Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
17 egyházunk elöljárósága, de minél tovább foglalkozott vele, annál inkább belátta annak czélszerűtlenségét. E tervezgetés közben Ádám Gerzson kin tanácsos, akkori igazgató, a tervező és építtető bizottságnak tagja kimutatva azt, hogy a fentemlitett terv, milyen költséges, mégis czélszerütlen, mert csak ideig- óráig elégítené ki a szükségletet, egy inditványnyal lépett fel: „Én — úgy mond — e terv helyett másikat vagyok bátor javaslatba hozni s erre úgy az építtető bizottság, mint a nt. és tek. egyháztanács figyelmét tisztelettel és bizalommal felhívni. És ez az, hogy adjuk át a gymn. épületet a praeparandia, a közös tápintézet és az elemi iskolák részére s építsünk egy tisztességes, szükségleteinknek megfelelő gymnasiumot az ó-temető elején.“ Az építtető bizottság e javaslatot tetszéssel fogadta, sőt egyhangúlag elfogadta azt a nt. és tek. egyháztanács is 1896. július 3-án 442. sz. végzésével s kimondotta, hogy a gymnasium részére új épületet emeltet az ó-temető elején 2 holdnyi területen s egy bizottságot küldött ki, hogy az részletes tervet és költségvetést készíttessen s elhatározta, hogy e tervet és költségvetést felterjeszti a nm. vallás és közokt.-ügyi miniszter úrhoz s az építkezéshez 50°/'0 államsegélyt kér. A költségvetés 460,000 koronában volt előirányozva. A nm. vallás és közokt.-ügyi miniszter kegyes volt az 50°/0 segélyt megígérni, de a tervet és költséget nagyobb szabásúnak találta, mint az egy vidéki városban szükséges, épen azért egyháztanácsunk kérésére, saját szakközege: Baumgarten Sándor műépítész úrral egy kisebb méretű tervet készíttetett s a terv kivitelére az 50°/0 építési segéb't 170,000 koronát az állami költségvetésbe felvette. Az egyháztanács 1899. augusztus 1-én 403. sz. a. kelt határozatával ez újabb tervet elfogadta s újólag kimondta, hogy a gymnasiumot az ó-temető elején építteti fel. — Az építési költség fele 170,000 korona biztosítva lévén az állam részéről, egyháztanácsunk, a másik 170,000 korona költségre keresett fedezetet. Az ő segítő társára, a városra gondolt s 1899. szeptember 8-án tartott gyűlésének határozatából kérvényt intézett a városi képviselőtestülethez, hogy 100,000 korona segélylyel járuljon az építés költségeihez. S a városi képviselő- testület belátva azt, hogy a gymnasium époly mértékben szolgálja az ő, mint az egyház érdekeit, 1899. deczember 27-én 13,353. számú végzésével nemes áldozatkészséggel megszavazta a 100,000 korona építési segélyt. Érdemesnek tartom ideiktatni az említett gyűlés idevonatkozó pontjának egy részletét, mely világot vet a városi képviselőtestület gondolkozás módjára, melyet a nevelés- és oktatásügygyei szemben tanúsít, ez igy hangzik: „Az elnök polgármester örömmel constatálja, hogy ime a város képviselőtestületében most már a kérdés lényegét illetőleg, hogy t. i. a ref. egyház részére az új gymn. felépítésére kért 100,000 korona megajánltassék, illetőleg megadassák, nézet eltérés fenn nem forog; a képviselőtestület közgyűlésének minden tagját ma is, miként hasonló alkalmakkor a dicső elődöket, ugyanazon magasztos közszellem hatja át és vezérli, mely a népnevelés ügyét az idők folyamán a városunk érdekével is elválaszthatatlanul összeforrott s következményeiben a város minden lakosára áldásosán kiható közérdekű ügynek tartja, melynek fentartására, fejlesztésére és felvirágoztatására még a legmesszebb menő áldozat meghozatala is elengedhetetlen polgári és hazafiúi kötelesség.“ A városi képviselőtestület megszavazta a 100,000 korona segélyt az építkezésre, de azon feltételt kötötte hozzá, hogy a gymnasium ne a temetőben, hanem a központban épüljön fel. Az egyháztanács kebelében ekkor felmerült azon kérdés, hogy vájjon e feltétellel elfogadható-e a városi segély, akad-e megfelelő helyiség a központban 2
