Református főgimnázium, Nagykőrös, 1906

4

Iában másfél évig esküdt diák (janitor) és elemi iskolai köztanitó volt. Ezen négy év alatt egyszersmind Fésűs András debreceni lelkész s egyházkerületi főjegyző gyermekeinek házi nevelője is volt. Tanítósága bevégeztével a német nyelv elsajátítása végett egy évet a Szepességen, Felkán töltött s innen megtérve 1855. május 1-én tette le Debrecenben a lelkészképesitő vizsgálatot s Köröstarcsára rendeltetett Szabó Mihály lelkész mellé segédlelkésznek. Itt érte őt 1856. január 2-án Báthory Gábor helyettes püspök felszólítása a melylyel őt az intézetünknél az egyházkerület által fenntartott s a Csikay Imre eltávozásával megüresedett tanszékre hívta meg, a melyhez a vallástanon kiviil a magyar és latin nyelv tanítása volt akkor hozzácsatolva. így jutott be az alig 24 éves ifjú azon tanári karba, mely intézetünknek országos hirt, nevet s városunknak a „magyar Athene“ elnevezést szerezte meg. Tanártársai voltak: Arany János, Deák József, Kiss Lajos, Lengyel Dániel, Losonczy László, Mentovich Ferencz, Szabó Károly, Szarka Mihály, Szilágyi Sándor, Szigeti Warga János és Weisz Mihály. Közülök sokan és pedig épen a legjelesebbek, kiket hivatásuk másfelé vonzott, pár év múlva megváltak iskolánktól, de Ádám Gerzson híven és kitartón megmaradt az egykor felvállalt munkatéren s 46 éven át soha nem lankadó buzgósággal és ügyszeretettel munkálta az egyház veteményes kertjét. E hosszú idő alatt a fentebb említetteken kívül mintegy hatvan tanártársával működött együtt, a kikkel mindig a legjobb egyetértés, kartársi barátság, sőt meleg szeretet fűzte őt össze. Pályája kezdetén tanártársai közül az idősebbeket, kiválóbbakat választotta mintaképeiül, később pedig, mint régibb tanár s különösen mint igazgató ő volt a fiatal tanárok Mentora s hosszú pályája alatt gyűjtött gazdag tapasztalása kincseivel mindig készséggel támogatta a kezdő tanár ingadozó lépését.

Kiváló gondot fordított ismereteinek gyarapítására, látókörének szélesbitésére. Az 1857-ik év nagy szünidejét Bécsben töltötte a gimnáziumi tanárképzőinlézet póttanfolyamán s már ekkor meglátogatta több pályatársával Triesztet és Velencét. Az 1858-9-ik tanévre szabadságot kapott s ez évet az egyházkerület segélyezésével külföldi egyetemeken töltötte s az első félévben Tübingában, leginkább Baur, Fichte és Dunker, a másodikban pedig Zürichben Schweitzer, Schlottmann és Fritsche előadásait hallgatta s közben meglátogatta Németország nevezetesebb városait, Belgiumot, Franciaországot s beutazta gyalog Schweiz nagy részét. Midőn igy szélesbült látókörrel s tapasztalatokkal gazdagon visszatérőben volt, a cs. és kir. vall. és közoktatásügyi minisztérium tanácsosa felszólította, hogy vállalja