Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940
8 a hazai hagyományokat és szempontokat tartja figyelemmel. Mert más szóval, mondja maga: „Nálunk csak az a jogalkotás lehet igazán életképes, amelynek gyökerei a hazai talajba és tradicionális jogrendbe nyúlnak vissza.“ Természetes, hogy a Boldogult tevékeny szelleme, bár kétségkivül a közigazgatási és rendészeti (kihágási) dolgokkal foglalkozott legszívesebben hovatovább kiterjedt más rokonterületek és műszaki vonatkozású ágak mezejére. A nevéhez fűződő számos alkotás közűi legyen elég most csak a mozgó - színházak, az aviatika, az autók közúti forgalmának, valamint a tűzoltóság szabályozásáról szóló fontos rendeletéire utalnom, amelyek némi módosítással immár három évtizede vannak érvényben. .. A repülés jelentőségét pd. ő már jóval a világháború előtt felismerte és amikor mások még csak meditáltak, vagy csodálkoztak rajta, ö már közbiztonsági és műszaki vonatkozásairól kezdett gondolkozni. Nem tartotta megengedhetőnek, hogy hatósági engedély, illetve ellenőrzés nélkül, pláne akkor, — a tűzveszélyes favázak, vászonból készített szárnyak, primitív robbanómotorok idején, — boldog-bo’dogtalan repülhessen. Sőt éber gondja kiterjedt külön állami tanfolyam rendezésével, a pilóták szakszerű képzésére, miáltal az ügy gyakorlati fellendítésére is igen sokat tett... Különös érdeklődését mutatja az aviatika iránt az is, hogy az úgynevezett „Repülőnapok“ rendezését, amelyek eleinte inkább propaganda- szerű célt szolgáltak, intézményessé tette s azokon megjelenni, ha csak valami rendkívüli dolog nem akadályozta, soha sem mulasztotta el. Ennek volt az eredménye azután az, hogy nagyértékű tanácsait a volt császári és királyi hadügyminisztérium is akárhányszor igénybevette, viszont az a termékeny eszme, amelyet nálunk kétségkivül ő hangsúlyozott először, ma, egy emberöltő után, a „légi felségjog“ megalapításával, nemzetközi viszonylatban is testet öltött. Amikor 1910-ben mi is csatlakoztunk a „Nemzetközi Automobil forgalmi megegyezéshez*, a magyar kormány, mint legjelesebb szakértőjét, Jalsoviczky Sándort bízta meg, hogy a közúti forgalom szabályozását érdeklő irányelveket papírra tegye. így született meg az a kérdés minden ágára kiterjedő kodifi- kációs munka, (az 57.000/1910. sz. a. ismert belügyminiszteri rendelet), amelyre általános vélemény szerint, csak elismeréssel lehet tekinteni. Kiváló érdemei pd. egyebeken kívül az is, hogy benne egy új közlekedési eszköznek eladdig ismeretlen kereskedelmi és közlekedésügyi vonatkozásait, ami különleges helyzetünknek és viszonyainknak megfelelően rendezi. „Mi barátai, mondja egyik jeles munkatársa, Schimanek műegyetemi tanár, csak elragadtatással figyeltük tanácskozásaink alatt azt a különleges tehetséget, amellyel Jalsoviczky széles tudását és tapasztalatait lépten-nyomon megcsillogtatta. Bámulattal, a megfontolásnak és a kérdés minden oldalról való megvilágításának azt az alaposságát, amellyel alkotójuk a rendelet minden egyes mondatát, sőt minden szavát mérlegre vetette“. De vájjon nem ugyanezt kell-e mondanunk arról a
