Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

Nagybánya, 1899. Augusztus 13. — 33. szám. XXV. évfolyam. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árait: Egész cvreífrt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként ÍO kr. Ismét csak artézi kút! Mull számunkban ogy lárczában történi említés arról, hogy Hosszufaluban a vasúti állo­máson artézi kutat fúrtak. E tényt sokkal fon­tosabbnak tartom, sem hogy egy vezérczikk keretében meg ne emlékezhetném róla. A kút 96 méter méter mély s naponta 160 ezt r liier vizet ad. A fúrás kavicson, agyagjai­kul, és kőszénén hatolt keresztül. A kőszén 14 méter vastagságú rétegben terül el a pala alatt s igen jó minőségű. Az egész fúrás alig került 1500 fiiba s minő szép eredmény, megvan a szökőviz s mel­lette egy értékes ipari találmány: a kőszén. A fúró mester Probst Mátyás volt, a ki vármegyénkben több helyen készített már ily kutakat, legutóbb Teleki Géza grófnál s most a lurvékonyai Mária fürdőben fogolt ily válla­latba. Nevezett férfiú körülbelül 80 ily kutat készített már, szolid vállalkozó s elég jutányos árban dolgozik. Úgy értesülünk, hogy városunkhoz is boadia ajánlatát, tekintettel arra, hogy ill közelben vannak vállalatai s igy Nagybányán most ol­csóbban dolgozhatnék. Probst Nagybányán hajlandó egy 100 mé­teres kutat 1500 frtérl, egy 300 méterest 45000 írtért elkészíteni, mely összeg soknak éppen nem mondható, ha a szerencsés kezű ember nálunk is kitűnő forrásra bukkanna, mint Uosszu- faluban. A képviseletnek már egyszer komolyan döntenie kellene ebben a kérdésben. Vájjon inkább akar-e körültekintő gazda lenni, mint könnyelműen költekező divatbáb ? Ki kell mondania a határozatot, hogy egy százezrekre rugó komoly kérdés elbírálásánál nem kötelessége-e ily kísérletet lenni? Mint többször kifejtettem, álláspontom az, hogy az ártéziviz tiszta bacillusmentes ital, mig a vízvezeték sokszor a .legnagyobb gondosság melleit is nem az, másodszor, a vízvezeték el­viselhetetlenül, mondjuk mesésen drága, mig az ártézi kút városi háztartásunkat meg nem zavarja. Mielőtt a rosszabbat és drágábbat megki- sércinök, fogjunk tehát okvetlenül a jobba és olcsóbba. Nagyváradon általános a panasz, bogy a drága uj vízvezeték a diarhoét terjeszti, Székns- Fehérváron nem rég a vízvezeték egy megre­pedi csöve egy egész városrészt elárasztott tí­fusszal. Másutt is előfordultak hasonló esetek, ártézi víztől még soha meg nem betegedett senki. Hódmezővásárhely pl. a statisztika sze­rint ma a legegészségesebb város, mert artézi vize van. Most, a mikor komoly, elfogadhaló ajánlat fekszik a tanács asztalán, igyekezzünk ezt a kérdési is végre valahárá megoldani. Minden perezért kár, az ősz, a tavasz, a csapadékok ideje nemsokára elérkezik, s vele együtt a jár­ványos betegségek szokásos szezonja is. Értsük meg végre egymást, s azt a mi jó, ne igyekezzük álokokkal és kitérő nyilatkoza­tokkal rosznak, kivihetetlennek deklarálni. Meggyőződésem s ezt nyíltan kimondom, hogy bárki közzülünk, ha mint gazda saját bir­tokán, saját pénzéből intézkednék, bizonyosan előbb választaná az 5000 frttos szökőkulat, mint a 300.000 frtos vízvezetéket. Az izr. hitközség beléletéből. Mint lapunk múlt számában jeleztük, a helybeli izr. hitközség a napokban tartotta tisztújító közgyűlé­sét. Ez alkalommal a válaszlási bizottság vezetője Wider Samu érdekes beszédet tartott, melyet töbkek kivánalára köztünk. Wider Samu a választást ezen beszéddel vezette be. Mielőtt hitközségünk képviseletének megválasz­tásához fognánk, szükségesnek és időszerűnek tartom, ezen intézményünk jelenlősb ténykedési mozzanataira, történelmi korszakától napjainkig - rövid visszapil­lantást vetni. Szükségesnek azért tartom, mert a múl­tak