Református főgimnázium, Nagykőrös, 1935
4 Képzett theológus. A rfliilt század theológiájának ismereteit szorgalmasan elsajátította. Az a raciónálizmus azonban, amely akkor a theológia berkeiben uralkodott, nem tudta kielégíteni. Lelke szüntelenül nyitva állott a következő évek áldott fuvalmai előtt. Ami újat ezek hoztak, azokat gondosan mérlegelte. S amit a gyülekezet építésében helyesnek, s az evangéliummal és a kálvinizmus nemes tradícióival megegyezőnek talált, azt meg is valósította. Egyesületet alkotott. Vallásos estélyeket rendezett. Mindig együtt haladt a haladó idővel. Igehirdetésében és a pásztori munkának végzésében mindenkor megérzett rajta az emelkedés. Különösen kitűnt, mint egyházkormányzó és építő. Tanúja ennek a karcsú torony és az új köntösbe öltözött tanítóképző. Erre a képességére szükség is volt, kiváltképpen a háború után. Háború előtt az ősi nagykőrösi egyházközség a magyarországi református egyháznak leggazdagabb gyülekezetei közé tartozott. Földbirtoka nem volt ugyan nagy, de a kegyes alapítók áldozatos szeretetéből pénztőkéje megközelítette az egymillió aranykoronát. Aranv János gimnáziuma, az egyházkerülettel közös tanítóképző intézete, nagyszámú elemi iskolája, mind a legjobb karban tartott és legszebb épületei voltak a városnak. Mint egy szépséges kertbe a fergeteg, úgy csapott a virágzó gyülekezetbe a háború. Tőkepénzét megsemmisítette, gyönyörű iskolaépületeit megtépászta. Kevés gyülekezete van hazánknak, amely a nagy megpróbáltatásban annyit veszített volna, mint a nagykőrösi, pedig mind sokat veszített. A forradalmak elzúgása után romokon ült az egyház vezetősége. A bölcs előrelátásnak és az önfeláldozó munkának minden eszközére szükség volt, hogy a megtépászott intézmények újjáépíttessenek és a romok felett ismét meginduljon a teremtő élet. Küzdelmes volt ez a munka. Az eddig adósságot . nem ismert egyház kénytelen volt terheket vállalni. De a munka sikerült. Az ősi intézmények megmaradtak, sőt újak támadtak a régiek mellé. Ilyenek a polgári fiúiskola és a középiskolai tanulók számára megnyílt korszerű internátusok. S ebben a munkában mindenütt ott járt legelői Patonay Dezső a maga határozottságával, mint tervező, buzdító, minden fillért megtakarító és minden kiadott fillérrel tervszerűen építő. A legnagyobb nehézségek között is bízott anyaszentegy- házának és népének rendeltetésében. Érezte, hogy hivatása van. Tudta, hogy egyházáért folytatott minden munkájában vele van Isten. Ez a tudat adott neki erőt. Ez volt eredményeinek titka. Ezért volt élete áldás. Március 29-én búcsúzott el gyülekezetétől. A tornateremben tartott presbiteri diszgyűlésen tőle is egymásután búcsúztak el az egyházkerület, az egyházmegye, a nagykőrösi egyházközség, s annak iskolái és egyesületei. Ő a szeretet szavait szeretettel köszönte meg az emelvénynek virágdiszes asztala mellől. Azután a virágokat kivitette édes anyja sírjára, akinek imádsága jelölte ki számára a lelkipásztori pályát. S ő maga elvonult csendesen a Kalocsa Balázs-utcában lévő kedves kúriájába. Ott él most gyümölcsfái és 1
