Református főgimnázium, Nagykőrös, 1904
4 lelkesedéssel ment, küzdött és szenvedett a hazáért mint honvéd. A szabadságharcz lezajlása után Kecskeméten bevégezvén theolo- giai tanulmányait, Dunavecsén elemi iskolai tanító, majd s^ülő városában káplán leit. Hét évi káplánkodás után 1861 február 3-án Filó Lajos első lelkészszel egy időben megválasztotta őt az egyház rendes másod lelkészévé s ezóta 44 éven át lelkiismeretes buzgó- sággal szolgálta egyházunkat. Egyházának s hazájának hű fia volt. Az elsőről tanúbizonyságot tett egész életén át kifejtett munkássága és az által, hogy élte végén vagyonát (47,000 koronát), melyet életében gyűjtögetett, egyházának hagyta oly feltétellel, hogy az alapul szolgáljon egy építendő református templom czéljaira. Hazáját is forrón szerette. Szent áhítattal csüngött az 1848—49. évi szabadságharcz nagy eszményein s türelmetlen lélekkel várta azok megvalósulását. Élte utolsó éveiben, mikor már annyira elgyengült, hogy hivatalos teendőit sem igen végezhette, lelkének egyetlen szent öröksége, minden öröme és boldogsága a múlt, különösen az 1848—49-iki szabadságharcz emléke volt. A jelen viszonyokkal elégedetlen s az életet és embereket a kelleténél talán sötétebb színben látó lelke ez emlékben talált vigasztalást s minduntalan ehhez tért vissza megpihenni, megnyugodni. Hálás kegyelettel őrizte lelkében a szabadságharcz hőseinek emlékét. Ez a kegyelet sugalta leikébe amaz elhatározást, hogy főgymnasiumunk- nál 1500 korona alapítványt tett oly czélból, hogy annak kamata évenként felváltva egy oly gymnasiumi illetőleg tanitóképezdei növendéknek adassék, a ki az 1849 október 6-án Aradon vértanú halált halt hősök emlékére a legjobb értekezést készíti. Egyházának hű fia volt, hazáját forrón szerette, méltó, hogy emlékét kegyelettel őrizzük. Szalay Gyula.