tapasztalásaiból okulást merilünk a jövőre; idő­szerűnek pedig azért, hogy mindannyian eleve tisztában lévén ezen testületnek úgy a hitközségek beléletében, valamint társadalmi téren fontos hivatottságáról, igye­kezni fogunk oly egyéneket megválasztani, kik ezen érdekeknek megfeleljenek Érintenem kell azon utakat, melyeken elődeink vezetőit az idők s viszonyok kény­szerítő hatása vezette, hogy rámutathassak azon ös­vényre, melyen nekünk mint e szeretett haza szabad polgárainak, a civilisatió jelen korszakában haladnunk kell. —* A hagyományainkban azonos fogalom alá eső »népválasztottjai« és «elöljáróknak« nyomai, a tudós Maimonides szerint visszanyúlnak ama korszakig, mikor őseink Egyiptomnak Gosen tartományában lak­tak vala. Működési terük itten századokon át a pat­riarchális ügyek és a közerköicsjség felétti őrködésre szorítkozott. Nemsokára azonban beállottak a meg­próbáltatások kinteljes napjai. Á Pharaok sanyargatásai alatt Pitom és Rámszész erődök kényszerépitésénél, melyek, miként hazánkban a »Székely támad és Székely bánja« várak keletkez­tek, előjáróink tétetlek felelőssé a hitsorsosaikra erő­szakolt munkák teljesítéséért és ők voltak azok, kik a zsarnokok kegytelen kínzásait szenvedték el azon testvéreikért, kik gyengébb testalkatuknál fogva a kény­szermunkát naponta elvégezni nem tudták. Daczára a sok szenvndésnek nemzetünk e bős vértanúi, egy jobb jövőbe vetett bizodalmukban s mintegy felsőbb sugal­latra kitartottak. Szenvedtek és kitartottak hitök s véreikért, mígnem ütött a megváltás fenséges órája: a kivándorlás. A puszidban vándorlás alatt már uj működési téren találjuk népünk ezen elöljáróit. Nemcsak vallás erkölcsi, de had — és igazságügyekben is járnak el; majd zászlóalj vezetők, majd pedig bírói tisztet vé­geznek ; mig bejövén az Ígéret tőidére, az irás ama paranc-ára »Softim vesotrim titén... « — válasz (nép) magadnak bírákat és hivatalnokokat — ezen intéz­mény a széni írásban körvonalozoLt hatáskörrel uj szervezetet nyeri. Ezen uj szervezetében a gyászos emlékű 3826-iki esztendőig másfél évezreden keresz­tül nemzetének közigazgatási s jogszolgáltatási ügyeit látta el. De mig olt, az őshazában, mint szabad nemzet független hivatalnokainak az igazság és jogvédelem képezte ezen testület hivatását, az ezután bekövetke­zett szomorú és viszontagságteljes idők folyamán, mi­dőn nemzetünk leigázva s jogfosztottan a földkerek­ségén elszéledni kényszerüli, támadva mindenki által, de védve senkitől, kitéve minden zsarnokság és van­dalizmus önkényének: elöljáróink voltak azon véd- pajzsok, kik a súlyos csapásokat saját testökkel fogták fel ; ők képezték a villámhárítókat, kik a szenvedés és megpróbaltalás eme hosszú századaiban ártatlan hitsorsaik fejéről a gyilkoló karokat elhárították. Nem lebbentem fel fályolát ama sötét múltnak, melyben a naponta meg—megújuló vérvádak közepette, —miknek csak a rablásvágy és gyérebben a vad fa­natizmus szülte fajgyűlölet leheltek rugói, — minő önfeláldozó szerepet vittek elöljáróink akkor, hány, de hányszor váltották meg vérök s vagyonaikkal hit­feleiket ; csak arra kívánok utalni, hogy az utóbbi A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. Mjásza Domniior. Turistáskodásra hívogató szép környékünk két czimborámmal engem is rávett, hogy junius 21-én délután 2 órakor nyakunkba vegyük a világot. Egy darabig az országúton, Giródtótfalu felső végén pedig jobbra térve, az erdőben árnyékos helyen haladtunk. Kampanulák barátságosan bólinlgattak fejecskéikkel, melanpyrthek, nefelejtsek és páfrányok szegélyezték a gyönyörű ösvényt. Ezután bokrok közé jutottunk, in­nen ismét rendes erdőbe, honnan kiérve, előttünk pi- roslott egy völgykatlan tetején a laezfalusi templom hármas