Református főgimnázium, Nagykőrös, 1915
OLASZ JÓZSEF 1873—1915. Még meg sem kezdettük az iskolai évet, a halál már is kopogtatott intézetünk kapuján, szinte sejtetve velünk, hogy gyászos aratása színhelyéül ez évben a mi iskolánkat is kijelölte. Három kar- társunk hagyott itt ugyanis örökre bennünket: a férfi kor delén munkaképtelenné vált Olasz József, intézetünk egyik büszkesége és hőse Huszár György és mindnyájunk szeretetétől övezeti Tóth Benő, gyászt és siralmat, de egyúttal szép, dicső s tiszteletre méltó emléket hagyva maguk után. Elsőnek Olasz Józsefet ragadta el a halál. Nagytehetségű, nagyra hivatott lélek volt gyenge, törékeny testben. Mint egyszerű, szegény iparos szülők gyermeke Nagykőrösön született 1873. jan. 11-én. A szegény szülők, észrevéve egyetlen gyermekük tehetségét és tanulni vágyását, a gimnáziumba adták őt, ahol a kitartó szorgalom, a lankadást nem ismerő törekvés és a szerény magaviselet példaképe lett s maradt mindvégig. Jeles érettségi bizonyitvánnyal 1901. szeptemberben a József-műegyetemre iratkozik be, ahol mennyiségtani és ábrázoló mértani előadásokat hallgat, majd lelke erősebb hajlamát követve egy év múlva már a budapesti tud. egyetemen a nyelvészeti előadásoknak lesz szorgalmas hallgatója. Hogy volt tanárai mennyire becsülték képességét s megbíztak tudásában, mutatja az a körülmény, hogy ajánlatukra a fenntartótestület a nagykőrösi főgimnáziumnál az 1894—95. iskolai évben a magyar-latin tanszéken helyettes tanárul alkalmazta s ezen megbízatásában — mint az akkori igazgató irta róla — „a hozzá fűzött várakozásokra jogosította is magát.“ A helyettes tanárkodás alatt megtakarított pénze lehetővé tette a szegény sorsú ifjúnak,
