Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

(2) Bl. szám.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE.

1899. julius 30.

Petőfi ünnepélyek.

Az egész ország méltó kegyelettel ünnepli meg Petőfi Sándor emlékét. Ezen ünneplésből Nagybánya és ennek vidéke is kiveszi a maga részét. Az ünnepséget lapunk vezérlő czikkében méltattuk. E helyen az ünnepélyek részleteiről hosszuk az alábbi tudósításokat:

*

Petőfi Sándor halálának, 50-ik évfordulója alkalmából Nagybánya sz. kir. város társadalmi körei és egyletei, u. m. a Kaszinó, polgári olvasókör, az 1848/49-iki honvéd egylet, a kereskedő ifjak köre, az ifjúsági kör, a dalárda-egylet és az egyetemi polgárok kebeléből alakult szükebb körű rendező bizottság nyomtatott meghívót küldött szét a julius 30-án Költőn és Nagybányán és julius 31-én a Petőfi tanyán tartandó emlékünnepélyre. E bizottság névsora a következő : törökfalvi Pap Zsigmond elnök, Bálint Imre, Bencsik János, Beregszászy Sámuel, Dergáts Sándor, Farkas Jenő jegyző, Gelléri Endre, Gergely György, Kindris György, ifj. Lukácsi György pénztáros, Marosfi Dezső, Mátyásy Lajos, Merlák Lajos, dr. Miskolczy Sándor, Moldován Ferencz, Molnár András, Molnár Mihály, dr. Morvay Győző, ifj. Neubauer Ferencz, Nagy Gábor, Osválh Lajos, Pethe Endre, Rébay Károly, Révész János, Schvarcz Illés, Székely Árpád, Stoll Tibor, Strohmayer József, Torday Imre, Tréger Zoltán, Varga János, Vass József, Vass Gyula.

*

Az ünnepélyek programmja a következő: julius 30-án ma vasárnap reggel */a9 órakor gyülekezés a nagybányai főtéren. 9 órakor indulás Koltóra. Itt a Programm ez:

1. Ima a templomban. Osváth Lajos.

2. Hymnus a somfánál. Énekli a dalárda.

3. Petőfi emlékezete. Tf. Pap Zsigmond.

4. »Szeptember végén.« Merlák Lajos.

5. Gr. Teleki Géza a Petőfi-társaság nevében beszédet mond.

6. A 48-as honvédek megkoszorúzzák a sirt.

7. A Petőfi-somfa megkoszorúzása. Nagy Gábor.

8. Teleki Sándor gróf sírjának megkoszorúzása. Gergely György.

9. Ima. Énekli a dalárda.

Ugyan e napon (ma) délután 4 órakor Nagybányán a városháza előtt:

1. Szózat. Énekli a dalárda.

2. »Egy gondolat bánt engemet...« Mátyásy Lajos.

3. As emléktábla leleplezése. Révész János.

4. Átvétel. Gellért Endre.

5. Beszéd. Tartja gr. Teleki Géza, mint a Petőfi- társaság kiküldöttje.

6. Alkalmi óda Ábrányi Emiltől Szavalja : Vass J.

7. »Talpra magyar.« Énekli a dalárda.

Éste 728-kor a ligetben közvaesora. A meghívótól eltérőleg a rendezőség utólag elhatározta, hogy akár kedvező,- akár esős időben, mindén esetre a ligetien lesz a közvacsora. Egy teríték ára 1 frt. Közvacsora után táncz.

Holnap, hétfőn julius 31-én a fokhagymási völgyben levő Petőfi-tanyán tartandó ünnepély sorrendje ez:

Délután l/sí órakor kivonulás.

1. »Befordultam a konyhába.« Énekli a dalárda.

2. Megnyitó. Bálint Imre.

3. A kiküldöttek számára föntartott hely.

4. Petőfi nagybányai költeményeinek fölolvasása, ifj. Lukácsy György.

5. Petőfi Nagybányán irt leveleinek fölolvasása. Bencsik János,

6. Petőfi jelentősége. Morvay Győző.

7. »Cserebogár sárga cserebogár.« Énekli a dalárda.

Ünnepély után bográcsos gulyás. Hétfőn este

728 órától a város ki lesz világitva.

A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája.

Az illavai erdészlak.

Irta : Hakesy Kornél.

Az illavai erdő szélén, nem messze az ország- uttól, van egy fűbenőtte sirhalom, egyszerű fakereszt- tel, melyet az idő festett feketére, Egyetlen betű, egyetlen jelzés nincs rajta, mely megmondaná az alatta nyugvót. Régi, nagyon régi lehet ez. A sirdomb- tól alig száz lépésnyire, terebélyes fák között, romba, dőlt, mohbelepte falak vannak, melyeknek oldalait befutotta a repkény, kövei közt gyökeret vert a komló.

Ház lehetett valamikor, .melyet elhagytak s lassan kezdett pusztulni, romba dűlni. Minden év elvitt belőle egy-egy darabkát emlékül. Kerítésnek, udvarnak, hire-hamva sincs, még ösvény sem vezet hozzá, úgy kell elgázolni a derékmagasságu fűben, nem is jár oda senki, csak a baglyok s denevérek ütötték fel tanyájukat a mohlepte falak közt. Ott áll az magányosan elfeledve, eltemetve.

A környék lakói sem tudják, mi lehetett az, hiszen már apjok idejében rom volt s ők még oda jártak madárfészket szedni. Csak egy öreg ember volt még, ki emlékezett e romra, midőn az még takaros porta volt, midőn ott még pezsgő élet folyt; egy csendes bolond ember, ki még meghalni is oda ment. A vadászok találták meg porladozó testét s a ruhájáról ismertek rá a vén Sosolyra, ahogy a falusi gyerekek elnevezték az öreget.

Rossz idő esetén a Petőfi-tanyán tervezett ünnepélyt a ligetben tartják meg.

. A csinos meghivó szélein Petőfinek Nagybányára vonatkozó leveleiből és verseiből a következő szemelvények vannak kinyomtatva:

í()h mennyire szeretem e várost! már negyedszer vagyok itt, s egyre jobban tetszik!

»(Nagy-Bánya, máj. 25. i8kl.}

»Eltört ugyan az útban »Kocsinknak kereke,

»De nem hiszem, hogy a nagy »Áldás-súly törte le . . .

(Koltó/

«Szerelmem sasmadár »Vagy égbe száll velem, »Vagy széjjel szaggatja iKörmeivel szivem.

/Nagybánya/

»Ezer ölre vagyok idelenn a »Föld ölében,

»Hol az ősi örök éj tanyázik »Vadsötéten ....

»(Nagybánya.)

*

A városházának a felsőbányái utcza felöli oldalára, az emeletnek az utcza felöli utolsó két ablaka közé juh 27 és 28.-án helyezték el a sötétszürke szinü csinos emléktáblát, melynek felirata ez :

Ugyancsak Tf. Pap Zsigmondhoz a Kisfaludy- társaságtól a következő levél érkezett:

Tisztelt elnök úr! Tegnap este, midőn Budapestről közel fekvő falusi magányomba' visszatértem, vettem a Kisfaludy-társasághoz intézett szives felhívását.

Először is köszönöm a társaság nevében a meghívást, de minthogy az nyári szünetet tart, csak utólagosan terjeszthetem elébe. Képviselőt nem küld- hetek a nagybányai ünnepélyre, mert a társaság tagjai nagy részt nincsenek Pesten, vagy Segesvárra utaznak. Magam sem mehetek el, mert a szünidő alatt az akadémia helyettes főtitkára vagyok, a kinek minden másodnap be kell rándulni a fővárosba a folyó ügyek eligazítása végett.

Engedje, tisztelt elnök úr, még egyszer kifejeznem a társaság köszönetét és sajnálatát, hogy a szives meghívásnak nem tehet eleget.

Az ünnepély sikerét óhajtva, maradtam Leányfalva, 1899. julius 27. teljes tisztelettel

Gyulai Pál, a Kisfaludi-társaság elnöke.

Teleki Géza gróf, mint a fentebb közölt programodban jelezve van, a Petőfi-társaság nevében beszédet tart a városházára helyezett emléktábla leleplezése alkalmával, valamint Költőn is a Petőfi-társaság nevében.

*

ITT SZÁLLT MEG

Petőfi Sándor

1847. SZEPT. 8-ÁN.

Az emléktábla költségei közadakozásból fedeztettek, de a költségek teljesen fedezve nincsenek. E czélra adakozásokat szívesen közvetít lapunk szerkesztősége.

A rendező-bizottság az adakozásokról lapunk jövő számában fog nyilvánosan beszámolni.

*

A Petőfi-társaság ünneprendező-bizoltsága Budapesten 1900. julius 24-én délután 5 órakor tartott, ülésén elhatározta, hogy a Nagybányán és Költőn tartandó Petőfi-ünnepségekre a maga részéről gróf Teleki Gézát küldi ki.

A Petőfi társaság alelnöke, Bartók Lajos e tárgyban következő levelet intézte Tf. Pap Zsigmond rendezőbizottsági elnökhöz :

Nagyságos Törökfalvi Pap Zsigmond urnák, a Petőfi-ünnepet rendező bizottság Elnökének N.-Bánya.

Hazafias köszönettel fogadjuk a szives értesítést, hogy Nagybánya városa méltóan magas polgárosult- ságához, magyar szelleméhez és azon szép és kegye- letes emlékekhez, melyek Petőfi nevével e várost és környékét egybekapcsolják, annyi lelkesültséggel készül megülni a nagy költő halála emléknapját.

Köszönettel fogadjuk szives meghívásukat, hogy a díszes és jelentős ünnepélyen Társaságunk képviseltesse magát. E czélból Nagyméltóságu Teleki Géza gróf urat, a Petőfi-Társaság tagját felkértük, ki leghi- vatottabb erre, mint rokona Teleki Sándor grófnak, Petőfi szeretett barátjának, költői házigazdájának. Ha többen nem jelenhetünk meg, mentse ki az, hogy Segesvártt kell megjelennünk lehető teljes számmal, de szándékunkban van, hogy Szatmármegye Petőfire nézve legemlékezetesebb pontjait: Erdődöt, Költőt és Nagybányát is meglátogassuk szeptember végén, megünnepelni a halhatatlan költő emlékét.

Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1899. julius 23-án. A Petőfi-Társaság nevében Bartók Lajos, alelnök.

A nagybányai 1848/49-iki honvédek egyesülete julius 23-án délelőtt 11 órakor a polgári olvasókörben közgyűlést tartott, melyen elhatározta, hogy a segesvári Petőfi ünnepélyen képviselteti magát. Kovács Lőrincz 1848/49-iki honvédőrnagy az egyesület képviseletében tegnap Segesvárra utazott.

*

A nagykárolyi Kölcsey-Egyesület is megünnepli Petőfi halálának 50-ik évfordulóját Erdődön. Az egyesület élén Nagy László Szatmármegye alispánja áll, az ő eszméje volt hogy legméltóbban ott lehet ünnepelni, hol Petőfi élétének legboldogabb korszakát élte. A kirándulásra már eddig oly sokan jelentkeztek, hogy különvonatról kellett gondoskodni. Az ünnep a várudvaron log lefolyni. Ä Szendrey házra emléktáblát helyeznek Petőfi Sándor és Szendrey Júlia felirással. A leleplezésnél a beszédet Szuhányi Ferencz országgyűlési képviselő mondja.

Heti krónika.

Felsőbánya városa kétségkívül elismerést érdemel, hogy természeti kincseit meg tudja ismertetni és kedveltetni az országgal.

Annyira vagyunk, hogy ha lapot veszünk kezünkbe, lehetetlen abban Felsőbányáról nem olvasni, sőt már a »vasúti kalauz« legutóbbi kötetében, mint nyaraló telep, képekkel illusztrálva szerepel a testvér- város.

Midőn ezt felhozom, nem az irigység beszél belőlem, de némileg figyelmeztetni akarok arra, hogy a példát nekünk is lehetne követni.

Ma az ország legmesszebb vidékein azt kérdezik tőlünk :

— Nagybánya nem Felsőbányának a külvárosa é?

Vagy ilyformán szólnak :

— Hol is vannak a festők? Nagybányán vagy Felsőbányán talán?

Petőfi kedvencz városa Nagybánya mit sem tesz vidékének reklámozása érdekében.

