia S Odessa, Weis- senberg J. Od, i, Jagerspacher G. Gmunden, Schütt E. Weimar, Zsoldos Gy. Szentes, Luczenbacher J. Szob, fölemelő tudat, hogy mindazok kik drága férjét ismer­ték szeretettel és tisztelettel adóznak emlékének és e tisztelet legdrágább örökség gyermekeinek mert a lé­lek nemességére fogja őket nevelni, hogy Így méltók legyenek derék jó atyjukra s a fájó sebet melytől most hitvesi szive sajog az anya örömével és büsz­keségével hegessze be. — Láng Lajos. Mély bánatában, melyben a legmélyebb baráti érzésemmel osztozom fogadja különös részvéti kife­jezésemet. — Teleki Sándor. A legnagyobb fájdalommal vettem ama megdöb­bentő gyászhirt, hogy Nagyságod jó férje Nagybánya város polgármestere, az én tiszteletre méltó barátom meghalt nincs sző a vigaszra! csak azt kérem Nagy­ságodat, nyugodjék meg a végzettbe és birja azon tu­datot, hogy mérhetetlen fájdalmában sokan nagyon sokan s azok között én is osztozkodnak. — Hugon- nay Béla. Fogadja Nagyságod városunk nevében is kifeje­zett igaz mély részvétemet adjon az ég erőt Nagysá­godnak a legnagyobb csapás elviselésére. — Hermán Mihály polgármester. Fogadja Nagyságod pótolhatlan vesztesége felett őszinte részvétemet. — Bornemissza Károly főispán. Részvét sürgönyöket küldöttek még: Schönherr Gyula, Teleky László, Domahidy Sándor és neje, Kende Zsigmond, Virág Béla, Gönczy Mór, Magyary Kossá Endre, Szerdahelyi Ágoston, Geréb Béla Marosvásár­helyi polgármester, Vajai Károly, Széky Antal, Stodard, Nagy Dániel és családja, Koszfka Emil, Bér. KovátsJenő, Dr. Serly Gusztáv és családja, Domahidy Teleky Blanka, özv. bér. Kováls Ágostonná. Lissy Pogány Mariska, Kosztka Vilmos, Simonisits Béla, Domokos Antal és neje, Domokos Andor és Elsa, Szentmarjai Dezső és neje, Décsev Lajos és neje, özv. Betegh Sándorné, gr. Teleki Géza__és neje, gr. Teleki Elemér, gr. Béldi, báró Kemény Ödön és családja, Barkóczy Ferencz és családja, Kovács Sándor és Mariska, Jakab Rudolf és családja, Latinovits János és neje, Mikó Árpád és neje, Dr. Lovrich Gusztáv és neje, Galba Lajos és neje, Bittsánszky, Domahidy Eerencz, Dr. Morvay Győző, Dr. Keresztszeghy Lajos, Ludman Gyula és csa­ládja, Gyürky Majthényi Adrienne, Szentiványi Chrisz- tin, özv Ujfalussy Sándorné. Kovásznay és családja Ezen kívül számos más sürgöny és részvét levél érkezett, melyeket lapunk szűk tere közölni meg nem enged. A képviselőtestület ma szombaton gyűlést tart, melyen szeretett polgármesterének elhunyta felett rész­vétét jegyzőkönyvbe fogja igtatni. A tevékeny férfiú pihenni tért, teste immár az anyaföld porával egyesült, de miként alkotásai, úgy emlékezete sokáig fenn fognak maradni. Legyen pihenése csendes, emlékezete áldott e város lakói között! Heti krónika. A bányász-zenekar szomorú akkordjai meghar­santak, a harangok zugtag-bugtak, az egyházikar mé- labus gyászdalokat énekeit. És olt láttuk Nagybánya város szine-javát együtt, oly hosszú menetet alkotott, hogy egy nagy vá­rosi temetés képét tárta elénk, ott láttunk sok számos idegen notabililást; némán, gyászbaborultan halad! a végtelen menet s virágoktól teljesen elborított ko­porsóban, vitte, kisérte Nagy-Bánya polgármesterét. Első választott tisztviselője volt a városnak, a tisztesség megadása méltó volt ez álláshoz. Rudnay J. Budapest,Belányi V. Szombathely, Kogan S. Bessarabia, Hradil E. Miskolcz, Siliga F. Budapest, Frischauf F. Budapest, Kober L. Budapest, Honti N. Budapest, Münieh ö- Nagy-Várad, Polgár M. Budapest, Jancsó J. Nagy Várad, Gross M. Szatmár, Stagel R. Budapest, Rózsaffy J. Budapest, Rychter F. Warsó, Kryzanowsky S. Warsó, v. Voss B. S. Silézia, Tamás J. Brassó, Lambert H. München, Balogh J. Miskolcz, Gzrapek B. Budapest, Katz B. Komárom, Nagy V. Bu­dapest, Brach E Budapest, Takács Z. Somkul, Király F. Budapest, Stark E.'Budapest, Biliary L. Budapest, Schubert H. Bécs, Wieden E. Bécs, Veszetróczy M. Budapest, Mészáros J. Mezőtúr, Fürst Zs. Palán ka, Schutt E. Budapest, Fuchs J. Bécs, Fowler C. München Trovotinszky L. Budapest, Felber K. Sehveitz, Späth T. báró Bajorország, Mayr München. Or. H. I. A művészi utánzás elvének története. Irta : XDr. Győző. 1. Midőn Virgilius Daniénak a Pokol felosztását magyarázta, a lelkesedéstől álmélkodó költőnek a mű­vészet lényegéről a következő felvilágosítást adja: A bölcsészet... ki jól megérti, Nyilván s nem is csak egy helyen tanit, Hogy a természet egyaránt meríti Az istenészből s kézből javait. És physikád, ha jól szemügyre vészed, Néhány lapot fordítva, mondja itt. Hogy a mit az ember művész-kézzel képzett Azt követi, mint mestert a tanítvány S igy: Isten unokája a művészet. Shakspere, aki számos helyen fejti ki művészi nézeteit, a »Téli regében« más irányban jellemzi a művészetet: Nehéz egy városi tisztviselő helyzete, sok szem néz reá, sok kritika fordul feléje, nehéz, de szép is, mert választott hivatalnok, valami ősi, valami magya­ros vonás van abban a tényben, hogy tisztjét a nép fensége alkotmányosan ruházta reá. A mai képviseleti gyűlés szépen méltalla az el­hunytnak érdemeit, nemsokára arczképe ott fog he­lyet foglalni a tanácsteremben, a többi nagyok között s emléke jegyzőkönyvileg lesz megörökitve. Gyászos hélnek, gyász utóhangjai ezek, keressünk mást, keressünk örömre hangoló témát. íme itt a festőkiállilás, holnap alkalmunk lehet az ifjú művészek ecsetvonásaiban gyönyörködhetni. Mily boldog és büszke Nagybánya, hogy a nagy Szeged és a még nagyobb Budapest mellett neki is van saját külön kiállítása. Reméljük, hogy a tárlat nem marad a tavalyi és harmadévi mellett s igy lesz miben gyönyörködnünk. Hogy látogatója sok lesz, az kétségtelen, hiszen a művészet kor, nem, rang, osztály, nemzetiségés ezer másféle különbség nélkül mindenkit egyaránt le tud bilincselni. Tehát a viszontlátásra, a nyájas olvasóval a kiál­lításon óhajt találkozni a krónikás. Válasz Verusnak. Misztótfalu, 1899. szepl. 6. Egy czikk jelent meg a Nagybánya és Vidéke szept. 3-iki számában, melyben a közvéleménynek egy állítólagos tolmácsoiója köztiszteletben álló és eredményesen működő áll. igazgató tanítónkat a nagy­közönség előtt befeketiteni törekszik. Községünk lakossága a legnagyobb és méltó fel­háborodással fogadta a merényletszámba menő támadást. Nem is csoda, mert oly egyént igyekszik sárral becsapdosni, ki nemcsak hivatásának teljesíté­sében, hanem a közélet terén is közmegelégedést ara­tókig működik, Hogy a két tanító között viszálvos helyzet állott (mi most nem áll) azt — sajnos — tagadni nem lehet. De ha Bozsó tanító ur oly ártatlan bárány szere­pét kénytelen hordozni a czikk szerint, hol volt Verns- nak bárom hosszú éven át alvó lelkiismerete, hogy a méltatlanul ineghufczolt tanférfiu védelmére csak most ébredt fel ? Hát ha az illető egy ártatlan áldozat, akkor miért nem mentette meg őt az áthelyezés büntetése alól felszólalásával? Vagy azokért a jeles tulajdonaiért, miket czikk- iró annyira kiemel a Szlávik rovására, miért nem eddigi áldásos működésének szinlerén, Medgyesen alkalmaz­tatott Bozsó ur? Ámde nem czélunk nekünk Bozsó urat vádolni, mi nem követjük czikkirót a közpályán működő egyén megtámadásának könnyű mezejére; nem akarunk vala­kit védelemben részesíteni, úgy hogy mást lámadjunk. De azt igenis kijelentjük és ezt vegye tudomásul a czikknek úgy Írója mint csalafinta sugalmazója, hogy mi Szlávik urat nagyon becsüljük és csak azt sajnál­juk, hogy körünkből távozni látjuk azt, ki a társadalmi téren mint énekkar alakiló, esti tanfolyamnak Bozsó ur keze alá szerzője, s az olvasókör lelkes munkása, üdvösen működött s kulturális téren olyan eredmé­nyeket ért el magántanifásaival is, melyekért fájó szívvel és őrökáldó emlékezettel kisérjük. Azt pedig, mintha Szlávik volna oka, hogy a g. kath. iskola az államiba be nem olvasztalott, hatá­rozottan visszautasítjuk, mert jól tudjuk, hogy kicsoda Mi a Természeten segit, az eszköz is, a Természeté. A mesterség fölött, Mely a természetet birálja, van A természet művészete. Hiszen Vad tőbe oltunk jobb rügyet S a durva kérget nemes fajjal igy Termékenyítjük: oly művészet ez, Mi megjavítja, módosítja a Természet s természet maga is. Madách Keplerje a tanítványnak adott rideg lecz- kében ezt a művészetbe vetett hittől fosztja meg : Ádárn: A művészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik, Tanítvány: Hát a rideg valónál álljak-é meg? Eszményesités ad müvünkbe lelket. Ádám: Igaz, igaz, az önt rá szellemet. A természettel, mely egyenjoguvá Teszi s teremtett lénynyé érleli, Mi anélkül csupán halott csinálmány. Altól ne tarts mig eszrnényesitsz Kifogsz az élő nagy természeten, De a szabályt, a mintát hagyd pihenni. 2. Hajszál-különbség választja el a három költő­nek művészi felfogását. Az első, a művészet szemlélteiében egész az is­tenségig viszi föl annak eredetét, a mint azt Plató lelte, ki Istennek: az Eszmének magyarázatában a művészeteket az Eszme harmadrangú leszármazottjá­nak tekinti. A második, a természetet megnemeMti, hogy ez­által a művészetet fölemelje, megdicsőitse és beléje a rideg valónál egyebet: eszmét, szellemet leheljen. Benne nyilvánul azon aristotelesi fölfogás, mely szí­vesen elfogadja, hogy a művészetek föladata a termé­szet eszményítése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom