Református főgimnázium, Nagykőrös, 1910
16 vonító, ájtatos kiáltozása meggyőz bennünket nagyon is hangosan, hogy dél van és sietünk vissza szállodánkhoz, „ Válits “ -hoz. A délutáni programúi a seriát-iskolát és a szőnyeg-gyárat írta csupán elő. A seriát-iskola, internátus rendszerrel ellátott főiskola, melyben a hallgatók az ú. n. seriát-jogot tanulják. Az iskola elvégzése európai egyetemekre és hivatalokra is feljogosít oly módon, hogy az innen kikerültek Bosznia-Hercegovina érdekeit támogatják külállamokban. Végignéztük a nagy tantermeket, az emeletet, a tanári szobákat, a könyvtárt, benyitottunk egy hallgatónak, Juszuf úrnak a szobájába, aki örömmel tért vissza < béd- jétől, midőn meghallotta, hogy vendégei vannak. A seriát-iskolát elhagyva, egy rendes iskolát néztünk meg, de legnagyobb sajnálatunkra nem volt benne tanítás. Az udvaron itt is megvan a szokásos kút, mert minden tanóra előtt meg kell mosakodni az ifjaknak s hosszú ima után kezdik meg a leckét. Maga a tanterem rendkívül kicsiny, két hosszú padsor van benne, egyikben a fiúk, másikban a leányok ülnek. A katedrán még ott van a pálca, amellyel itt a kicsinyeket serkenteni szokták s érdekes, hogy a tanterembe is levetett cipővel szabad csak a tanulóknak belépni, mint a templomba. Elhagyva az iskolát, hosszú séta után jutunk a városnak éppen másik részén lévő szőnyeg-gyárba. Ez is egyike a legérdekesebb látványoknak, amelyben részünk volt. Egy nagy, hosszú teremben két sor1 an 5—6 fiatal leány ült a szövőszékek mellett s a feje felett lévő minta szerint ketté hajtott selyem, vagy pamutszálakat szorított két-két kihúzott vastagabb cérnaszál közé, melyek a szőnyegnek mintegy alapját képezik; ez a munka azonban oly lassan megy, hogy alig készül el egy-egy szőnyeg egy év alatt. A másik sorban a sima szőnyegeket gyártják, melyeknek mindkét része egyforma mintázatú ,; ez sokkal nehezebb munka s azért drágább az ily szövés. Oly gyorsan irgett-forgott, le- feljárt az egyik szép fiatal leány keze, hogy mi csak bámultunk, midőn pár perc múlva újai alól kibontakozott egy kis része a mintának. Midőn tapasztalatink gyarapodtával innen is eltávoztunk, rövid séta után az egyesült evangélikus templom felé vettük útunkat, mely a Miljacska bal partján fekszik. A szíves öreg magyar lelkész örömmel mutogatta és magyarázta meg a templom képeit és berendezését. . . Meghatva rebegtünk imát az Ég Urához és szívből jövő hálaadást, hogy htunkban szerencsésen megőrizett bennünket s elvezetett htunk végállomásáig s kértük a Mindenhatót, áldja meg