tornya. A katlan jobb oldalán haladva, egynegyednégyre egy fatörzsbödön forrásvizével megkínált, mellette kristálytiszta patakocska folydogáH. Kékesre értünk, innen egy erdőbe, onnan kiérve, Pusztateleken át, lel hatkor Bajfaluba jutottunk. Még csupán egy öreg pap volt az állandó fürdővendég. A különben is kellemes és regényes fürdőhely előnyére változott, mióta nem láttam. Az épületek kibővítve, szökőkút gyönyörköd­tető játéka. Ha nem Ízlik a kénkőszagu és sósizü Az ezredéves kiállítás orvosi juryje a viz, egy csapot kell megforgatnod és pompás édes vizet ihatok Felüdülve a fürdés és éjjeli pihenés által, más­nap Kapnyik felé vettük utunkat. Mundra Vedere (szépkilátás), egy elszigetelt hegykupot elhagyva, Sür- gyefaluba értünk. Czigány-pulriból teknőkészilők kan­dikállak ki. Balra gyönyörű, dómhoz hasonló szikla- lömeg emelkedett ki, indiai, korinthi és másfélestilusu oszlopokkal. Az előtérben egy réten nagy kőtömbök, egy élőfa árnyékában csalódásig szénaboglya kinézésű szikla s még egy más ily alak. A néprege szerint ün­nepnap szénát takarlak és isteni büntetésül kővé vál­tak a szénaboglyjik. Az ut mellett megkövesűlt fa­rakást pillantottunk meg, de erről hallgat a krónika. Tehéncsorda legel a réten; a pásztorijuk ostort csat­togtatnak, mi többszörösen visszahangzik; a fekete rigó is hallatja bájos dalát. Rettenetes szép a Kapnyik vize, medrében nagy kőtömbök, pariján háznagyságu, lekivánkozó sziklák, a viz hatalmas moraja. Továbbad félgömb.ilaku erdős begy, azután ismét egy váralak Czikczakkos ut a sziklán át vágva, a régi utat elvitte a viz. Élőnkbe tárul kicsinyben a vaskapui szoros. Óriási orgonákként tűnnek fel a sziklás begyek, az ő hatalmas akkordjaikat vélnéd hallani, ha nem látnád a szökdelő Kapnyik habjait. Eljutottunk Alsó-Kap- nyikra. Előttünk fekszik fejjel éjszakra a Gutlin. Váj­jon mit álmodik ezen óriás? Álmodja-e, hogy már nyoma sincs itten azon népnek, mely keresztelésénél jelen volt és neki nevet adott. Ezután ismét egy gyö­nyörű erdős ezukorsüveg teszi még változatosabbá a tájékot. 12 óra előtt megérkeztünk a tatáremléknél, hol megpihentünk és a mellette folydogáló csörgő pompás vizéből csillapítottuk szomjúságunkat. Fél egy órakor a Felső Kapnyik vendéglőjében, 750 m. magasságban, ittuk az árpa üdítő levét. Az alsó handalban érdekes látnivaló a sodrony­kötélpálya. Vizhajtó erővel mintegy telegrafrudakra nehezedő igen vastag sodronyok jönnek mozgásba, csigákon csüngnek le róluk ládák, egyik oldalról jön­nek megterhelve az érczkövekkel, a másik oldalról pedig üresen térnek vissza. Ezen tájon betértünk a Sulyor völgyébe. Bükkös erdő sötét árnyában rohan vad mormogással, szikla­medrében fehéren tajlékozva, néha négy méter ma­gasságból lezuhanva a szilaj Sulyor. Balról, jobbról siet belé egy-egy patakocska. Feljebb érve, tágult a láthatár. Itt ott földieper integetett piros fejecskéjével a lihegő vándor felé arnikától balzsamos levegő köny- nyitette a nagyon meredek utón a lélegzetvételt. Ben­nem is felébredt azon gondolat, melylyel egy felső- leányiskolái növendék oly röviden és velősen feladatát megoldotta. A feladat: »A Montblanera utazónak gon­dolata.« Kidolgozás: »Vajha fenn volnék!« Biztalólag intett felém a Kovahegyen levő mérnöki jelvény Csak­hamar elértük a Mjásza Domniior = urak asztala ne­Ferencz József keseriiviznek valamennyi hasonnemü viz között, egyedül Ítélte a nagy. Milleniumi Érmet, továbbá egyedül tiszteltetett meg Ö Felsége által egy leg­magasabb kitüntetéssel. A Ferencz József keserüvizböl, mint rend­szeres adag, egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégséges. Nagybani raktár: Harácsek Vilmos utódai czégnél Nagybányán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom