Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-23 / 30. szám
NAGYBANYA ÉS VIDÉKE. 1899. juiius 23. Azért ne csodálkozzék senki rajiunk, ha é/mdemlék újjáépítését a szeretetnek aggódó gondosságával kisértük, s mindannyiszor hallattuk kérő, figyelmeztető szavunkat, valahányszor annak szükségét láttuk Nem a müépitők tudományába, jóizlésébe akarunk belekonlárkodni — hisz ulóvégre egyikünk sem hivatásos restaurátor — mi csak a romlatlan ízlés nevében szülöttünk, a mely ma már nem a legkivált.ságosabbaknak kiváltsága, hanem közkincs, melynek gyarapodása a modern élet fejlődésével jár. Mikor a befejezett nemes stylü tetőn olt láttuk a csúnya kéményt, felszólaltunk ell ne, s panaszunkat minden jóizlésü ember magáévá tette. Hogy kémény más hasonló modorban készült épületen is van — megengedjük, de annyi szélit igaz, hogy a kémények és kürtők az örök szép harmóniájának emelésére — ott a hol nem föltétlenül szükségesek nem is szolgálnak. A kéményt — sajnos — ez idő szerint eltüntetni nem lehet Annak lebontása lömér- dek kiadással és a mi ennél is nagyobb baj, életveszéllyel jár. Pedig e szépséghibába soha sem Ehet belenyugodni. Nem annál kevésbé, mert ez az éktelenség nemcsak a tető egyik oldalának, aesthelikai benyomásál teszi lünkre, hanem veszedelmes is. El sem akarjuk képzelni ama szerencsétlenséget, mely előállhat akkor, ha egy kiröpült szikra a még oly gondosan rejtegetett faalkotmányt lángba borítja. Ám bizzunk a jövőben! Ha a tetőnek javítását a körülmények parancsolni fogják és a költséges állvány felállítása elkerülhetetlenné válik, ekkor a jó ízlés szent nevében majd csak végezni fognak a kéménynyel is. Minden monumentális épületnek, méltó befejezője, elmaradhatatlan ékessége: az emléktábla. Az a beszélő kődarab, mely emelkedett, ürme- pies hangon hirdeti az epochalis műnek történeti jelentőségét, múltjához fűzött dicsőségét és kegyelettel őrizett jelenét. t Az a kődarab, mely az emlékhez zarándokoló idegennek nemcsak ezt magyarázza, hanem beszél a helyről is, a hol emelték, s a melynek történeti múltjából feltárja, a művel összefüggő érdekesebb eseményeket. Azért ez emléktáblának, — a múltak történetéből kitépett e lápnak, — benső tártulmára, külső alakjára kifogástalanul tökéletesnek, izlésleljesen szépnek kell lenni. A hii tornyunk részére is készül egy »emléktábla«, ha ugyan szabad e névvel megtisztelnünk, azt a c. únya fekete követ, melyet a torony falába illesztettek. Egy aránytalanul kicsiny, fekete lapon, mely lúlmélyeh a falba temetve egy sírbolt fülkéjének szomorú benyomását teszi a szemlélőre, s első perezben valamely elhunyt földi nagyság nyugvó helyét látszik megjelölni, alaktalan belükkel, összenyomott sorokkal, Ízléstelen régiség utánzással, a helyesírás minden nyoma nélkül, a következő felírást olvassuk: (2) 30. szám. ____ Mi előtt e fekete szörnyűségnek alaki hibáival foglalkoznánk, némi szerény megjegyzésünk van a felírás tartalmára. Az emléktábla Nagybánya városá-ak hat- százéves múltját óhajtaná megörökíteni, arany betűivel. Tehát e város, melynek kedvező éghajlata, egészséges fekvése, gyümölcsöt, bort bőven termelő hegyei és e hegyek mellében meymér- hetetlen kincsei, vannak, egy félezredet alig meg- haladólag bírt vonzerővel, az aranyat lázasan, kutató, megélhetés után törekvő emberiségre?! Ki tudná megmondani! S ha készséggel meghajolunk a lörténetbúvárok amaz állítása előtt, hogy e városnak — mint ilyennek — múltjából csak halszáz évet tudnak a mai napig megállapítani, vájjon mi lesz akkor, s nem e fog röslelkedni ami emléktáblánk, ha a történet korábbi nyomokra, vezet. A Szent István tornyán csak igazságokat hirdessünk, s azért az időnek pontos megj dőlése a szövegből kihagyandó lenne A felírás befejező része sem felel meg a minden irányú kényesebb igényeknek. A szövegvége ugyanis az e'- hunyt nagy királyokkal, dicsőségesen uraIkodó fejedelmünkkel egy sorban említi a városnak polgármesterét, a műemlékek országos bizottságát, (!) s e bizottság építészét. Értsük meg egymást uraim ! Senki sem akarja az önök bokros érdemeit akkor kisebbíteni, a mikor szép múltúnk ez emlékezetes eseményeinek megörökítésekor, a nagy királyok sorában, egyedül csak e fényes történeti emlékeknek hódol! Nagy igazságtalanság volna mi tőlünk az önök érdemeinek koszorújából egyetlen ágat is letörni! De sőt joggal megkívánjuk azt, hogy ama derék intézők neve, a kik az újjá teremtés művén fáradoztak, a torony restaurálásának emlékezetes adataival együtt márványtáblára vésessék, s e követ a kápolna bejárásától jobra eső fal díszes helyére illesszék. Ezekután térjünk át a Iáddá külső alakjára. Az emlékkő színe fekete. Vájjon kit gyászolnak e színnel. A mi szomorúság van a Szent István tornyán az egyedül a tábla helyesírása, a mely ha olt maradna, állandó elrettentő példája volna a szomszédos gymnasium diákjainak. A mai momnumentális épületek emléktáblája — csaknem ki vél el nélkül — izlésleljes vörös márványból készül. A műemlékek országos bizottságának alelnöke, Forszter Gyula miniszteri tanácsos is ilyet óhajtott. A szöveg betűsora oly ízléstelenül pongyola, hogy ilyen felületes munkáért elcsapnák még az utolsó szedőgyerekei is! Sehol pont, vagy vessző. Erős tüdője legyen annak a bátor halandónak, a ki ezt a felírást egy lélegzetre elolvassa, s a mi fő mégis értse. Az Írásjelek hiánya zavarólag hat a szöveg értelmére, mely a főbb események tömör egy bevonásával úgyis figyelmesebb olvasást igényel. És micsoda hátborzongató egy ortographia. A szavak röviditésé- a pont, az lí betűt V betűvel pótolják, s hogy kaczé- rabb legyen, két vesszőt is raknak reá ez a V akarván lenni, ami saját külön antiquitásunk; a mondatokból hiányza- Kepes sz. váralja a névelők, a mi a szövegnek lólos ízel ád, valószínűleg a miniszter ur iránti loyalitásből; a mi egy szó szerény polgári életünkben, az ketlőre szaporodik meg a táblán; minden mondatnak, szónak más a betűje; valóságos betükiállitás a szörnyük fajtájából! De nem folytatjuk tovább. Intéző köreinknek ulóvégre be kell látni, hogy ezzel a szerencsétlen táblával nem tehetik tönkre a szép tornyot. Ki kell azt onnan venni, még pedig sürgősen, nehogy a városunkban megforduló idegenek megbolránkozzanak rajta. Anné kül, hogy ízlésünket bárkire is reáerőszakolnánk megkisérlettük az emléktábla szövegét az elmondottak alapján úgy belső tartalmára, mint külső alakjára is módosítani, a mely egy megfelelő nagyságú, vörös márványból készült, lapra volna vésendő, ebben az alakban: mely szavatosságot vállal a kivitel tökéletes voltáért. Kérjük rm-g Schönherr Gyula dr. urat, a ki sziveden fog vál alkozni, hogy szülővárosa részére e táblát, saját felügyelje alatt a fővárosban elkészíttesse. A nagy műre hozott áldozataink révén jogg »I követelhetjük, hogy annak minden része lehetőleg tökéletes legyen. Ez igaz óhajtás vezérelte toliunkat czikkünk megírásánál, melyei