Református főgimnázium, Nagykőrös, 1937

Május 29-én, a Hősök Napján kis ünnepélyen vett részt az ifjúság az intézet hősi halottainak emléktáblája előtt. A városi ünnepségen azért nem vettünk részt, mert ugyanezen a napon volt a nagykőrösi és kecskeméti iskolák dalosversenye s tanulóink nagy része ezzel kapcsolatban volt elfoglalva. A dalosversenyt a Stefánia-szövetség rendezte intézetünk udvarán. Énekkarunk Márton Barna vezetésével sikerrel szerepelt az ünnepségen.

Junius 4-én trianoni emlékezés, osztályonként.

Junius 12-én évzáró istentisztelet és ünnepély. Ennek keretében adta át a távozó VIII. osztály az intézeti zászlót a leendő VIII. osztálynak.

g) Valláserkölcsi nevelés. A második módszeres értekezleten foglalkozott tanári testületünk külön tanácskozásban is a valláserkölcsi nevelés törvényszabta középiskolai feladataival. „Valláserkölcsi nevelés a magyar iskolákban, a református iskolákban, a mi iskolánkban“ című kis tanulmányában rámutatott az előadó arra a kötelességre, mely a magyar középiskolákban nem a vallástanár kizárólagos feladata, hanem az egész tanári testű.été, mert az iskoláé. Ez a feladat az 1924. XI. t. c. 1. §-a szerint az, hogy „a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa s az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye“. Ebben a néhány sorban én nemcsak célkitűzést látok — mondotta az előadó — hanem az egyes célok sorrendi elhelyezésében jelentkező értékelést is. Úgy látom, hogy ez a törvény mindenek előtt való célnak és középiskolai feladatnak a jellem kiformálását tartja. Nemcsak a középfokú magyar iskolai oktatásban, de az egész mai magyar kultúrpolitikában él és újra meg újra hangsúlyozódik, törvényalkotásokban és ünnepélyes kormány-nyilatkozatokban, hogy a keresztyén erkölcsi és világnézeti nevelő gondolatnak akar érvényt szerezni a mai magyar művelődéspolitikai Programm. Természetes tehát, hogy a nemzeti művelődés szellemében gyökerező általános műveltségnél és a főiskolai tanulmányokra képesitésnél előbbre való célnak jelöli meg az erkölcsös polgárrá nevelést, hisz csak az erkölcsös, jellemes embernek a kezében válik a tudás a maga és mások számára áldássá. Az erkölcstelen ember kezében a tudás mennél nagyobb, annál veszedelmesebb fegyver lesz a maga való vagy vélt érdekében, de mások ellenére. Ha tehát — mondja tovább az értekező — a mai magyar kultúrpolitika, egy vesztett háború szörnyű romjainak az eltakarítása után, új nemzedékek erkölcsi újjáépítéséhez kezd és ennek az újjáépítésnek alapját a vallásban jelöli meg, akkor évezredes emberi tapasztalatok és százados magyar hagyományok tanúsága szerint mondhatjuk a Biblia szavaival, hogy: „kősziklára épít“, mert nemcsak egy-egy országnak, hanem minden emberi kö20