Református főgimnázium, Nagykőrös, 1911

Tartalom

4

Dénesné, azután Dobozyné volt e ritka nemes szivű nő, aki méltányolva a tehetséges ifjú önfeláldozó buzgalmát a tudományos pálya elnyeréséért, már a tanulói évek alatt számottevő összegekkel segíti, halála után pedig jelentékeny vagyonát ráhagyta örökül'. Bátyja, László, helybeli iparos vitte föl időnként a jó nagynéne pénzküldeményeit s az édes anya készítette ízes elemózsiát, amit vidám kedvvel fogyasztottak el a kedves „hazai“ körül összegyülekező barátok. Nem megvetendő segélyt képezett az a 300 forintnyi ösztöndíj sem, melyet szorgalmával és tehetségével már az első évtől kezdve kivívott magának s a harmadik évben nyert pályamű jutalomdija.

Lelkének jellemző vonásai: munkaszeretet, kitartás, szerénység már ekkor kibontakoznak s megszerzik és biztosítják számára országos nevű tanárainak becsülését, szeretetét. Különösen Bartalt, a jeles latin nyelvészt emlegette hosszú évek múltán is nagy szeretettel. S hogy mennyire méltányolta képességeit a kitűnő esztétikus, Gregussis és hogy ő is mennyi vonzódást érzett lelkében a hódolattal övezett nagy tanár iránt, érdekesen bizonyítja az a magában véve tán csekélynek látszó, társadalmi tény, hogy nehány, hozzá hasonló szorgalmú társával akárhányszor hazakisérte egyetemi előadásáról a kedves tanárt budai lakására, ahol aztán rendszerint meg- marasztott vendégek gyanánt társalogtak el órák hosszait.

Hogy szaktárgyaiból milyen mélyen merített, mutatja 1882. decz. 13-án kelt tanári oklevele, melynek rövidségük mellett is beszédes szavai szerint .... „a szabályzat követelte tanárvizsgálaton általános műveltség tekintetében dicséretesen megfelelt; a latin filológiából, mint főtárgyból dicséretes, a görög filológiából, mint melléktárgyból dicséretes eredménnyel állotta ki a szigorlatot.“ Ez az oklevél az egyetemről történt távozásának harmadik esztendején kelt, mert mikor három évi tanulmányait 1879-ben befejezte, Szííts Lajos várkonyi földbirtokos hívását elfogadva, oda költözött a Szűts- fiuk nevelője gyanánt. Egy évet töltött a vendégszerető ősnemesi kúrián, mert már 1880. jul. 20-án helyettes tanárnak hívja meg szülővárosa, mindig rajongva szeretett „Alma Materiének elöljárósága. S ezzel elérkeztünk pályája harmadik mérföldmutatójáig.

A beteljesült vágy boldogságával, az ifjúi lélek munkabírásával és hivatásának komoly átérzésével kezdi meg a gyermeki lelkek nevelésének nehéz munkáját azok közt a falak között, hol nemrégiben maga szívta leikébe a tudomány szeretetét. 1881. jul. 5-én a filológiai tanszékre újra megválasztják helyettesnek s e minőségű alkalmazását 1882. jul. 9-én megismétli az egyháztanács, miglen