Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910
A nagykőrösi ref. főgimnázium által 1910. jún. hó 31-töl júl. hó 8-ig, Dalmácia-, Bosznia-, Hercegovinában tett tanulmányi kirándulásnak leírása. (Pályamű.) Óh tenger, a szabadság jelképezője, a sík végtelenségben elnyúló hatalmas tenger! Ti hókoszorúzta bércei, kies zöldelő partjai! Ti ősrégi, hatalmas városai Dalmáciának kitörölhetetlen nyomot, ezernyi szép,- feledhetetlen emléket hagytatok a magyar kiránduló kis csapat lelkében, amely júliusnak egy forró reggelén érkezik a nagy magyar Alföldről Fiúméba. Ez a csoport a nagykőrösi kirándulók csoportja, kiket már hajt a tengerlátási vágy s habár a vasúiban csak úgy ahogy átaludt éj fáradalmai után jól esnék a pihenés, futunk a szállóból egyenest a partra, hogy a gőzkocsiról csak futólag látott tengert teljes egészében szemlélhessük s csodálhassuk a kikötőben horgonyzó hatalmas hajókat. A mi- szemeinknek szokatlan mind e látvány. Előttünk a fiumei öblön túl a Quarnero vize, oldalt távol az istriai partok, a Monte Maggiore reggeli ködbe burkolt csúcsa : az első benyomás igazán jóleső és meglepő e gyönyörű tájon ; a kikötőben már kora reggel nagy élénkség uralkodik, a hajókon a legénység a reggeli munkát végzi, a parton a csarnokba s a piacra sietők, halászok haladnak el mellettünk. A délelőttöt a város megszemlélésére szenteltük s az ottani gimnázium két növendékének, Brájjer és Májjer uraknak szíves és előzékeny vezetése mellett az időhöz képest elég alapossággal néztük sorba Fiume nevezetességeit s ezek között mindenek előtt a hal- és vásárcsarnokot. A halpiac igazán érdekes látványt nyújt. A legkülömbözőbb, legfurcsább alakú tengeri halakat, rákokat, pókokat árulják, viszik, hozzák, veszik, darabolják, sózzák itt s az ember szinte elkábul az előttünk érthetetlen kiabálástól, amint a halá
