Református főgimnázium, Nagykőrös, 1906
13 intézkedéssel jelentőségét kisebbítsék s ez által a tanterv javítása helyett az érettségi vizsgálat hanyatlását tervszerűleg szervezzék. Ami ezek után a középiskolai oktatásban a görög nyelvből megmaradt, az „csupán részlet, mely nem egyéb, mint óhajtás, olyas valami, ami e nyelv elévülésének megakadályozására való." Ez az eljárás pedig nem egyéb, mint gyűlöletes rombolás a nélkül, hogy a lerombolt helyébe újat építenének. A legszomorúbb a dologban az, hogy a görög nyelv jelentőségének csökkenésével a középiskolai oktatást eszményi mivoltának egy lényeges vonásától fosztják meg. Még ellenségei is elismerik, hogy a görög nyelv megérdemli azt a lelkesedést, melylyel sok kedvelője iránta viseltetik. Chénier szerint emberi ajkon szebb nyelv soha nem született. Ha valami megérdemli, úgy a görög nyelv bizonyára megérdemli azt az időt és fáradtságot, mely arra szükséges, hogy mélységeibe behatoljunk és finomságait észrevegyük. Hajlékonysága elbájol s azok a véghetetlen apró értelmi eltérések, melyeket e nyelv a legnemesebb nép gondolkozásában feltüntet, az emberi nyelv teknikájának legbámulatosabb művészi karakterét tárják elénk. A „legélesebb kritikusok elismerik, hogy a görög irodalomban való járatlanság megfosztja irodalmunkat, főkép költészetünket az ihlettől, mely azt a merevség és szárazság ellen biztosítja." Azt még a legutolsó utilitárius nevelés képviselői is elösmerik, hogy „csökkenteni az ókori nyelvek számát annyi, mint a nevelést klasszikus jellegétől megfosztani.“ Korunknak pedig legfontosabb érdeke az, hogy nevelésünk klasszikus jellege megtartassék. Nem én állítom, hanem a klasszikus nevelés ellenzői mondják, hogy a „humánus tárgyakban véghetetlen báj rejlik s gyümölcsük édes nedvvel jutalmazza azt, aki a héját áttörte.“ Ez a nedv pedig az életnek, a szellem eszményi életének éltető nedve. Hiszen a haladó korral arányban vesz rajtunk erőt az anyagiság s naponként vetkőzzük le ideális mivoltunkat, hogy még a szellem munkásai is oda tapadjanak a röghöz s szolgáljanak az eszménynélküli testiségnek. Középiskolai tantervűnkben mind tágabb és tágabb tért nyernek a reál tudományok, melyek egyformán segítenek az emberi léleknek az eszményiség köntöséből való kivetkőztetésével a gyakorlati életcélok megvalósulásához közelebb jutni s a földi élet esz- ményiségét elveszteni. Ettől óvna meg bennünket a görög világ eszmeisége s rög feletti tisztasága. Hiszem, hogy meg is fog óvni. Hiszem, hogy a görög nyelv kérdése nem sokára akként fog sikeres megoldást nyerni, hogy ez a kincsek bányájához vezető kalauz ismét visszanyeri régi fényét és
