Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
Hova lett tiszta arcotok lehe ? Erőtök karja ? Oh, ki birt vele ? ! Viharos, zugó kézi tusátok, Ti, akik minden harcokat álltok !... Ajtók reteszén fölcsikorg a zár. Az ajtó koppan: valaki itt jár ? .. . Aranyláváját elönti a hold, Poros utakon regiment dalolt, Különös, furcsa, szellemi-csapat. Itt járt és sirt az akácok alatt. Valami nagyon, nagyon fájt nekik, Az Almamátert csókkal illetik. És megöleltek minden kis lakot, Hol jó szülő, vagy hű testvér lakott. Tengernyi könnyet szórtak itt széjjel, Mintha eső járt volna itt éjjel!... Harmatos, gyöngyös lett erdő, berek. A róna lelke megremeg. Az őszre érést tán ezek hoztak ? ... Oh hősi fiuk, százszor áldottak 1... Ti szentek, nagyok, áldozni hűek, Márványló táblán örök nevűek. Időtlen idők hősei vagytok, A magyar névre tetteket hagytok. Vésett szent nevek, kiáltó szavak, Szellemregiment, óh hadd lássalak !.. Csókotok csókját mi visszük szerte, Véretek lázát ma ünnepelte. .. Ez a nagy és szent könnyező anya, Az Almamáter megzendüit fala. E néma kövek beszélni fognak, Uj lelke nő a láncra vert kórnak. Lesz még kürtszó és jönnek fellegek. A márványtábla halkan megremeg. Világitnak még ezek a falak és „Hiszek egyet“ zeng minden ajak.
