Református főgimnázium, Nagykőrös, 1906

A GÖRÖG NYELV KÉRDÉSE.

Székfoglaló értekezés.

Midőn ez iskolai év kezdetén felettes hatóságom, tiszttársaim és a tanulóifjúság előtt hivatalos formák és ünnepélyességek között elfoglalom tanszékemet, melyre a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi miniszter a fennálló szerződésből kifolyólag a nagytiszteletű és tekintetes egyháztanács ajánlata folytán 1905. március 23-ikán 17483 sz. alatt kelt leiratával kinevezett: az első szó, melyre felemelem ajkamat, a köszönetnek szava. A mély hála és őszinte köszönet érzése tölti el szivemet azon kitüntető bizalomért, melyet a nagyt. és tek. egyháztanács évek során keresztül tanúsított irányomban az által, hogy helyettes tanárul alkalmazott, majd a magas tanügyi kormánynak rendes tanárul kinevezésre ajánlott s ez által alkalmat adott nekem arra, hogy e fényes múltú iskola falai között, melynek én is tanítványa voltam, fejthessem ki lelkemnek erőit a magyar nemzeti és kálvinista tanügynek szolgálatában. A kötelesség lelkiismeretes teljesítésével, a hivatásszerető ember odaadásával és az eszmények iránt fogékony lélek éber lelkesedésével igyekezem méltóvá tenni magamat a sokszorosan előlegezett bizalomra.

Hasznos és sikeres munka végzésének alapfeltétele az ügybuz- góság és hivatásszeretet. E kettő nélkül a tanár munkája élettelen, sivár és meddő. Az íigybuzgóság az ismeretközlés legbiztosabb eszközlője, a hivatásszeretet pedig megtanít arra, hogyan lehet a tanított tárgy értékét megbecsülni s az iránt a lelkesedést felkelteni és ébrentartani.

Középiskolai tantervűnkben nincs egyetlenegy tárgy sem, mely- lyel szemben az íigybuzgóság és hivatásszeretet kívánatosabb volna,