Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932
4 tegyen Isten kegyelmének evangéliuma mellett. Megtekintette az önképzőkört, az énekkart, a cserkészcsapatot és a missziós kört, amely éppen akkor tartotta házi ünnnpét, fennállásának harminc éves jubileumát. Ugyancsak ezt az időt használta föl arra is, hogy az egyház presbitériumával, tanáraival és tanítóival találkozzék, s azok jelenlétében megbeszélje az egyház és az iskolák anyagi ügyeit. Mindezt két nap alatt. Ilyen teljesítményt csak az végezhet, aki magáévá teszi Pál apostol elhatározását: „Éra semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól,..“ De aki ilyen teljesítményt végez, annak hatása nem múlik el a gyorsan múló idővel. Érintése nyomán alvó erők kelnek életre, szent elhatározások nyernek újabb táplálékot, uj munkások indulnak el régi ugaron, s áldás hirdeti emlékét, mint a vetés emlékét a boldog aratás. Az ő látogatásának emléke is itt él tovább. Azok a szent felelősségre elkötelező tradíciók, amelyeket Arany Jánosék hagytak maguk után, s amelyeket iskolánk tanárai mindenkor imádságos munkával ápoltak, mintha jobban élnének e látogatás óta. Az iskoláért való felelősség és a növendékek iránt érzett szeretet még erőteljesebb. A munka fokozott buzgósággal folyik. Az az égő vadrózsabokori amely eddig is messze világított, uj tápot nyert a Hóreben. S hisszük, hogy megerősödött régi tüzétől, nemzedékről nemzedékre, uj szövétnekek gyul- nak meg. Az Urnák áldása nyugodjék meg annak áldott életén, aki a maga imádságával és munkájával a szent tűz ápolásához, önmagát tékozolva, olyan hathatósan járult hozzá! Gödé Lajos.
