Református főgimnázium, Nagykőrös, 1939

87 Potzmann-féle étterem szokott színhelye lenni. Mintegy 3—4 évvel ezelőtt tör­tént, hogy intézetünk egykori lelkes diákja: néhai Sáfár Béla váci református lelkész minden hónap 3. szerdáján találkozóra hívta azokat a Budapesten, vagy annak környékén élő férfiakat és nőket, akik a közeli és régebbi időben a nagykőrösi ref. gimnáziumnak voltak növendékei. 40—bO-ra tehető azoknak az öregdiákoknak a száma, akik a Diákszövetség ezen pesti csoportjának az összejövetelein hónapról-hónapra résztveszr.ek. Ezeken a találkozókon a körösi gimnázium csaknem minden egyes alkalommal képviseltette magát. Kedves, meghitt beszélgetés, a múltra való visszaemlékezés, a diákköri emlékeknek a felidézése, az elhunyt és még életben lévő tanárok iránt nyilvánuló tisztelet- adás ezeknek a találkozóknak fő jellemvonása. Az összetartás és vezetés megszemélyesítője, az alma materrel való szoros együttműködés legerősebb kapcsa Sáfár Béla volt. Örökét F. Szabó Géza ny. főispán, Ugró Gyula, Új­pest város ny polgármestere, Faragó László ny. gimn c. igazgató, Torday Lajos ny. reálgimn. tanár foglalták el. Nagy megtiszteltetés mind a pesti cso­portra, mind intézetünkre az, hogy az idősebb korban lévő volt diákok is sok­szor családostól vettek és vesznek részt ezeken az összejöveteleken. Nagy tisz­telet övezte mindig Magyar Kázmér gazd. főtanácsos nagyrabecsült személyét. Hisszük, hogy az a belső kapcsolat, mely a pesti csoportot a Kőrösön székelő Diákszövetséghez eddig is fűzte, most még jobban ki fog mélyülni a pesti csoport egyik legtevékenyebb tagjának : F. Szabó Gézának a Diákszö­vetség elnökévé történt megválasztatása folytán. Nekünk pedig, kik Nagykőrösön tápláljuk tovább az ősök által ránk hagyományozott haza- vallás és fajszeretet tüzét, csak lelki gyönyörűséget nyújt az a tudat, hogy távolba szakadt öreg diákjaink szeretik a 400 éves, a törté­nelmi fejlődést megértő alma matert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom