Református főgimnázium, Nagykőrös, 1935

7

Az utókor számára hadd iktassuk ide emlékezetűi azt a megkapó önvallomását, melyet beiktatása alkalmával, 1936 május 3-án igazgatónk üdvözlőbeszédére mondott el:

Mélyen Tisztelt Igazgató Ur! Tekintetes Tanári Kari Alig egy évtizeddel ezelőtt búcsúztunk el egymástól, amikor szárnyainkra bocsátott bennünket Arany János iskolája. És imé, Isten különös rendeléséből ma újra találkoztunk. A tápiószelei fiatal lelkipásztor megrendült lélekkel fogadta az ősi nagykőrösi eklézsia döntését, hazahívó szavát, amellyel sorsát az én sorsommal kapcsolta össze, és kezemre, szolgálatomra és hűségemre bízta jövendőjét. Megalázom magam a nem emberi döntés előtt és vállalom a felelősséget a nagy gyülekezet pásztori gondviseléséből reám háruló feladatokkal szemben és az egyházam sorsával egyet jelentő intézményeinkkel, Arany János iskolájával, az én nevélő intézetemmel szemben is. A nagykőrösi református egyház századokon keresztül felbecsülhetetlen anyagi áldozatot hozott azért, hogy a nemzeti, társadalmi és egyéni életnek legtisztább és legmagasabb eszményeit ő tűzhesse ki és adhassa meg. Ezért hozott meg minden áldozatot az iskoláiért. Az elmúlt századok előttünk járt nagy nemzedékeinek alkotásait, a magyar református keresztyénség és a nemzeti lélek fellegvárait, minden nehézségek között csorbítatlan erejükben meg kell tartanunk. Vallom és hirdetem, hogy ezek közé a falak közé ez a mai nemzedék csak megoldott sarukban léphet be, hogy arcát és szivét a csipkebokor lángjának örök fényében megfürössze. Nemzedékek kaptak lelket, indítást, reményeket ezek között a falak között, és boldog vagyok én is, hogy nagykőrösi diák lehettem és egész életemet döntően befolyásolhatta a nagykőrösi nevelés. Mindnyájunkat, akik becsülettel vettük diákvoltunkat, egészen speciális, különös lélekkel ajándékozott meg a nagykőrösi nevelés. Amikor kialakulóban volt bennünk az újkor lelke, nemcsak ösztönösen és homályosan, hanem tudatosan, az élet, a tények, a mult, a történelem nagy tényei hatottak ránk formálón, elfogultságtól mentesen : a nemzeti lélek és élet kritikai szemléletét, — a körülöttünk fenyegető élet tényeinek komoly ismeretét és megítélését kaphattuk, erkölcsi frázisok helyett pedig az élet ránktörő kérdéseivel szemben való gyakorlati állásfoglalást. — És amire törekedtünk, amit sejtettünk s amit ifjúságunk természeténél fogva nem láthattunk tisztán, egész realitásával, túlzásoktól mentesen megkaptuk a professzorainktól négyszemközti folyosói, könyvtári beszélgetésekben. — Amikor én is Nagykőrösre kerültem, vérözön hömpölygött a határokon, a gránátfüstbe és gázfelhőkbe fojtott lövészárkokban az előttünk járó nemzedék akkor vívta a magyar történelem legrettenetesebb és legkatasztrófálisabb harcát, Nagykőrös s ez az intézet nekünk szent Ararát volt a vérözönben, életadó, melegítő s messzi horizontú fészek, amelyik megóvott s megtartott bennünket. És gyermek-szemünk előtt, amelyikben benne égett a messzi lövészárkok félelmetes fénye, megzendült a magyar meseerdő, és Arany leikével megálmod-