Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
I. Magyarország a XVII. sz. második felében, Székfoglaló értekezés. ____ ,I DÓN EZEN ÜNNEPÉLYES PILLANATBAN RÉGI SZOKÁS SZERINT tanári székemet a nyilvánosság előtt elfoglalom, mindenek előtt hálás szívvel mondok köszönetét a fentartó testületnek, hogy igénytelen személyemet e szép múltú intézetben nagynevű elődök tanszékére méltatta, hálás köszönet illeti a tek. tanári kart, melynek minden egyes tagja előlegezett bizalommal, igazi kartársi szeretettel volt irányomban. Most pedig áttérek értekezésem tárgyára s vissza szállók a történelem szárnyain a 17. sz. második felébe, abba az időbe, mikor hazánk a felhalmozódott törvénytelenségek nagy súlya alatt majd hogy össze nem roskadt; abba az időbe, mikor a hatalom emberei bőséges alkalmat szolgáltattak az evangeliom szerint megtisztított vallásnak, hogy történetébe a vértanuknak hosszú sorát feljegyezhesse. A magyar alkotmány és a vallás szabadság egyik ideális hősének, II. Rákóczi Ferencz emlékének akarok ezzel áldozni, megmutatván nagy vonásokban, hogy milyen volt Magyarország állapota az ő fellépését megelőző félszázadon át s hogy mennyire megérdemli ez a hontalanná lett nagy hazafi fellépésének 200 éves fordulóján a róla való megemlékezést, mint a ki élete nyugalmát, családi boldogságát, fejedelmi vagyonát készségesen feláldozta azért, hogy Magyarországot sanyarú helyzetéből kiszabadítsa, alkotmányát, vallásszabadságát biztosítsa. A Habsburgok politikájának vezérelve, a mióta csak a történelem színpadán nagyobb szerepet vinni megjelentek, a dinasztikus
