Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
82 méltatta a nap jelentőségét. A confirmált ifjak egyesülete 1904 márczius 5-én az angol- és külföldi bibliaterjesztő társaság fennállásának 100-ik évforduló napján lelkes ünnepélyt rendezett, a mikor Horváth József vallástanár méltatta a nap jelentőségét, az ifjak imádkoztak, énekeltek, szavaltak, ugyanekkor 50 bibliát osztottunk ki a növendékek között. Jókai Mór halhatatlan költőnk temetésének órájában az összes ifjúságot összegyűjtöttük a torna- csarnokban, a mikor Huszár György lelkes be.szédben méltatta és magyarázta Jókai Mór érdemeit. A tanuló ifjúság üdülés és szórakozás czéljából s hogy szokjék a társadalomban való forgolódáshoz, a tanári kar engedélyével és felügyelete alatt 1904 február 20-án hangversenynyel egybekötött diák-estélyt, május 28-án pedig a Pálfája erdőben diák-estélyt rendezett. Mindkét mulatság jól sikerült s a tanuló ifjak úgy a hangversenyben való szereplésükkel, mint általában helyes s illendő magaviseletükkel a közönség megelégedését kiérdemelték. Az ifjúsági zenekar márczius 20-án nyilvános évzáró hangversenyt tartott, a mikor a szép számban megjelent közönség megelégedését fejezte ki a felmutatott siker felett. Egészségi állapot. Különösen ősszel és tavasszal, a változó időjárás alkalmával fordultak ugyan elő kisebbfokú, enyhébb lefolyású betegségek, de egészben véve az egészségi állapot kielégítő volt. Azonban fájdalommal jelentem, hogy két halottunk is volt. Fadgyas Sándor III. o. növendék, ki már születésekor magával hozta a betegség (mellbetegség) csiráit, a mely betegség lassan sorvasztotta az élni vágyó gyermek életerejét, mig nem február 27-én kiragadta a szerető, gondosan ápoló nagyszülők karjai közül s kora sírba döntötte a kedves fiút. Legyen emléke áldott! A másik halottunk Kiss Károly VII. o. tanuló, a kivel gyorsan végzett a halál, alig nehány napi betegség (agyvelő gyuladás) után sírba döntötte az erőteljes fiút. Kiss Károly tehetséges, kötelességtudó, kifogástalan magaviseletű fiú volt, a kit mindnyájan szerettünk, kinek jövőjéhez sok szép reményt fűztünk s kinek halála mélyen megrendítette úgy a tanárokat, mint a tanulótársakat, s örökké fájó sebet ütött a szerető szülék szivén. A boldogult hamvait a gyászoló szülék haza szállították Vaálba, hogy az édes szülőföldben aludja örök álmát. Áldás és béke lebegjen a korán elhunyt drága halott porai felett. Dr. Szabó Mihály városi főorvos úr a trachomára való tekintetből havonként megtartotta a szemvizsgálatot, de egy növendékünkön sem tapasztalta e betegséget.
