Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932
5 A legnagyobb körösi tanár. Emlékbeszéd Arany János halálának félszázados évfordulóján. Arany János gimnáziumunk 1932. október 22.-i emlékünnepén elmondotta : Dr. Toros László, tanár. Egyszer egy nagy francia pénzügyminisztertől, a számok és pénz száraz emberétől megkérdezték : mint vélekedik a költészet értékéről ? S íme annak egyszerre felragyogott az arca, s a mély meggyőződés hangján ilyenformán felelt : Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, de egy szép vers halhatatlan! Most amikor igazában gyászünnepre gyűltünk volna össze, megemlékezni minden idők legnagyobb körösi tanárjának, s a nemzet nagy tanítójának haláláról, lelkünk mélyén valami titokzatos hang nekünk is azt súgja : az életről kell itt beszélnünk! Csak egyetlen művéből, a Toldiból özönével idéz a magyar gyermek, Nagykőrös Pótharaszt pusztáján a tiszttartó öreg apja elfujja neked a Toldi Szerelmét és Estéjét, bárhol ütöd is fel, sok kisebb költeménye örök vallomásként szívünkben zeng, ballada sorozata meg épenséggel örök igrickészsége lesz a magyar léleknek. Mi az a titokzatos pecsét, ami annyira szívünkhöz forrasztja Arany Jánost ? Mondjuk ki bátran azt az érzést, amely a lelkünk mélyén úgy is ott bujkál mindnyájunknak, ha szavat nem tud is neki adni sok ember: Arany a legmagyarabb magyar költő. Ez a titok megoldása. Ismeritek a rezonancia, a ráhangzás egyszerű törvényét ? Minden hangszer arra a máshonnan jövő hangra rezonál, amelyet maga is képes kibocsátani. Arany húrja: ütemben, nyelvben, érzésben és gondolatban úgy zeng, mint a magyar lélek. Itt tanulta ritmusát, magával hozta az édes anyatejjel, s érdeme, hogy nem is akart soha más lenni, mint aminek Isten teremtette : „Költő az legyen, mi népe, Mert kivágyni kész halál!" Ez rövid foglalatban az ő hitvallása . . . S az eredmény ? Régen ledűlnek századokra szóló kőhalmazok is, mikor Arany neve és művei ragyogni fognak. Mert amíg lesz egv magyar szív, fel fog dobogni Arany művein, valami titokzatos forróság arcába fogja kergetni a vért, boldogan fogja érezni — ha kell, idegen járomban is —: igen, ez az, ami neki termett, amely mindörökre magyar szívből, magyar szívhez
