Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
16 dicső múltját kitartásra, munkálkodásra buzdit. — Ezután Szalay Gyula főgymn. igazgató olvasta fel a gymn. építésének a történetét, melyet, mivel adatot képez az intézet történetéhez, egész terjedelmében ide iktatunk: Egyházunk figyelembe véve a szent irás szavait, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való s érezve azt, hogy a népek és nemzetek lázas versenyében azé lesz a diadal, amelyik legerősebb lesz a tudományban és műveltségben, díszes csarnokot építtetett, hogy ott hirdettesse az úr teleimét, mely a bölcseség kezdete, az igaz tudományt, a tiszta erkölcs és hazaszeretet magasztos igéit. Ott emelkedik az épület büszkén, hirdetve egyházunknak s városunknak íenkölt gondolkozását, a tanítás és nevelés ügye iránt tanusitott nemes áldozatkészségét. Hirdetve, hogy a magyar állam, a magas kormány mindenütt kinyújtja segítő, gyámolitö karját, a hol őszinte jó igyekezetei lát a tudomány és műveltség terjesztésére s a magyar hazafias szellem ápolására. A nekem jutott szerephez képest elmondom az épület létrejövetelének körülményeit, történetét, azonban tekintettel a rendelkezésre álló időre, csak röviden, vázlatosan. -— Egyházunk s a vele testvéri viszonyban élő városi közönség mindig szerető gonddal ápolta az iskolákat s a kor követelményeihez képest a nevelés és oktatásügy oltárára készséggel meghozta áldozatát. Egyház és város közös erővel emelte 1830-ban azon épületet is, a melyből egy évvel ezelőtt kiköltözködtünk, s a melynek később 1864-ben épült nyugati sarka azon helyen emelkedik, a hol Arany János lakóháza állott. Sok és dicső emlék fűződik ez épülethez, ebben tanított, hogy csak a legjelesebbeket említsem : Arany János, Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor, Szabó Károly, Mentovich Ferencz, Sz. Warga János, Szász Károly stb., e falak közt nevelkedett sok száz, meg száz jelese közéletünknek. De ez épület, mely 72 évvel ezelőtt bizonyára tágas volt és kellő kényelmet biztosított, hovatovább szükebb lett s nem volt képes kielégíteni a haladókor igényeit, annyival inkább, mert a növendékek száma is folyton szaporodott; ugyanis mig 10 évvel ezelőtt 220—250 között váltakozott a növendékek száma, ma felül van a 400-on. II}' körülmények között az épület a legelemibb kényelmet sem biztosíthatta a növendékeknek. A tantermek szükek voltak, nem volt megfelelő rajzterem, tornacsarnok', nem volt elegendő helyiség a taneszközök és szertárak befogadására, — következőleg a nm, vallás és közöld.-ügyi miniszter űr a tanintézetünket évenként meglátogató főigazgatók jelentése alapján folyton és mind nyomatékosabban sürgette az anyagi hiányok megszüntetését, úgy annyira, hogy az 1896. május hó 5-én 575. sz. a. kelt püspöki leirat szerint a miniszter úr az állapotokat tarthatatlanoknak jelezte. Egyháztanácsunk maga is érezte, ismerte e hiányokat s igyekezett azok megszüntetésén. De tudta, érezte azt is, hogy nagyobb alkotására az ő anyagi ereje kevés, épen azért csak félve, habozva fogott a dologhoz s eleinte csak szerény terveket készített. Az első terv az volt, hogy a meglevő épülethez, nyugaton a városháza felöl egy szárnyat építtet. De ez az intézkedés a jelenben sem szüntette volna meg a hiányokat, annál kevésbbé elégit- tette volna ki a jövendő szükségleteit. Tehát más terv merült föl, hogy t. i. a meglevő épületben a folyosó és tantermek közt lévő falat lebontatja az egyháztanács, ily módon a tantermek megkövülnek, továbbá az egész épület körül eg}’ zárt folyósót s külön lépcsőházat építtet. E tervvel sokáig foglalkozott