vajha megértenének azok, a kiknek kezeibe van letéve Nagybánya : városának kulturális vezetése. Dr. H. I. Heti krónika. A költő szelleme, ez a fellegekben szárnyaló sas, leszállóit közénk, megihlette a nép apraját-nagyjál s a város közönségét valami leírhatatlan lázas lelkesedés fog la fel. A halhatatlan Petőfi újra itt él a földön, közöttünk jár-kél, halljuk gyújtó szavát, mézédes ajkairól a csengő magyar szót. Képzeletünk oly erős, hogy színié látni véljük a négy liizes pegazuson, mely őt legboldogabb napján menyasszonyával, Erdődről Nagybányára röpité. A város lakói utczákon, tereken összegyűlnek, ünneplő ruhát öltenek, zászlók, fehér kendők, lobogók lengenek, virágok hullanak az érkezők útjára, lelkes éljenek közt robog be a grófi hintó a szőlöfürtős kapun kérésziül, a városon gyújtó Vikimként terjed el a hir: — Itt van Petőfi Sándor! Mindez 52 év előtt történt, azóla nagyot fordult a világ kereke s a csendes kis szobában hova egykor szerelmi boldogság költözött, ma az igazságot mérik, rideg, anyagi világ, önző panaszai zajongnak benne. A jóbarát is, ki annyi ellenség, annyi családi küzdelem közt pártját fogta a sorsüldözöllnek, olt pihen már az öreg somfa alatt, ő pedig kitudja hol, merre porladozik, elhullott mint az erdők csalogánya nyomtalanul!... De nem folylalom tovább, hiszen még előttünk az ünnep, még csak az ébredező lelkesedés hajnalán vagyunk, ám ez is megható, ez is fenséges. A bél nagy eseménye volt ez a szent tűz, melynek szikrája kigyult s csodálatos mértékben már-már lobogó lánggá fejlődött. Rombolni nem akar, csak fényleni és melegíteni, bogy hova fejlődik, mivel lep meg, azt ma még nem tudhatja, nem is sejti, az idők jámbor megfigyelője a krónikás. Különfélék. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Boitner Károly helybeli járásbirósági joggyakornokot a szatmárnémetit járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. Boilner több éven keresztül volt lapunknak segéd szerkesztője s igy mig a jeles tollú írónak előhaladásán őszintén örvendünk s almz gratulálunk, egyszersmind sajnálatunknak kell kifejezést adnunk, hogy őt. ez ál helyezés által, városunk szellemi erői közzül elveszítettük. NAGYBÁNYA Sz Kír YÁROS ...... i Hatszáz éves Mvltjának az Alapítás Idejéből Fennmaradt EgyedvliTanvja Nagy LAJOS Hvnyadi JÁNOS És MÁTYÁS Király Kegyvri Gondosságát Hirdető Szent ISTVÁN Torony AsszonyPataka és ZazarBánya Polgárai ÁLTAL SZENT ISTVÁN TISZTELETÉRE ÉPÍTETT EGYKORI Plébánia Templomvnk Vtolsó Maradványa Magyar Ország Ezeréves Fennállásának emlékére a város nél hiányzik Közönségé által Régi díszébe Visszaállíttatott I FERENCZ JÓZSEF KlRÁLYVNK DICSŐSÉGES VRALKODÁSA Alatt Tvrman Olivér Kir Tanácsos Polgármester Idejében A mvemlékek orsz Bizottságától megállapított terv szerint Sztehlo Ottó biz Építész Vezetése mellett Az VR i89ö és 1899 éveben NAGYBÁNYA * SZ. - KIR. * VÁROS MÚLTJÁNAK AZ ALAPÍTÁS IDEJÉBŐL FENNMARADT EGYEDÜLI TANÚJA, A NAGY-LAJOS, HUNYADI JÁNOS ÉS MÁTYÁS KIRÁLY KEGYÚRI GONDOSSÁGÁT HIRDETŐ * * SZENT * ISTVÁN * TORONY * * ASSZONYPATAKA ÉSZAZARBÁNYA POLGÁRAI ÁLTAL SZENT- ISTVÁN TISZTELETÉRE ÉPÍTETT EGYKORI PLÉBÁNIA TEMPLOMUNK UTOLSÓ MARADVÁNYA, MAGYARORSZÁG EZERÉVES FENNÁLLÁSÁNAK EMLÉKÉRE A VÁROS KÖZÖNSÉGE ÁLTAL RÉGI DÍSZÉRT: VISSZAÁLLÍTTATOTT I. FERENCZ JÓZSEF KIRÁLYUNK DICSŐSÉGES URALKODÁSA ALATT. •5* *5* * ♦ AZ UR 1808 ÉS 1899 ÉVÉBEN. *•*•*[*• A táblát olyan ezeknél kell készíttetni, a
