Református főgimnázium, Nagykőrös, 1927
9 a reformáció emlékünnepén óhajtott ifjúsága kezébe zászlót adni, hogy hazájához és egyházához tántoríthatatlan hűséggel mutassa a késő nemzedékeknek azt a helyes utat, amelyen ifjúsága közel 400 év óta jár. A lélekemelő ünnepély délelőtt istentisztelettel kezdődött, amelyen dr. Juhász Vince tanitóképzőintézeti vallástanár imádkozott, Horváth József gimn. vallástanár pedig szentbeszédet tartott. Ennek végeztével Bakó József ref. lelkész fölavatta a zászlót a többi közt ezeket mondván: Zászlója meggyalázá- sával egyetlen nemzetet sem szégyenitettek meg annyiszor, mint a magyart. A szégyen pírja önti el arcunkat, valahányszor rágondolunk, hogy a söpredék nép miként tépte le és tiporta porba a magyar haza szent jelvényét. Magyar ifjúság! Legyetek méltók a 48-as márciusi ifjakhoz s valahányszor a kezetekbe veszitek ezt a zászlót s valahányszor összegyülekeztek alatta, egy vágy: Nagymagyarország föltámadása éljen a lelketekben ! Az áldás után dr. Kovács Lajosné kötötte fel a zászlóra „Imádd az Istent és szeresd a hazát“ jelmondatu fehér selyem zászlóanyai szalagot. A zászlóavató iskolai ünnepélyt d. u. 5 órakor tartottuk igen nagy közönség részvételével a gimn. tornacsarnokban a következő műsorral: 1. A Hiszekegyet előadta a gimn. énekkar. 2. Nagyhatású megnyitó beszédet tartott Patonay Dezső ref. lelkész. Vaknak kell annak lenni, mondotta a többi közt, aki nem látja, vagy tagadja a szoros összefüggést, mely az iskola és az egyház, az iskola és a nemzet között van. Fájdalom, volt idő, amikor a rosz- szul értelmezett liberalizmus le akarta tépni az iskolát az egyház testéről, független morált tett a keresztyén erkölcsi elvek helyébe. A keresztyén erkölcsöt, krisztusi hitet, nemzeti érzést a lomtárba utalták s csak mikor vagyonúkban támadtattak meg az emberek, akkor ébredtek, vagy talán sokan még akkor sem, tudatára annak, amit a keresztyén nevelés, a hitvallásos iskola ellen vétettek.... Az iskola a vallásnak, az egyháznak nélkülözhetetlen életereje. Amely egyház lemondott az iskoláról, az a haldoklásnak, a sorvadásnak útjára lépett. A reformáció az egyetemes, az általános iskoláztatást valósította meg mindenütt. A mi iskolánk is a reformációnak szülötte. Azok a jeles férfiak, akik a templomban hirdették a megtisztított tant, egyszerre, majd felváltva, mint papok, tanárok vagy tanítók az iskolában is folytatták a művelés nemes munkáját. S a nagykőrösi református iskola a város hozzájárulásával az egyház által fenntartva, tiszteletre méltó helyet tölt be a magyar nemzet kulturéletében s fényt, nevet szerzett az egyháznak, városnak egyaránt. Az éber megfigyelőnek bizonyára feltűnt, hogy a legújabb időben ez iskola ref. jellegét szeretnék letörölni, elhomályosítani, vagy legalább az elhallgatás által feledésnek adni. Ámde minden ilyen törekvés ellenkezik a tényleges helyzettel s ellenkezik a legtöbbünk közérzetével, mely lelkünket ez iskola múltjával, jelenével és jövőjével elválaszthatatlanul egybekapcsolja.
