Református főgimnázium, Nagykőrös, 1915

5

szer talpra állitja ugyan elgyötört testét, de a nehéz kór romboló hatását megállítani már nem tudta.

Három évet töltött ugyan még a katedrán; de ez már csak vergődés volt, utolsó küzdelem az erős lélek és a gyenge test közt. A súlyos kór, a hazánkban oly sok áldozatot követelő tüdővész, annyira megtámadta és szétroncsolta a különben is elhanyagolt gyenge testet, hogy a fenntartótestület kénytelen volt orvosi rendelkezés alapján végleges nyugdíjaztatását kérni, amit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1913. szept. 1-től kezdődőleg el is rendelt. És ebben van életének legszomorúbb végzete, hogy az az intézet, amelyet talán mindnyájunknál jobban szeretett s amellyel kis diák kora óta szinte összeforrott, kénytelen volt őt falai közül eltávolítani, hogy a testet emésztő nehéz kór a viruló arcú növendékeket is meg ne mételyezze.

Nyugdíjaztatása után még kél évig tengedte kínos szenvedések közt életét, mig végre 1915. aug. 6-án, 42 éves korában megváltotta őt kínjaitól a halál.

Benne lankadatlan buzgalmú, az intézet minden ügye iránt melegen érdeklődő, nemesen érző és lelkiismeretes munkását veszítette el iskolánk s azért kegyelettel fogja mindenkor őrizni emlékét.