Református főgimnázium, Nagykőrös, 1926
9 f) Iskolai ünnepélyek. Az ifjúság fogékony leikébe a hazafias szellemet beültetni és azt ápolni, a haza s az emberiség nagyfontosságu eseményeinek emlékét felidézni és ébren tartani, a haza és az emberiség nagy szellemeit kegyeletes tisztelésre és követendő példákul odaállítani mindig komoly gondját képezte intézetünk tanári karának. Ezt a célt szolgálták iskolai ünnepélyeink is. 1. A tanítóképző intézettel közösen ünnepeltük meg október 6-át, hazai történelmünk felejthetetlen gyásznapját. Az ünnepélyt templomi istentisztelettel kezdettük meg, melyen Bakó József lelkész mondott szép alkalmi imát, ennek végeztével a tornacsarnokban Péter Zoltán tanítóképző intézeti tanár emlékezett meg az 1849-iki gyászos eseményekről. 2. Január hó 3-án Bánóczy Endre tanár idézte fel az ifjúság előtt a mohácsi csata gyászos emlékét, fejtegetve az okokat, melyek azt előidézték. 3. Nemzeti újjászületésünk évforduló napját, március hó 15-ét is megültük. A templomban Patonay Dezső lelkész kért áldást a sokat szenvedett magyar hazára, az iskolai ünnepélyen pedig Bánóczy Endre tanár méltatta a nap jelentőségét, s Kovács Paula VII. oszt. tanuló felolvasta ezen alkalomra irt pályanyertes értekezését. 4. Április 30-án a tanárok az egyes osztályokban megemlékeztek egyház- kerületünk kiváló főgondnokának, Dr. Darányi Ignácnak elhunytéról. g) Az iskola egyházi nevelése. Intézetünk a vallás-erkölcsi nevelés terén a lefolyt iskolai évben a már eddig is jónak bizonyult módon és keretben, nemcsak az előirt hittani órákon, hanem a belmissió hatékony gyakorlása által is eredményes munkát fejtett ki a református keresztyén jellemképzés és a hitbuzgóság intenzívvé tétele tekintetében. A biblia olvastatásával igyekezett közelebb jutni a gyermeki lélekhez, hogy az igy fölkeltett érdeklődést gyümölcsözővé tegye a serdülő ifjú vallásos egyéniséggé nevelésében, erősítse az ifjúság egész gondolatvilágát az egyházhüségben, az élő keresztyénség öntudatos átérzésében és gyakorlati megvalósulásában. Egyházias fegyelemre nevelő eszközeink voltak a minden tanulási nap első óráját kezdő s utolsó leckeóráját befejező rövidebb imák a magyar hiszekeggyel; a minden vallásórát bevezető és záró imádságok; a zsoltár- és dicséret-szövegek rendszeres tanítása; a vallás órákon állandósított éneklés, hogy fiainka gyülekezeti isten- tisztelet cselekvő részeseivé váljanak; az iskolai és a nyilvános templomozás rendszeres látogatása. Különös súlyt helyeztünk arra, hogy a templomba járás állandó és hiánytalan megnyilatkozása legyen az ifjúi buzgóságnak s e tekintetben az osztály tanárok szives közreműködése folytán örvendetes haladásról számolhatunk be. Hogy a gyülekezettel való kapcsolatot el ne veszítsük, az őszi és tavaszi hónapokban minden vasárnap a templomba vittük növedé- keinket, a téli hónapokban pedig az intézet vallástanára a fütött énekteremben tartott vasárnaponként ifjúsági istentiszteleteket decembertől március 15-ig. Október 31-ikén a reformáció emlékünnepét az összes helybeli református
