Református főgimnázium, Nagykőrös, 1928
5 barátján segíteni akart és sokszor tudott is. Az egyéniségéből kiáradó szeretet sok könnyet letörölt, sok, vergődő léleknek adott uj élet- és munkakedvet. Iskolánk s az ifjúság jóságos gyámolát és atyai barátját gyászolja benne, aki úgy [elnöki, mint kormány- képviselő székében az ítélő bírának a szavát mindig a könyörülő szeretet nyelvén hallatta s azon ritka vezető emberek közé tartozott, kik oktatásügyünk mostoháját, a középiskolai tanárságot is meglátták és értékelték. Szeretett bennünket; mi is meleg részvéttel és kegyeletes szívvel őrizzük meg nevét és alakját ! És hisszük, hogy földi élte elmúlásán is hangzott Jézusnak a becsületes sáfárt bátorító szava; „Jól vagyon, jámbor és hű szolgám, hü voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj bé a te Uradnak örömébe.“ (Mát. XXV. 21.) HORVÁTH JÓZSEF.
