Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
I. A vallástanitás módszereiről. — Székfoglaló értekezés. — AGYAR HAZÁNK OKTATÁSÜGYÉNEK E NAGYNEVŰ, RÉGI CSARnokában két év óta van szerencsém működni az emberré képzés és nemzeti nevelés terén. A nagyt. és tek. Egyháztanács 1900 szeptember elsejétől a Sántha Béla úr nyugalomba vonultával megüresedő történelem—földrajzi tanszéken helyettes tanárul alkalmazott, a főtiszt, dunamelléki ev. ref. Egyházkerület 1901. október 19. és következő napjain tartott közgyűlésén az Adám Gerzson űr nyugalomba léptével betöltésre váró vallástanári állásra választott meg. E rám nézve ünnepélyes pillanatban hát, midőn tanszékemet a nyilvánosság színe előtt elfoglalom, az első szó ajkamon a hálának és köszönetnek szava ez iskola fentartó testületéi iránt; a második meg az az Ígéret, hogy az Istentől nyert minden erőmmel igyekezni fogok a serdülő ifjúság lelkét a hitigazságok ismeretével megtölteni, szivének ideális hevét ébreszteni s a jóra irányítani s ez által intézetünk, református keresztyén anyaszentegyházunk és édes hazánk boldog jövőjét építeni! Mély meghatott:-ág száll lelkemre. Nem pusztán az emlékezés suhanása az, mely iskolánk közeli és távoli múltjának fényes képei közül országszerte hires, dicső mesterek képét mutogatja, kiknek nagyságával szemben tétovázva áll meg a kicsiny utód gyöngesége, hanem sok tekintetben a feladat nehézsége. Hiszen rám bizatik az a mag, mit a gyermek kis szive az édes anya csókjától, a szülei ház melegétől a hit első sejtelmeiben nyert és az iskolába hozott, hogy ott a vallásos ismeret, a krisztusi szeretet és a felebaráti könyörületesség terepélyes fájává növekedjék: vájjon megfelelhetek e sokszoros, nehéz feladatomnak ?
