Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908
9 Szondi, Rozgonyiné), csehvel viaskodik az V. László ban és Az egri leány-hm, magyar és kun áll szemben a Szent László-ban. A Kosmopolita költészetben a magyar irodalom külföldíeskedő irányait kárhoztatja : „magyar költő ne keressen hatást és ihletet idegen földön“. (Riedl.) Légy, ha bírsz, te „világköltő!“ Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott. Magyar volt minden ízében és gondolatában. Mély hazaszeretetéből hiányzott minden szónoki hangzatosság. Meggyőződése, hogy nem a lármás hazafiság üdvös a nemzetre, mert mindenki annyit ér, a hogy betölti hivatását. A magyar ember munkára termettségét példázza, de keleties tétlenségét gúnyolja a Magyar Misi-ben s az Arkádia-fé/é-ben; a Rangos koldus-ban az úri származású, léha, munkakerülő, előkelő eredetével dicsekvő ké- regetőt állítja pellengérre. Az élet szerinte alkalom kötelességeink teljesítésére. Boldogságot ne, csak megelégedést keressünk. A leg- sivárabb életnek is van egy kis öröme, reménye. (Enyhülés.) A megelégedést nem a nagy vagyon, nem a hírnév, hanem a tiszta szív, a szerény vágy s a gyümölcsöző munka adja meg. A hivatás hűséges betöltése, a kötelesség buzgó teljesítése jutalmazza az embert nyugodt és tiszta lelkiismerettel. — A lelkiismeret a legfőbb bíránk, kinek Ítélésére érdemesek vagyunk az életre, vagy elég bűnösök a halálra. Aranya lelkiismeret költője. A mardosó lelkivád kergette őt is réges-régen Mármarostól Szalontáig 40 mérföldön át; ennek kígyói gyötrik a büszke Edwárd királyt, a szerelmes Kund Abigélt, a csalfa Tuba Ferkót, az őrjöngő Bende vitézt, Ágnes asszonyt s a Hidavaiás szerencsétlen résztvevőit. A lelkiismeret csakugyan jutalmazó és büntető biránk : igyekeznünk kell törvényei szerint rendezni be egész életünket, amelyet, ha e siralom völgyén bujdosás- ban töltünk is, felvált a költőnktől is oly meggyőződéssel hitt tűl- világi élet. Vallásos hite a legösszhangzóbban olvad egyéniségébe s voul át egész életén. Gondoljunk csak a Fiamnak megható gondolataira, vagy Öszikéiből a Honnan és hová cimű költeményére : Ami annyi szívbe oltva Élt világ kezdete olta, Mit remélt a hindu, párz, A mért lángolt annyi oltár, r
