Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932
12 teljesen kihaltak volna leikéből azok a régi eszmények és célok, amiknek tüze egykor föllobogott benne és amelyeknek szépségeitől megihletve elindult egykor a hivatott magyar költők küzdelmes, de szent utján, de összetörtek benne és a lelke is pihenni vágyik. „Én a kifáradt küzdelemnek Hanyatló korszakán merengek, Szemem alátekint. .. Késő, habár láttam virágát, Biztatom a kidőlt fa ágát; Virágozzék megint.“ Igaz, hogy a „Leteszem a lantot" c. versében úgy rajzolja magát, mint akinek a lelke teljesen kihalt, aki elveszítette a tetterejét, mégis a maga egyéni bánatán és keserűségein túl fölvillan szeme előtt a magyar költő hivatása. Tudatára ébred, hogy az ő élete nem csupán az övé, hanem a nemzeté is és nem merülhet el teljesen a saját bánatában, a saját lelki gyászában, amikor olyan sokan várnak vigasztaló, bátorító szóra. És ez a töprengő, magában nem bízó, „szellemi hypochondriá“-ban élő ember, aki lelkiéletével annyira beletartozik a mai világba, annyira egy a mai bonyolult idegrendszerü emberekkel, mind erősebb és erősebb hangon tesz hitvallást a magyar jövőbeni hite mellett. A maga sorsa és élete az jól lehet, fájdalom és zűrzavar, de a népe jövőjét erős hittel mutatja meg, amelyben bízik, míg a maga költészetében nincsen hite. „Vagyok pelikánja kietlen mezőnek, Busongó madara hives, ködös ősznek. S mint a délre húzó daru fejem felett, Egyhangon tördelem bágyadt énekemet.“ E reménytelen, kétségeskedő szubjektív lírájával szemben azonban objektív lírája egyre bizakodóbb és lelkesebb lesz. Amint Petőfi lelkesítette a magyarságot a szabadságharc előtt, úgy vigasztalta és bátorította, a jövőre reményekkel kecsegtette ő most a nemzetet. Bizonyítja, hogy itt nekünk hivatásunk van, nem tűnhetünk el nyomtalanul, örökre a föld színéről. „Én hiszek, — gyalázat volna kételkednem — Kelő nagyságodban és dicsőségedben.“ Ez a kábulat, ez a hallgatás még nem halál. A természet is újjáéled a téli álom után„Mit remegsz? Él, bár lekötve Szunnyad olykor téli nedve, Természetben nincs halál.“