Pedig vidám élet folyik nálunk Az idegen itt jól találná magát, most is egész kis prátert lehetne szervezni a Boskókból, czirkuszosokból és énekesekből, kik közönségünket mulattatják.

Egyszer-egyszer igazi művész is elvetődik erre. Most pl. Zilahit hirdetik óriás plakátok és fényképes meghívók. A kaczagó és kaczagtató Zsül valóban itt

Tőle hallottam most harmadéve e kis történetet, melyet nem birt magával vinni a sírba, az illavai erdészlakról, a bomladozó romról, a mohlepte falakról..

I.

. . . Virágos kert közepeit, terebélyes fák mellett állott az illavai erdő kerülőjének háza. Az eresz alatt fecskék raktak fészket, a magas duczban galambok turbékoltak, a kertben virágok illatoztak, a tor- náczot zöld repkény futotta körül s a falon függő kalitkában egy gerliczepár szerelmeskedett. Ide hozta a kerülő kis feleségét, szép Zsuzsikáját, hogy elrejtse, eldugja a kandi szemek elől s egyedül egymásnak éljenek vidáman, boldogam Itt éldegéltek kettecskén, különválva a világtól; ez volt az Ő birtokuk, világuk, mindenük.

Ha a kerülő reggel vállára vette puskáját, az asszony telerakta táskáját étellel, bort, pálinkát is tett belé, még a dokányzacskójáról sem feledkezett meg s aztán karöltve indultak neki az erdőnek, elkísérte a kis patakig, ott megölelték megcsókolták egymást s elváltak. A férfi ment tovább az erdőbe, az asszony meg visszatért a méheihez, virágjaihoz, galambjaihoz s elbeszélgetett, eljátszogatott velük egész napnyugtáig, akkor bement a konyhába, elkészítette az illatos vacsorát s őzikeiramlással futott a fáradtan hazatérő férfi karjai közé.

S mikor vacsora után kiültek a repkényes tor- náczra s egymás mellé simulva elnézték a kis gerli- czéket, vagy a férfi elbeszélte napi élményeit, átölelve az asszonykának karcsú derekát, mindenki azt hitte volna, hogy az apa beszélget leányával, senki sem gondolta volna, hogy az neki felesége, édes hitves társa. Mert a kerülőt nem sok választotta el az öt tízestől, bár

nem látszik rajta, mig Zsuzsika egész fiatal, gyerekasszony. Tizennyolcz nyár suhant még csak el felette s minden vonásán, minden porczikáján rajta van még az a gyermekded báj, a fiatalság, az ártatlanságnak hamva.

S a kerülő vájjon nem félt egész napokat magára hagyni őt? Hát lehet-e félteni a milói Vénusz márványszobrát, lehet-e félteni a fehér liliomot, a csicsergő madárkát? Oly erényes volt ő, mint a márványszobor, oly ártatlan, mint a fehér liliom, s félénk, mint a csicsergő madárka. S ha csak gondolt volna is arra a kerülő, elég volt azt a karcsú derekat átölelni s bele nézni abba a két ragyogó szembe, meg-1 találta benne a feleletet.

Mástól félt ő, másért költözött ki ide az emberek közül. Maholnap átlépi élete delét, tudja, érzi magában, hogy ez az erő hamis, erőltetett, de az asz- szony még szép, fiatal, akkor lesz még csak igazi asszony s mi lesz, ha az a forró tüzes vér sebesebben fog lüktetni s a szív megdobban? Akkor? Erre halk sóhaj tör ki kebléből s megvillannak szemei . . .

II.

Három év kellett ahoz, hogy Zsuzsika teljesen kifejlődjék, hogy a gyermekded zománcz leváljon róla s fölvegye azt a kellemet, bájt, mely a fiatal asszonyokat oly elragadóvá teszi. Nagyon sokat változtak ez alatt mindketten. A kerülő szinte tiz évet öregedett ezalatt; sürü fekete haja közt ki-kicsillantak a vékony ezüstös szálak, délczeg alakja meggörnyedt, de azért teljesítette szolgálatát kötelességtudóan.

Boldogságukat mi sem zavarta, szerették egymást hűen, odaadóan, csak az asszonyka lett mélább, hallgatagabb. Nem ment többé a zümmögő méheihez,