Református főgimnázium, Nagykőrös, 1939

9

bői 500.000 K-t hozott össze. Az orsz. Tűzoltó Szövetség székházának létesítése körül kifejtett buzgalmát tiszteletbeli tagsággal hálálta meg az Egyesület.

Egyházának erőshitű gyermeke volt, aki az áldozatos szeretetben soha meg nem restült. A Lipót Rend lovagja, a Johannita Rend tb. lovagja, a törvényhozó ref. egyházi zsinat tagja, kecskeméti ref. egyházmegyei gondnok, egyházmegyei és dunamelléki egyházkerületi tanácsbiró, egyházkerületi számszéki elnök, budai és nagykőrösi presbiter, Pest vármegye törvényhatóságának két ülésszakon át felsőházi képviselője és 24 éves korától 57 esztendőn végig munkás tagja : ime, a főbb állomások, amik ennek az istenáldotta életnek földi mérföldköveit képezik.

Mi e szerény sorokban Arany János gimnáziumunk hálás fiát, megértő tanítványát, fényes tehetségét, mindhalálig adakozó, lelkes istápolóját gyászoljuk és ünnepeljük. Az Ében-Háézerek egyik ragyogó kövét, akiknek a neve, példaadó élete és forró áldozatkészsége büszke pyramisokként szegélyezik ennek az „öreg oskolának“ százados útját és amelynek viharálló pillérei maradnak mindenkor.

Az egykori kisdiák három, emlékezetes ténnyel irta be nevét Arany János gimnáziumunk történetébe.

1. ) Az 1895. jan. 3-án életbe lépett „Jalsoviczky István kegyes emlék- alapítvány“ megteremtésével, amelyet a 1893. jan. 3-án 33 éves korában elhalt öccse emlékezetére alkotott meg édesanyjával és nővérével, saját szavai szerint „ a református szellem, hazafias nevelés és a közművelődés hajlékának“ erősítésére. Az évenkénti adományaival és tőkésítéssel folyton gyarapodó alap ma már 64 P kamatot nyújt a szegénysorsú tanulóknak.

2. ) A „Bátort Sigray István kegyes alapítványi szék“ 1911. szept. 10-iki százéves emlékünnepének megrendezésével. A IV. Vilmos orániai herceg huszárdandárának brigadérosi fővezérségét betöltő nagy úr, aki nemes körösi Kovács Sára nagyasszonnyal kötött házassága révén nyírbátori szülöttből nagykőrösi földbirtokossá lett és Jalsoviczky Sándorunknak anyai ágon őse, 1811-ben cseleklővé vált alapítványával gimnáziumunknak első jundá- tora volt. Korát meghaladó szociális érzékkel nemcsak a „líceum“-nak és szegény diákjainak hagyott 4025 forintokat, de alapítványában a „rector-pro- fesszor“ kezéből kifizetendő szegény-segélyről sem feledkezett meg, s ezzel már másfél század előtt rámutatott az iskola és a társadalom közötti, szerves kapcsolat fontosságára! Jalsoviczky Sándoré az érdem, hogy az ősi erényhez mindenben méltó Bátori Sigray Pál ur ennek a gyönyörű emlékünnepélynek (1911. szept. 10. — a gimn. tornacsarnokban) díszes, nyomdai remekbe készült albumát kiadta, minden magyar iskolának ingyen megküldte, s ezzel nemcsak gimnáziumunk jó hírét-nevét öregbítette, de az áldozatra hajló szívek ajtaját is megnyitotta a nemes példa követésére.