Református főgimnázium, Nagykőrös, 1938
6 Tanulmányi kirándulásunk. Intézetünk növendékeinek egy része két évvel ezelőtt Olaszországban tett hosszabb tanulmányútat, ebben az évben 31 tanuló 4 kisérő tanárral 1939. május hó 25-től—31-ig tartó, hatnapos felvidéki tanulmányi kiránduláson vett részt. Az egész utat autóbusszal tették meg. Ez a kirándulás kiinduló pontja volt egy sorozatos, évenkint rendezendő történelmi- földrajzi tanulmányút-sorozatnak, melynek célja az, hogy növendékeink mindenekelőtt hazánk földjét ismerjék meg. Az 1938. novemberi és 1939. márciusi események növendékeink érdeklődésének irányát a Felvidék és Kárpátalja iránt keltették fel, így felhasználtuk ezt az alkalmas lelki előkészületet s megrendeztük hatnapos történelmi-földrajzi kirándulásunkat. Nagykőrös, Szolnok, Kenderes, a hajdúszoboszlói meleg forrás megtekintése után Debrecen volt az első hosszabb állomás, ahol az ősi „kálvinista Rómának“ igazi értékeit mutattuk meg növendékeinknek. (Nagytemplom, Kollégium, Déry-műzenm, krematórium, stadion, központi egyetem, a gyönyörű Harangi festményekkel díszített Kossuth-utcai templom stb.) A Nyírségen át folytattuk htunkat s áthaladva a gyászos trianoni határon, majd Beregszászon, Munkácson szálltunk meg. A gyönyörű munkácsi vár történelmi múltja s a ledöntött turulmadár szobra rendkívül megragadta a növendékeink lelkét. Láttuk a január 6-i véres, otromba cseh támadás szomorú emlékeit Oroszvégnél, a színház és a mozi falán. Egy éjjeli és félnapi munkácsi tartózkodásunk után a gyönyörű Latorca völgyében útunk Szolyván át a vereckei szoroshoz vezetett. Megtekintettük a világhírű szolyvai savanyúvíz-forrásokat is. Felejthetetlenül szép vidéken vitt tovább az útunk. A Rozgyil (vízválasztó) meseszép szerpentinjén kapaszkodtunk felfelé a Mármarosi havasokban s áthaladtunk a kis ruszin falvakon, ahol több alkalommal kiszálltunk s a ruszin nép életberendezéseit, építkezéseit, fatemplomait szemléltük meg közelről. Többszöri megállásunkkor kicsiny ruszin gyermekek vették Körül autóbuszunkat, akiknek növendékeink cukrot, süteményt és pénzt osztottak ki. Alsóverecke és Verebes falu után következett a vereckei hágó, ahová hatalmas személyszállító autóbuszunk bizony csak nehezen tudott felkapaszkodni. A vereckei hágóra való felkapaszkodás közben megelőzött bennünket egy elegáns magánkocsi, amelyből szeretettel integettek hozzánk. Mire a vereckei hágó plátójára értünk, a magánkocsi a felhúzottj sorompó előtt állt s egy lengyel ulánus kapitány egy társasággal autójábó
