Református főgimnázium, Nagykőrös, 1936
4 Változik a kép. Bolognát látjuk ősi árkádjaival. Kilométerhosszat mehetünk az ósdi sárga házak méltóságteljes boltívei alatt. Teljesen beillik ebbe a környezetbe a híres középkori egyetem, a ferde obeliszkek, amelyek az építészet és az egyensúly csodái, a könyvpiacok, amelyek a város tudományos jellegének kiegészítő részei. Firenze. A Mediciek ősi fészkén meglátszik az egykori uralkodóháznak pazar bőkezűsége. Páratlan műkincsei előtt levett kalappal kell megállnunk. Az Uffizi képtár, a legkiválóbb mesterek képeivel élményt jelent a laikusok számára is, annál inkább a Mediciek kápolnája Michel Angelo allegorikus szobraival, amelyek nemcsak Firenze, de egész Olaszország legkiválóbb művészeti alkotásai közé tartoznak. Úgyszintén a Pitti palota, amely hatalmas kőtömbjeivel a renaissance legszebb épületei közé sorozható. A velencei Rialtóhoz hasonlatos Ponte Vecchió nem annyira építészeti szempontból, mint inkább olasz jellegzetessége miatt érdekei. Az Arnó partján sok olyan vizbe épült házat találunk, amely élénken emlékeztet Velencére. E környezetbe szépen beillik Firenzének barokk stilban épült hatalmas dómja, mely mintegy kiegészíti a város középkori jellegét. Egyet csavarunk a filmen és előttünk áll a Város: Róma. Semmi magyarázatot nem kell fűzni a megjelenő képekhez. Fórum, Titus-, Constantinus diadalive. Castor-Pollux temploma, a Vesta templom, Via Appia, a Colosseum, Circus Maximus, Trajánus oszlopa, Szent Péter templom, Angyalvár, a Szent Pál templom, a Pantheon, a Trevi forrás mindenkinek kedves ismerőse. Ez a régi Róma. Az uj egészen más képet mutat. A Forum Mussolini, a hősi emlékmű valahogy nem illenek e patinás környezetbe. Az újjáépített városrészekben nyomát sem találjuk az olasz jellegzetességeknek. Hiába, ha az „aeterna“ jelzőt meg akarja tartani, kénytelen szakítani a múlttal és követni a kor parancsszavát. Nápoly. Talán ez az egyetlen az olasz városok közül, amelyikben több a természeti, mint a művészeti szépség. Aki először mondta „Nápolyi látni, azután meghalni“, annak biztosan nem a nápolyi muzeum nyerte meg tetszését, hanem maga Nápoly. A félkörű tengeröböl, hegyháton épült város, tengerpart, a virágzó narancsligetek, a kilátás, Vezúv. Ez Nápoly, amint a film tanúskodik. És még: Capri! . . . Capri, ez a tengerből kiálló szikla, amely bár harminc kilómeterre van Nápolytól, mégis nélküle nem lehet elképzelni. Nem a Kék Barlang, nem a romantikus várrom, hanem Capri, ez a „Zöld drágakő a kék óceánban“. A film végétért. 1937. március 30-án a nagykőrösi ref. Arany János gimnázium 15 diákja hazaért egy olyan emléksorozattal gazdagabban, amely sohasem fog kitörlődni emlékezetünkből. Elfogultság nélkül kimondhatjuk rá a legnagyobb dicsérő szót: szép volt. Schultz Frigyes VII. o. t.
