Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
11 A nemzet ellenálló erejének megbénítására az eddiginél is számosabb katonaságot szállásoltak az országba s elrendelték, hogy azokat ezentúl kizárólag a magyarok tartsák el, mert rendetlenkedésükkel ők tették szükségessé ü katonaság szaporítását. Az eltartásra szükséges adót részint terményekben, részint pénzben voltak kötelesek beszolgáltatni, s általában oly nagy volt, hogy a különben is agyonsanyargatott országnak rövid időn le kellett alatta roskadnia. Minden megyére kivetették a reá eső részt, s a megye volt köteles azt az egyesektől behajtani. Nyitrában minden háztól Sz.- Mihály napra 10 mérő gabonát, Sz.-Mártonra pedig 10 mérő zabot kellett beszolgáltatni. Sárosban minden portára 25 írt, 8 köböl zab, 4 köböl gabona esett. Még ennél is súlyosabban érte a nemzetet a fogyasztási adó, mely épen a szegényebb osztályt sújtotta legjobban. S a fogyasztási adót ilyen forma érdekes okoskodással számították ki: feltették, hogy van az országban 210,000 ház s minden házban 4 ember. Egy fejre esik hetenként 4 font hús, egy font húsra pedig kivetettek fél dénárt. Az boritalra vonatkozólag igy okoskodtak: legalább 50,000 ember iszik meg naponként egy pintet, 100,000 ember V2 pintet, és 100,000 ember x/\ pintet s egy akó borra 30 dénárt róttak. A lábbeliekre is vetettek 12 garast.* Kiterjedt tehát a német figyelme mindenre: nem csak éheztetni akart bennünket, de még mezítláb is akart járatni. Kérte is Széchenyi György kalocsai érsek az adórendelet felfüggesztését, „különben a pusztulásra jutott ország lakói feljajdulva, kezeiket égnek emelve, a számtalan árvák és özvegyek zokogva boszut fognak lekönyörögni e gyászos rendeletck szerzőire“** De hasztalan ! Ha szép szerével nem kapták meg, fegyverhatalommal hajtották be. A magyarság erejének megbénítására még nem volt elég, hogy koldusbotot adtak a kezébe, hanem lelkiismereti szabadságát is megtámadták. Lipót még a felkelés kitörésekor fogadalmat tett, hogy ha sikerül a lázadást legyőznie, a magyar királyságot Mária országává teszi, kiűzvén vagy kiirtván belőle mindenkit, a ki nem hódol a római szentszéknek. És Lipót e terv kivitelében annál nagyobb buzgósággal járt el, mert tényleg a protestánsok voltak alkotmány- ellenes politikájának legmakacsabb ellenségei. Attól sem kellett tartania, hogy esetleg valamelyik külföldi protestáns hatalom párt* Fauler i. m. II. 413. ** Horváth M. Magyország tört. VI. 54.
