Református főgimnázium, Nagykőrös, 1914

Iáit nemes üdülést. 1847-ben a kecskeméti kollégiumba ment középiskolai tanulmányai befejezése és a ielkészi hivatásra való előkészülés végett. Ezt a szándékát azonban csak a szabadságharc lezajlása után valósíthatta meg, amikor előbb egy évig Kecskeméten maradt segédtanárnak, majd pedig 1855-ben Halasra ment gimnáziumi tanárnak, ahol hét, eredményben gazdag évet töltött. Itt készítette és nagyobb műfordítását, M. A. Lucanus Phar- saliaját, melyet a M. Tud. Akadémia pályadijjal jutalmazott.

Lelke a papi pályára vonzotta s 1862-ben Érsekcsa- nádnak majd négy év múlva, 1866-ban Kunszentmiklós- nak lesz lelkészévé.

Bár neve a magyar olvasóközönség előtt a legelőkelőbb lapok és folyóiratok révén ekkor már ismeretes volt, a legtöbb irodalmi babért mégis kunszentmiklósi lelkész korában aratta. Itt éri őt az elismerés a Kisfaludy-Társa- ság, majd a Magy. Tudományos Akadémia részéről,, melyek őt tagjaik díszes sorába emelik, majd a Szederindák és a Gyalogösvény a legkiválóbb elbeszélők, Homeros Iliasának magyarra való átültetése pedig a legjelesebb műfordítók közé iktatták őt.

Nem kisebb elismerést és tiszteletet viv ki magának egyházi téren is.

Egyházközségének mintaszerű vezetése, magával ragadó szónoki tehetsége, minden ügyben megnyilvánult bölcsesége csakhamar vezérré avatták őt előbb a solíi egyházmegyében, melynek esperesévé lett, majd pedig az egyházkerületben, midőn az egyházközségek bizalma 1904- ben a püspöki székbe emelte őt.

Itt is az maradt, aki volt, a szelíd lelkű munkás és bölcs főpásztor. Bár kitüntetésekre soha sem vágyott, agg korát mégis bearanyozta a genfi egyetem a tiszteletbeli doktori címmel való felékesítésével és ő felsége a király a Ferenc József-rend nagykeresztjének adományozásával.

Szép, mintaszerű tartalmas élet volt püspökünké, kinek sírját tanári karunk is legőszintébb részvéttel vette körül.

Emlékét kegyelettel fogja őrizni az utókor, melynek tündöklő példája lesz időtlen időkig.